Egy kis intenzív osztályt építettek a föld felszíne alatt – rendkívüli beszámoló az amerikai barlangászt megmentő magyar orvostól

A Mandiner olvasói emlékezhetnek: kihozták Mark Dickey amerikai barlangászt a török barlangból, aki egy hete, ezerméteres mélységben lett rosszul. Erről itt írtunk korábban.

Megszólalt a mentésben részt vevő egyik magyar orvos

A HVG-nek nyilatkozva kedden megszólalt Zádor Zsófia, a barlangász megmentésében részt vevő orvos. Mint a magyar szakember elmesélte, „az első különítmény tagjaként ereszkedett le 1050 méteres mélységig”, amikor még csak az expedíció tagjai voltak lent a barlangban. Ők akkorra már kiépítettek egy tábort, amit „úgy kell elképzelni, mint amikor az erdőben kirándul az ember, hálózsákban alszanak, bögrékben és lábosokban melegítjük az ételt, csak persze egy barlangban, a civilizációtól teljesen elzártan” – olvasható a HVG cikkében.

Mint fogalmazott: a körülbelül 4-6 fokos hőmérséklet miatt sátrakat is állítottak, hogy a hidegtől minél jobban tudják védeni magukat, a hőmérséklet előnye viszont az volt, hogy a levitt élelmiszer hűtéséről nem kellett külön gondoskodni.

a sátor felállításánál, fontos, hogy szélvédett helyet találjanak, legyen a közelben olyan forrás, ahonnan iható, vagy legalábbis forralás után fogyasztható víz van, és ki tudjanak alakítani az alvóterülettől elkülönített részt, amit mellékhelyiségként használnak” – részletezte a HVG-nek a barlangi mentő.

A mentés körülményeiről szólva Zárdor Zsófia elmondta azt is: „a legnehezebb talán a kommunikáció hiánya volt, amikor én megérkeztem, még nem is volt teljesen kiépítve az ilyenkor használt telekommunikációs rendszer.

Mint kifejtette: a kapcsolattartást úgy tudták megoldani, hogy „a mentés egyes részvevői, amikor szükség volt rá, megtették a 6-8 órás utat 500 méterig – ami ráadásul a barlang legnehezebben mászható szakasza –, onnan üzentek a felszínre. Emellett “serpaként” ingáztak többen a két tábor között, ők a felszerelést, gyógyszereket és élelmiszereket szállították a mélybe”. „Az első napokban még a barlang bejáratánál is csak 1-2 sátor és egy kisebb konyha volt berendezve, »mostanra úgy néz ki, mint egy űrbázis: rengeteg a generátor, kábelek mindenhol, amelyekkel az elektronikát töltjük«” – olvasható a lap cikkében.

Zádor Zsófia ugyanakkor rámutatott arra is: „a technikai tudás és a tapasztalat az elejétől kezdve meg volt, csak az volt a kérdés, mennyi idő alatt sikerül összehangolni a munkát, és mikorra áll össze a működőképes koordináció. Úgy voltam vele, hogy minél hamarabb sikerül bevonni a munkába az Európai Barlangi Mentők Szervezetét, annál jobbak az esélyeink Mark megmentésére, és

– fogalmazott az orvos. A föld felszíne alatt „egy kis kórházat rendeztünk be, kis intenzív osztállyal, minél kevesebb elektronikai eszközzel, amelyeket aránylag könnyen tudunk szállítani” – mesélte a szakember, hozzátéve, hogy a profi mentőcsapatban szakértelemből nem volt hiány.

A HVG teljes cikkét a témában ide kattintva olvashatja.

***

Nyitókép: Magyar Barlangi Mentőszolgálat Facebook-oldala