Mindenki lenyugodhat, az USA-nak van pénze egyszerre két háborúra is, szól a „hivatalos Amerika” üzenete – Zelenszkij viszont már egyenesen árulást emleget

Október 7-e óta az Egyesült Államok barátai és ellenségei – bevett amerikai megfogalmazással „demokráciák” és „autokráciák” – között már nem Avgyijivka alatt húzódik az egyetlen forró frontvonal. Kijevben e hetekben azt találgatják, hogy az USA ebben a helyzetben vajon képes és hajlandó-e úgy Izrael mögött állni, hogy közben Ukrajna mögül sem farol ki.

A hivatalos Amerika váltig állítja, hogy a válasz igenleges. A világ első számú hatalmának feje, Joe Biden elnök október 20-án tweetben nyilvánította ki: „Izrael és Ukrajna sikere életbe vágó nemzetbiztonságunk szempontjából. A történelem azt tanította nekünk, hogy ha a terroristák és diktátorok nem lakolnak meg, még több halált és pusztítást okoznak.” Jake Sullivan elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó is leszögezte: „Határozottan cáfoljuk azt a gondolatot, hogy az USA ne tudná egyszerre támogatni Ukrajna szabadságszerető népét és Izrael Államot. Megvannak az erőforrásaink, eszközeink és potenciálunk arra, hogy ezt hatékonyan tegyük.” Janet Yellen pénzügyminiszter is világossá tette, hogy mindenki lenyugodhat, az Egyesült Államoknak van pénze egyszerre két háborúra is. A brüsszeli NATO-központban a védelmi miniszterek ülésén vendégeskedő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezért úgy nyilatkozott, hisznek szövetségeseiknek, s a miniszterekkel való tárgyalásról úgy nyilatkozott, „a partnerek biztosítanak arról, hogy Ukrajna mindennek ellenére megkapja a támogatást, senki nem fogja Ukrajnát dobni”.

Az Egyesült Államok Képviselőházában viszont nem feltétlenül így tudják. Amikor Antony Blinken külügy­miniszter október 11-én dörgedelmes közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy az ukránokat feltétlenül segíteni kell az ellentámadás végrehajtásában még a tél beköszönte előtt, bejelentett egy „új katonai segély­csomagot” is. Azonban valójában semmi új bejelenteni­valója nem volt – az „új katonai segélycsomag” mindössze 200 millió dollár lehívását jelentette a Kijevnek már régen megítélt katonai segélyből, további pénzről szó sem volt. Azt ugyanis nyár vége óta nem ad a republikánus vezetésű alsóház, hiába Joe Biden minden ez irányú kérése.

Az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott katonai segélye mindent összevetve 44 milliárd dollárra rúg 2022 februárja óta. Joe Biden ezt szerette volna augusztusban megtoldani még 24 milliárd dollárral, de addigra annyira megelégelték az ukránok felfegyverzését és az újabb végtelen háborút a képviselőházi republikánusok, hogy szeptember végén leszavazták a tervet. A zavaros célú kelet-európai kalandot kevésbé pártoló képviselőknek aztán a Hamasz támadása további okokat szolgáltatott Ukrajna támogatásának leállítására. Josh Hawley missouri republikánus szenátor egyenesen úgy fogalmazott: „Izrael létét veszély fenyegeti. Minden Ukrajnának szánt finanszírozást azonnal át kell irányítani Izraelbe.”

Az ajtón kidobott tervet Biden az izraeli–palesztin konfliktus fellángolását követően az ablakon dobta be ismét, hátha az Izraelt Ukrajnánál jobban kedvelő republikánusok most ráharapnak: egy összesen 106 milliárd dolláros, monstre salátatörvényben kért 14 milliárdot Izraelnek, 61 milliárdot Ukrajnának, 9 milliárdot humanitárius segélyre – részben Gázának –, a maradékot pedig határvédelemre és a Kínával szembeni versenyképesség-növelésre. De ez sem ment át a képviselőházon, melynek újonnan megválasztott elnöke, a louisianai republikánus Mike Johnson inkább szétszedte a csomagot, ledobva Biden elé a politikai kesztyűt. A szétszedett csomag első elemét, az Izraelnek szánt 14,5 milliárdos hadisegélyt a képviselőház a múlt héten meg is szavazta – ám van benne olyan elem is, amely miatt a felsőházban, de legkésőbb Biden asztalán elvérezhet a segély. Izrael 14,5 milliárdjáért cserébe ugyanis a takarékos képviselők ugyanekkora kiadáscsökkentést várnak el a központi kormányzattól, részben az adóhatóság költségvetésének terhére. A Fehér Ház ennek megfelelően elnöki vétóval fenyeget.

És bár a házelnök megígérte, hogy ezen a héten sort kerítenek Ukrajnára is, kijelentette azt is: „Szeretnénk a határvédelmet összekötni Ukrajnával, mert úgy gondolom, hogy kétpárti megegyezésre juthatunk mindkét ügyben.” Azaz: a demokraták csak akkor kapnak egyáltalán bármennyi új pénzt Ukrajna támogatására, ha az ukrán határ mellett az USA déli határára is hajlandók áldozni. Nagy politikai meccs lesz ez, s egyáltalán nem ígérkezik olyan sima ügynek, amilyenre Zelenszkijék számítanak.

Ők ugyanis egészen hurráoptimista nyilatkozatokat tettek október 7-e óta. Jevhen Kornyijcsuk, Ukrajna helyi nagykövete szerint az izraeli kormány Ukrajnával kapcsolatos hozzáállását megváltoztatta a Hamasz támadása, s ezáltal Kijev-pártibb lesz, hiszen „teljesen objektíven látható Oroszország álláspontja, amely nemegyszer kiállt a Hamasz és a többi iráni proxi mellett”. Valerij Csalij korábbi washingtoni ukrán nagy­követ úgy látja, hogy ugyan lehet átfedés az Ukrajnának és Izraelnek szükséges amerikai fegyverek között, de csak „szűk spektrumon”. Rusztem Umerov ukrán védelmi miniszter meg van győződve arról, hogy „a szállításokban semmiféle késlekedés nem várható sem év végéig, sem azután, az USA annyira fogja támogatni Ukrajnát, amennyire csak szükséges”.

Eközben a kijevi vezetés nagy erőkkel dolgozik azon, hogy Ukrajna és Izrael ügyét egynek és ugyanannak állítsák be. Zelenszkij rögtön a Hamasz támadását követően szolidaritási látogatásra jelentkezett be Izraelbe, azonban sajtóértesülések szerint ott a látogatás elhalasztását kérték, sőt, Izrael kijevi nagykövete, Michael Brodszki szerint valójában be sem jelentkezett. Az ukrán elnök nyilatkozott arról is, hogy Oroszország a Hamasz mögött álló hatalmak egyike. Amikor a muszlim többségű Dagesztánban található mahacskalai repülőteret egy tel-avivi járat érkezésekor antiszemita tüntetők lepték el, Zelenszkij úgy fogalmazott: „Az orosz antiszemitizmus és a más népek iránti gyűlölet rendszerszintű, és mély gyökerei vannak.”

Olekszij Danyilov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára az Ukrajinszka Pravdában megjelentetett publicisztikájában arra hívta fel a figyelmet: „Az izraeli események teljes tisztasággal megmutatják, hogy a demokráciáért vívott háború nem korlátozódhat Ukrajnára, ez az egész világot érinti.” Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „Oroszországnak, amely belső sötétsége és vadsága miatt az autoriter revansra vágyó országok élharcosa lett, demonstratív büntetést kell elszenvednie, olyan vereséget, amely megbízhatóan visszatartja mindazokat, akik szintén kihívást intéznének a demokrácia ellen”, azaz a harmadik világháborút elkerülendő fel kell gyorsítani Ukrajna katonai támogatását.

Azonban a kijevi udvarban sem mindenki látja veszély­telennek Ukrajna számára az izraeli eseményeket – kiváltképp nem a katonák. Kirilo Budanov, az Ukrán Védelmi Minisztérium Felderítő Főcsoportfőnöksége (HUR) vezetője szintén az Ukrajinszka Pravdának nyilatkozva világosan elmondta: ha az izraeli–palesztin háború gyorsan lezárul, nincs mitől félni, de „ha a helyzet elhúzódik, akkor világos, hogy bizonyos problémákat okoz majd az, hogy nem csak Ukrajnának kell majd fegyvereket és lőszert szállítani”. Az amerikai Time magazinban, amely tavaly még az év embereként tette címlapjára Volodimir Zelenszkijt, nemrég a tavalyi címlapsztori szerzője, Simon Shuster jelentetett meg terjedelmes elemzést az ukrán államfő környezetéről. Ebben fény derül az ukrán hadsereg válságos állapotára: a katonák átlagéletkora 43 év, most már súlyosabb a hiány emberből, mint haditechnikából. S olvasható benne Zelenszkij dermesztő tételmondata is: „Senki nem hisz úgy a győzelmünkben, ahogyan én. Senki.” Azaz nemcsak a szövetségesek, de még az ukrán vezetés többi részhalmaza sem. „Zelenszkij úgy érzi, nyugati szövetségesei elárulták. Nem látták el mindazzal, amivel megnyerhette volna a háborút, csak azzal, amivel túlélhette” – nyilatkozta a Time-nak név nélkül az elnök egy közeli munkatársa.

Nyitóképen: Az ukrán hadsereg további támogatása mellett tüntetők Lvivben november 3-án. Fotó: AFP / Anastasiia Smolienko / Nurphoto