Kínos kérdéseket feszeget a Politico szerzője Ukrajna kapcsán: itt lenne az ideje a C tervnek?

Múlt novemberben Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője feldühítette Kijevet, miután az ukrajnai konfliktust az első világháborúhoz hasonlította – idézi fel Jamie Dettmer, a Politico szerzője. A tábornok szerint 1914 karácsonyán a háború már nem volt megnyerhető, legalábbis katonai szempontból. 

A cikk írója szerint a tábornok tévedett az első világháborúval kapcsolatosan: nagyon is megnyerhető volt katonailag, és a nyugati szövetségeseknek ez sikerült is, csak a győzelem ára hatalmas emberveszteség volt. Ahogy közeledik a november és a nagy esőzések, hacsak nem jön az áttörés,

– írja Dettmer. 

A cikk szerint most a nyugati szövetségesek figyelme Zaporizzsja felé terelődik, itt fog ugyanis kiderülni, lesz-e áttörés. Azonban az eddigi ukrán eredmények óvatossá teszik a szerzőt, mint leírja: a Pentagon már az ellentámadás előtt pesszimistán nyilatkozott. 

Dettmer megjegyzi: bár pozitívan beszél az ukrán vezetés, valójában Kijevben egyre több szó esik a „hosszú háborúról”. Ha novemberig nincs előrehaladás a fronton, akkor újra felmerülhet Milley aggodalma azzal kapcsolatosan, hogy 

Dettmer szerint a nyugati szövetségesek hibát követtek el azzal: nem határozták meg a háborús célokat.

A szerző szerint a szövetségesek kétértelműen nyilatkoztak, és próbálták kikerülni az egyenes választ, miközben a demokrácia megvédéséről szónokoltak, meg arról, hogy ha nem védik meg Ukrajnát, a következő majd Tajvan lesz vagy a Balti-államok. „De ha tényleg így van, akkor a nyugati szövetségesek szavait miért nem követték a tettek, miért nem használták a teljes gazdasági erejüket, miért nem állították át a gyáraikat katonai üzemmódra, miként azt a «Nagy Háború» alatt tették?” – teszi fel a kérdést a szerző. 

A szövetségesek halogatásának és bizonytalanságának egyik oka a szerző szerint, hogy 

A szerző szerint Ukrajna támogatói a szívük mélyén nem gondolták azt: valóban veszélyben lenne a demokrácia jövője, és a lakosokat is sokkal inkább érdekelte a megélhetési válság. 

„Ahogy a háború egyre haladt előre, a veszélyérzet, inkább csak csökkent. Végtére is, ha a nagy orosz medve, nem tudja maga alá gyűrni nála kisebb, közvetlen szomszédját, akkor miként rohanna le NATO országokat, vagy jelentene fenyegetést az Egyesült Államokra?” Dettmer szerint az ukránok céljai sokkal egyértelműbbek: a szuverenitás helyreállítása a lerohant területeken, ebbe a Krímet is beleértve, orosz háborús kárpótlás, nyugati biztonsági garanciák, és NATO tagság. 

Azonban a szerző szerint erősödni fognak a hangok, amelyek tárgyalást követelnek. Mind az oroszok mind az ukránok szövetségesei tisztába vannak azzal: 

„Peking számára ez már önmagában vonzó lehet – egy mással elfoglalt Nyugat hasznos lehet Kínának, és egy gyenge Oroszország tudni fogja a helyét, mint a kisebbik fél a kapcsolatban. Mások számára, különösen a háború sújtotta Ukrajnának, az elhúzódó háború egyáltalán nem kívánatos, és ahogy ketyeg az óra, számíthatunk arra: egyre többen lebegtetik be a tárgyalást” – írja Dettmer. 

Azonban a szerző szerint egyelőre Zelenszkij nem mutat hajlandóságot a tárgyalásra, a háborútól meggyötört ukránok pedig valószínűleg nem is akarják azt. 

Putyin számára a tárgyalás csak egy újabb fegyvernem – állítja Dettmer. 

– jelenti ki a szerző. A befagyott konfliktus lehetővé teszi az orosz elnöknek, hogy a „nemzetközi gyengeségét erővé változtassa és otthon fenntartsa a hatalmát”. A Politico újságírója végezetül felteszi a kérdést: Nincs valakinek esetleg egy C-terve? 

Nyitókép: EPA/CATHAL MCNAUGHTON