Törökország évtizedek óta vár arra, hogy az Európai Unió jóváhagyja csatlakozási kérelmét. Azóta országok jöttek-mentek, de a törökök helyzete változatlan. Vajon az EU csak hitegeti Ankarát, vagy Törökország egyszer tényleg tagállam lehet?
Recep Tayyip Erdoğan a török parlament alakuló ülésén arról beszélt, elege van már az Európai Unióból,
amely folyamatosan újabb és újabb feltételeket szab a török csatlakozásnak.
Szerinte hiába teljesítik sorra az összes feltételt, az uniónak semmi sem elég, sőt, még azt se tartják be, amit ők maguk ígértek.
Törökország 1987-ben adta be csatlakozási kérelmét, amely azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal elbírálási folyamat alatt áll. Volt, amikor az EU lehetetlennek tartotta a török csatlakozást; volt, amikor úgy tűnt, pár éven belül megvalósulhat.
Most, 36 évvel később nem nagyon látszik arra reális esély,
hogy ez a közeljövőben megvalósuljon. Valóban megvan a szándék mindkét oldal részéről, vagy csak hitegetik egymást a felek egy olyan egyezséggel, amiről talán mindketten tudják, hogy soha nem fog létrejönni?
Egeresi Zoltánt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének kutatóját kérdeztük, milyen esélyeket lát arra, hogy Törökország valaha is tagja legyen a nemzetközi szervezetnek.
Egeresi szerint az EU és Törökország jelenlegi helyzetét tekintve
egyértelműen nincs esély arra, hogy a következő pár évben jóváhagyják
Törökország csatlakozási kérelmét. „Ha hosszú távon nézzük, 15-20 év múlva elképzelhető” – foglalta össze röviden.
A csatlakozásnak mindkét oldalról komoly akadályai vannak. Az unió szempontjából nézve azt láthatjuk, hogy az utolsó, 2013-as bővítés óta egymást követik a különböző válságok.
„Most az államok közötti széthúzás, a politikai válság és a szomszédban folyó háború együttesen okoz egy nagyobb válságot”
– fejtette ki a szakértő. Hozzátette, ezek miatt a belső problémák miatt több tagállam, úgy mint Franciaország vagy Hollandia akadályozza a bővítést. Ez a probléma nemcsak Törökországot, hanem a nemrég tagjelöltté vált balkáni államokat is érinti.
Emellett vannak az EU részéről olyan akadályok, amelyek kifejezetten csak Törökország esetében lépnek fel. A legnagyobb ilyen nehézséget már a kezdetektől fogva Törökország „adszorpciója”, vagyis beintegrálása jelenti. Míg a kisebb országok esetében nem okozna gondot egy esetleges vallási vagy kulturális különbség, Törökország 85 milliós lakosságával igencsak nagy keleti eltolódást okozna. Ráadásul a legtöbb uniós tagállammal ellentétben az ország népessége folyamatosan nő.
„Az Európai Unió jelenleg egyértelműen a francia-német tandemre épül.
Törökország egyedül nem lenne képes ellensúlyozni ezt a kettőst, de jelentős ellenpont lenne.
Mivel a csatlakozni kívánó állam politikai kihívásai, társadalmi problémái teljesen más jellegűek, mint a nyugat-európai államoké, ez is egy olyan ellentétet hozna létre, amivel nem szívesen birkóznának meg az unióban” – véli Egeresi, aki szerint hosszasan lehetne még sorolni a törökök és az EU között fennálló nehezen feloldható ellentéteket. Többek között ilyen például a ciprusi konfliktus, hogy Törökország nem ismeri el a déli szigetrészt, Ciprust független országként. Ez 2004 óta azért is probléma, mert Ciprus az Európai Unió tagja.
A 2010-es évektől kezdődően Európa folyamatosan kritizálja a török belpolitikai rendszert, amely nem felel meg az európai sztenderdnek, csakúgy, mint az emberi jogok és a sajtószabadság helyzete. Valamint ott van még a terrorizmus kérdése, ami Törökországban komoly problémát jelent. Európa pedig nem szívesen húzna magára egy ilyen kockázati tényezőt.
Ha a törökök még be is tartják az EU kéréseit és leküzdik ezeket a problémákat, akkor is ott marad a kezdeti probléma:
Törökország túl nagy,
és át kellene alakítani miatta az EU teljes működését, az intézményeket.
A csatlakozást az is nehezíti, hogy míg az uniós elvárások évről évre magasabbak a csatlakozni kívánó országokkal szemben, Törökország is úgy áll a kérdéshez, hogy nem akar minden politikai kérdésben engedni az uniónak. Pontosan azért, mert egy fontos, világgazdasági szempontból is jelentős országról beszélünk,
a törökök úgy gondolják, nem csak az EU, de ők is szabhatnak feltételeket.
Emellett éreznek egyfajta kettős mércét is az unió részéről, azok után, hogy Bulgária és Románia tag lehetett, noha továbbra is rengeteg gazdasági probléma van mindkét országban.
A biztonsági kérdésekkel kapcsolatban is mindig elmondják: látják, hogy az EU-ban ezt máshogy kezelik, de ők nem hajlandóak engedni a saját biztonságukból „Összességében úgy állnak hozzá, hogy ők elég fontosak és nagyok ahhoz, hogy különleges elbírálásban, bánásmódban részesüljenek. Elvárják, hogy Törökországnak ne kelljen annyi feltételnek megfelelnie, annyi kérdésben engednie” – mondta Egeresi.
Bár az évtizedek során többször is voltak kisebb-nagyobb előre- és hátralépések, mára kialakult egy olyan patthelyzet, amelyből egyik fél sem szeretne visszalépni,
ugyanakkor nem sok esély van az előremozdulásra sem.
Törökországban a lakosság alapvetően támogatja az EU-hoz való csatlakozást, igaz, jóval kisebb mértékben, mint a kétezres évek elején. A középosztály jelentős része Európa felé nyitna: sokan dolgoznak, tanulnak Európában, ezért az EU-nak hatalmas társadalmi és kulturális befolyása van Törökországban. Emellett gazdasági szempontból is az EU az ország legfontosabb kereskedelmi partnere. Akármennyire is nem tudnak megegyezni, Törökország nem tud hátat fordítani az uniónak.
Ugyanígy Európának is szüksége van a törökökre. A jelenlegi tagjelölt státusz egy olyan állapot, amelyből bármikor van lehetősége előrelépni. Van lehetőség feléleszteni a kapcsolatot, és ha úgy hozza a sors, könnyen tovább lépni a megegyezés irányába. Ha viszont bármelyik fél visszalép ebből a megállapodásból, az egy olyan gesztus, amit nagyon nehéz később visszafordítani.
„Jelen helyzetben tehát Törökország uniós csatlakozása nem sokkal valószínűbb, mint a háborúban álló Ukrajnáé. Igaz, Ankara esetében legalább az elméleti lehetőség fennáll, de ne számítsunk arra, hogy a közeljövőben bármelyik ország uniós tagállam lesz” – összegezte a szakértő.
Nyitókép: JOHN THYS / AFP
Hiába próbálja Orbán történelminek bemutatni a küldetését, a szabadsajtó nem habozik lerántani a leplet üzelmeiről. Körkép következik. Nizalowski Attila írása.
Ezt is meglépte Von der Leyen és Kaja Kallas.
Alaptalanul vádaskodott az ukrán elnök.
Alaposan felkavarta az állóvizet Marta Kos.
Komoly sikert értek el Olaszország vezetésével.
Beláthatatlan következményei lehetnek ennek az ukrán dróncsapásnak.
A BBC vezetői a 2021 január 6-i események félrevezető ábrázolása miatt mondtak le.
