Már a vallásszabadságot is korlátozná az LMBTQ-ideológia dicsőségére az ENSZ

A hit és az LMBTQ-diszkrimináció kapcsolatáról fogalmazott meg jelentést az ENSZ Emberi Jogok Tanácsa, amelyet a közelmúltban vitattak meg a szervezet genfi székhelyén, a tanács 53. ülésszakán*. A Victor Madrigal-Borloz, az ENSZ szexuális orientációval és gender identitással (SOGI) foglalkozó független szakértője által jegyzett jelentés vitájában kormányok mellett részt vettek liberális szervezetek és LMBTQ-lobbicsoportok is. 

Keresztény jogvédők az ülést követően arra panaszkodtak, hogy míg a transzgender aktivisták az értekezletek elején kaptak szót, 

Így járt Sebastian Lukomski is: a lengyel keresztény aktivista előtt tíz radikális baloldali beszéde hangzott el, majd a levezető elnök azt megelőzően zárta le az ülést, hogy a konzervatív delegált a pulpitushoz lépett volna. Lukomski később úgy fogalmazott; „Fájdalmasan néztem végig a saját szememmel, hogy az ENSZ-delegáltak többsége számára hitünk gyakorlásának szabadsága azonnal véget ér, amint egy mérlegre helyezik azokat az úgynevezett »LMBTQ-jogokkal«”. 

A plenáris ülésen nagyjából ellehetetlenített értékvédők stratégiája ezért alapvetően a kétoldalú találkozókra fókuszált: ennek keretében a konzervatív szervezetek számos tagállam delegációjával folytattak tárgyalásokat, hogy meggyőzzék őket a vallásszabadság jelentőségéről. Pozitív fogadtatást a Szentszék mellett elsősorban muzulmán országok részéről tapasztaltak, többek között Törökország és Egyiptom, valamint a keresztények és muzulmánok által nagy számban lakott Nigéria fejezte ki látványosan támogatását a konzervatív álláspont mellett. 

A CitizenGO nemzetközi nyomásgyakorlással is próbálkozott: a spanyolországi székhelyű, számos országban (köztük hazánkban is) aktív keresztény szervezet mintegy 223 ezer aláírást gyűjtött össze annak érdekében, hogy demonstrálja: nem lehet háttérbe szorítani a vallás- és lelkiismereti szabadságot, hogy egy lobbicsoport agendájának megfelelhessen a világ szuverén országait tömörítő szervezet. 

A jelentés konzervatív kritikusainak tartalmi kifogásai között szerepel egyebek mellett, hogy a dokumentum problémaként azonosítja az orvosok lelkiismereti szabadságát, amelyre hivatkozva a doktorok (vallási és erkölcsi meggyőződésük alapján) ma még elutasíthatják az abortuszok elvégzését, vagy a „nemátalakító” műtétekhez vezető hormonális kezeléseket. Ezen felül a jelentés egy „új normatív tér” kialakítását tartja szükségesnek, amelynek jegyében az egyes kormányok törvényi szinten írhatnák felül a vallási elveket és kötelezhetnék állampolgáraikat egyes LMBTQ-alapvetések elfogadására. Ezt nyomatékosítandó, 

A jelentéstevő ezen felül a vallási környezetben végzett úgynevezett reparatív terápiák betiltását is kéri, ami korlátozhatja a papok és lelkészek azon szabadságát, hogy segítsenek a hozzájuk forduló és tőlük saját döntésük alapján segítséget kérő homoszexuális vonzalommal, vagy más szexuális vagy identitásbeli problémával élő személyeknek. 

A Madrigal-Borloz-jelentés egyébként nehezményezi, hogy a nagy vallások olyan családdefiníciókkal rendelkeznek, amelyek nem integrálják az LMBTQ-személyeket, valamint káros „vallási narratívákról” értekezik. A jelentés megfogalmazása szerint „Hacsak nem támogatja minden vallás az LMBTQ-eszméket, az ilyen identitással rendelkező személyek ki lesznek zárva és rekesztve, ez fájdalmat, mentális egészségi problémákat okozhat nekik, akár öngyilkossághoz is vezethet, és végső soron sérülnek az emberi jogaik.” Azaz nem az egyének és sajátos helyzetük elfogadását, hanem az LMBTQ-ideológia feltétlen követését várják a vallásoktól és követőiktől, függetlenül attól, mi a saját meggyőződésük. 

*A rotációs elven működő szakosított szervezet munkájában jelenleg 47 ország vesz részt közvetlenül

A jelentés A/HRC/53/37 sorszámon ezen a linken keresztül elérhető és letölthető.  

Kiemelt képünk illusztráció. A Pride-hónap alkalmából 2021-ben szivárványszínű fényfestést kapott Amszterdam egyik temploma. Fotó: YouTube