Filantrópok és globalista bűntársaik

Aki egy kicsit is követi a nemzetközi pénzvilág híreit, biztosan hallott már az FTX kriptovalutacég körüli botrányról, amely az amerikai bankszektorban rendszeresen előforduló, emberek millióit szegénységbe juttató csalások között is talán a legelképesztőbb volt. 

A hatóságok tavaly novemberben vetettek véget a harmincéves vélt csodagyerek, Sam Bankman-Fried ámokfutásának, amely után nyolcmilliárd dollárnyi lyuk maradt ott, ahol pár hónapja még a világ egyik legsikeresebb kriptocége uralta a piacot.

Az ezt követő post mortem analízisekben viszont valami nem stimmelt. Egyszerűen érthetetlen volt, hogyan engedhették meg az amerikai hatóságok azt, hogy az abszolút képzetlen srác egy bejegyzés és engedély nélkül működő, több tíz milliárd dolláros kereskedelmet lebonyolító céget vezessen évekig anélkül, hogy ez bárkinek is szemet szúrt volna. Megjegyzem úgy, hogy Bankman-Fried helyettese egy Caroline Ellison nevű huszonöt éves lány volt, akit tessék elképzelni nagy villogó elemes nyuszifülekkel strandpapucsban minden ok nélkül vihogva vonulva egy lánybúcsút ünneplő csapattal, és akkor körülbelül valós képet kapnak róla.

Arra, hogy miért adtak egy ilyen páros kezébe komoly vagyonkezelők, nyugdíjalapok sok milliárd dollárt, és miért hunytak szemet a hatóságok az évtized egyik legnagyobb csalása felett, arra egy a napokban indított per ad egészen elfogadható magyarázatot. A károsultak szerint ugyanis a fiatal Sam és vidám barátnője csak kirakatemberek voltak, hasznos idió­ták. A valódi hatalom a per indítói szerint Sam szüleinek, Joseph Bankmannak és Barbara Friednek a kezében volt. Ők pedig az igazi amerikai érinthetetlenek körébe tartoznak: az úgynevezett filantrópok kasztjába.

Egy régi definíció szerint a filantróp azt jelenti, emberbarát, vagyis aki tevékeny módon szereti embertársait. Pörgessünk egy kicsit előre 2023-ba: a mai politikai szótárban a filantróp kifejezésen leginkább az amerikai Demokrata Párt szponzorát kell érteni.

***

Nyitókép: Getty Images /  Westend61