Ha elfogadjuk, hogy egy világnézet, ideológia stb. nevében jogtiprással föl lehet lépni, akkor nem marad érvünk az ellen, ha a fundamentalista iszlám ugyanezt szeretné majd a teljes európai civilizációval szemben érvényesíteni.
„Herbert Marcuse 1965-ben alkotta meg a »represszív tolerancia« fogalmát, megágyazva a ‘68-as mozgalomnak. Idézem őt: »Az, hogy [...] az intoleranciát a gondolkodással, a véleménnyel és a szavakkal szemben is lehet gyakorolni (intoleranciát mindenekelőtt a politikai jobboldallal és a konzervatívokkal szemben) – ezek olyan antidemokratikus elképzelések, amelyek megfelelnek a demokratikus társadalom valóságos fejlődésének, amely szétzúzta a mindenoldalú tolerancia bázisát.«
Ami tehát most Lengyelországban történik a liberárják helyeslése mellett, vagyis »a jogállamiság, demokrácia és tolerancia kultúrájának helyreállítása« jogtiprással, antidemokratikusan és intoleránsan, az nem más, mint amit Marcuse javasolt szűk hatvan esztendővel ezelőtt, aki nyomatékosítja is ugyanebben az esszéjében: »a tényleges béke azt követeli, hogy a toleranciát már a tett előtt megvonjuk: a kommunikáció szintjén, szóban, nyomtatásban és képben«.
Na igen. Amikor még szépreményű filozófusként először olvastam Marcuse esszéjét, már akkor kísértetiesen emlékeztetett engem valamire. Lehet ugyan a diktatúrát »felszabadító toleranciának« is nevezni, ahogyan a liberárják tanítómestere tette, csakhogy ennek a szovjet változatát mi éltük. Logikáját tekintve ugyanezt gyakorolták velünk az elvtársak, és ezt az ajtót nyitják ki most Tuskék. A kommunizmus kísértete ismét köztünk jár.
Nem tanultunk semmit a huszadik század borzalmaiból.
Ez elvileg a lengyelek baja kellene, hogy legyen, ők választották maguknak, ám a lengyelországi történések jóval túlmutatnak az egyszeri hasznos idióta társadalommérnökösködő hevületén. És itt van az a bizonyos határ. Mert volna még egy apróság, amit nem ártana figyelembe venni, mielőtt még a lengyelországi hadjáratot mint európai modellt a liberárják eszkalálnák a volt Vasfüggönyön inneni országokra. Az illegális migráció elszabadulása miatt Európa lakossága változóban van. És ha elfogadjuk, hogy egy világnézet, ideológia stb. nevében jogtiprással, antidemokratikusan és intoleránsan föl lehet lépni, akkor nem marad érvünk az ellen, ha például a fundamentalista iszlám ugyanezt szeretné majd a keresztény kultúrkörre alapozott teljes európai civilizációval szemben érvényesíteni.
És akkor nem kommunisták leszünk itt a fényességes Nyugaton, hanem behódoltak.
Az Európai Unió helyett kalifátusban élni azért nem volna jó. Elsősorban mindazok számára, akiknek az életvitele, szexuális szokásai stb. a fundamentalista iszlám kulturális kódrendszer szerint nem annyira elfogadott.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Vagy az van, hogy Vlagyolf Putyler pártjára állt a lengyel exminiszterelnök – vagy pedig az, hogy valójában Orbán és a magyar jobboldal sem állt ott soha.
Nyitókép: NurPhoto / Getty images
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
A megvédéséhez viszont vissza kellene építenünk az Európa-erődöt. Ha még lehet.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
