Ki a diktátor?

„Talán nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a világ Nyugaton kívüli nagykultúrái nem egészen önként vitték végbe ezt a nyugatosítási folyamatot. A modern Nyugat a véres katonai erőszak, aztán az egyre kifinomultabb és rejtettebb léterőszak minden lehetséges formáját felhasználva igyekezett globális létberendezkedése részévé tenni mindenkit. És ez önmagában talán még nem is vezetett volna katasztrófához abban az esetben,

Bár ebben az esetben is érdemes lenne eltöprengeni azon, hogy vajon ami minden létező világok legjobbika mindenki számára, azt miért kell tűzzel-vassal, a brutális kegyetlenség minden létező fegyverét alkalmazva terjeszteni. Az igazi katasztrófát az jelenti, hogy a modern Nyugat létmódja, amit ő maga az utóbbi évszázad során a liberális demokrácia és a szabad piacgazdaság kombinációjaként ír le, valójában egy olyan végül mindent felemésztő élősködő szerveződés, ami kizárólag a világtörténelem legkegyetlenebb diktatúrájaként tudja planetáris uralmát fenntartani.

E parazita szerveződési mód vivőanyaga a bármilyen áron elérendő anyagi-fizikai haszon, mert ez a »bármi« ár érvényesülése lényegében a világ komplex önfelszámolási folyamatának ágyaz meg. Amikor ezzel a ma már evidens összefüggéssel szembesülünk, azonnal hozzá kell tennünk, hogy a hamis önbemutatása során magát »szocializmusnak« nevező politikai kapitalizmus nemcsak hogy nem lehetett alternatívája a kapitalizmusnak, hanem éppen ellenkezőleg, pont arra szolgált, hogy a világ perifériáin elvégezze azt a történelmi »piszkos munkát«, a hagyományos paraszti társadalom véres felszámolását, amit a »demokráciájára« oly büszke globális uralmi szuperstruktúra nyíltan már nem szívesen vállalt volna.

a nyugatias modernitás hatodik világbirodalmaként üzemelő Amerikai Egyesült Államok esetében több ok is van arra, hogy ezt inkább egy duzzogó óvodás mentális szintjén megjelenő egyszerre szánalmas és nevetséges megnyilvánulásnak tekintsük. Az első és legfőbb ok az, hogy Nyugat által alkalmazott léterőszak »méltó örököseként« Amerika eleve népirtásra épül, és Amerikai Egyesült Államokként való felemelkedése során sem igazán riadt vissza a legbrutálisabb erőszak alkalmazásától sem, és Kína Nyugat által történt kíméletlen kifosztásából szintén kivette a részét.

A kommunista diktatúra korszaka a globális kapitalizmus hatalmi szuperstruktúrái számára előzékenyen felszámolta a hagyományos paraszti társadalmat, eltávolítva ezzel a Kína nyugatosítása előtti legfőbb akadályt. Ekkor hirtelen megtörtént a látványos kibékülés, és ettől kezdve a kínai kommunista diktatúra kicsit sem zavarta a demokratikus értékekre oly kényes Nyugatot és benne az amerikai birodalmat. Most is inkább csak azért zavarja, mert Kína ma már kevésbé kifosztható, mint ennek előtte, aminek fő oka valóban az, hogy nem szeretne a »liberális demokrácia« csapdájába belesétálni.”

***

Nyitókép: POOL FOR YOMIURI / YOMIURI / THE YOMIURI SHIMBUN VIA AFP