Újra a fehérek kiirtásáról énekelnek Dél-Afrikában, miközben fokozódik az erőszak

Egy párt születésnapját sokféleképpen lehet ünnepelni. Egyesek helyeken tortát szervíroznak, mások zászlót lobogtatnak vagy éppen lufikat eregetnek. És ott van a Dél-Afrikai Köztársaság harmadik legerősebb pártja, a helyi viszonylatban radikális balosnak számító EFF (Economic Freedom Fighters, szabadfordításban „gazdasági szabadságharcosok”, logójában lándzsát tartó fekete kézzel), amelynek tizedik szülinapján az elnök, Julius Malema jó ötletnek tartotta elénekelni a „kill the boer” című mozgalmi dalt, amit a „kill the farmers” rákiabálással erősített. 

A tömeg pedig lelkesen énekelte vele a fehérek kiirtásáról szóló dalt (kb. a 40-45. másodperctől).

Egy dal, egy párt, egy Führer

A Kill the Boer! vagy Shoot the Boer! (eredeti címén: Dubul' ibhunu) című mozgalmi ének eredetét Dél-Afrika apartheid korszakáig lehet érdemben visszavezetni; az országban legelterjedtebb zulu és khosza nyelven éneklik, szövege körülbelül ki is merül a címben ismertetettben, olyan kiegészítésekkel, mint

A dal nem állt távol a még Nelson Mandela által alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) nevű, 1993 óta örökös kormánypárt radikális szárnyától, amelynek ifjúsági tagozata élén 2008-tól kezdve a már említett Julius Malema állt.

2010 márciusában egy Johannesburgi Egyetemen tartott nagygyűlésen el is énekelte-énekeltette a dalt, amiből botrány is kerekedett, a párt azonban megvédte ifjú titánját, mondván, a dalt az apartheid elleni küzdelem „összefüggéseiben kell megérteni”.

Malema volt egyébként az, aki az üzemek és földek kárpótlás nélküli államosítását szorgalmazta, nem is rejtve véka alá ennek fehérellenes élét. 2012-ben egyébként elhagyta a pártot, és utóbb megalapította sajátját, az EFF-et, amelynek fő programpontjává is tette ezt.

A dalt aztán 2010. március 26-án egy dél-afrikai bíróság alkotmányellenesnek ítélte és betiltotta.

Ezzel azonban korántsem került pont a dolog végére, sőt: 2022-ben éppen ezzel ellentétes ítéletet hoztak, miután Malema ismét bíróság elé állt a dal miatt. A Johannesburgi Legfelsőbb Bíróság bírájának 

Emellett érdekes kitérői is voltak a Kill the Boer-nak: például Bono, a U2 énekese 2011-ben keveredett botrányba azután, hogy megvédte a dalt, ami szerinte csak afféle népdal, mint az ír ellenállási dalok, s megvan annak a helye, s a többi – majd a felháborodást látva elképesztő sebességgel visszakozott, mondván, ő békepárti, az a hülye, aki szerint tényleg kiállt tegnapelőtt egy ilyen dal mellett.

S még egy izgalmas, a mainstream politikába visszagyűrűző eset: a dal egy verzióját maga Jacob Zuma akkori elnök (aki tíz éven át viselte hivatalát, és nem a faji uszításba bukott bele végül, jókora zajjal) is elénekelte egy gyűlésen (ez a verzió azzal egészül ki, hogy gépfegyverrel lövik a menekülő búrokat).

Visszakanyarodva cikkünk elejére: a Kill the Boer-ügy tehát most szombattól kezdve ismét hullámokat vert, ismét Malemának köszönhetően. Többek között a dél-afrikai származású milliárdos, Elon Musk külön felszólította az elnököt, hogy tegyen rendet. A felháborodás ugyanis nem csupán abból indul ki, hogy a dal félelemkeltő.

Vasrudakkal ütötték, mielőtt elvágták a torkát

A búrok, a farmerek leölése ugyanis korántsem csak a dalban megénekelt vízió, és egyáltalán nem csupán a kilencvenes évek elején fenyegető faji háború emléke.

Például nagy felháborodás kísérte például azt a 2020-as esetet, amikor 

De az egészen közeli közelmúltból is van hasonló, konkrétan hétfői hír egy másik gazdálkodóról, akit vasrudakkal ütöttek, mielőtt elvágták a torkát; feleségét szintén súlyosan megverték.

A támadások, ha nem is mindennaposak, de nem ritkák, a hullámok pedig olykor egybeesnek a fent nevezett dal eléneklésével vagy az akörüli eseményekkel.

Az elmúlt évtizedekben évi 350 és 1069 közötti számban regisztrált farmellenes támadások (amelyek közül minden negyedik-hatodik végződött gyilkossággal) nem csitulnak, s például csupán a 2022-es legfelsőbb bírósági döntést követő hónapban hat támadás és nyolc gyilkosság történt.

A tendencia növekvőnek tűnik: statisztikák szerint csupán

 Jellemző a helyzet súlyosságára, hogy a mainstream média is szükségesnek látta időről időre elővenni a témát, sőt, még az Európai Parlament is, amely rendszerint inkább az európai emberek kollektív felelősségét hirdeti, közleményt adott ki a dél-afrikai fehér kisebbség jogainak megsértéséről, az akkor még „csak” 3000 legyilkolt farmer és az említett dal összefüggéseit egyértelműen feltárva.

A régi-új haza és a tárt GDP-karok

A fehérek pedig valóban futnak, csak nem a géppuskák elől, és nem a mezőre, ahogy Zuma exelnök megénekelte-énekeltette. Ugyanis

 Nem csak farmerek, hanem például az ország rogyadozó energiaiparában dolgozó százak is megindultak Európa felé.

A holland köztévé vonatkozó riportjában egy komplett rögbicsapatot mutatnak be, s ezen keresztül a képzett dél-afrikai bevándorlók magas számát Hollandiában.

A riportban persze elhangzanak a gazdasági előnyök, a bevándorlás egyszerűsége, a nyelvi csaknem-azonosság az afrikaans és az egykori anyaországi holland között; a fehérellenes atrocitásokat nem hangsúlyozzák, csupán annyit mondanak:

Persze, hogy mekkora a búr exodus gazdasági vetülete, és mekkora a faji alapú támadásoktól való félelem, vagy az elszenvedett diszkrimináció miatti kényelmetlenségek, nehéz lenne megbecsülni. A FinGlobal dél-afrikai pénzügyi szolgáltató cég vonatkozó cikkében szót sem ejt a búrok elleni támadásokról vagy a gyűlöletbeszédről, csupán azt emeli ki, hogy a Dél-afrikai Köztársaságból érkezők száma évről évre gyorsan nő. Érthető érv szerintük a Hollandiába való bevándorlás mellett, hogy Dél-Afrikából könnyebb áttelepülni ide, mint máshová; illetve, hogy a kormány adókönnyítésekkel csábítja a külföldi munkaerőt, akik nagy része a magasan képzett kategóriába esik (ami könnyített vízumigényléssel jár), és főként az IT- és a pénzügyi szektorban, vagy mérnökként helyezkednek el, ahol égető a munkaerőhiány az európai országban.

2021-ben mintegy 2000 dél-afrikai érkezett, 

ahol már mintegy 35 ezren élnek közülük.

Mindeközben a Dél-afrikai Köztársaság gazdasága lejtmenetet vett: mindennaposak az áramszünetek, eközben a politikai stabilitás is finoman szólva hagy kívánnivalót maga után, Zuma elnök zajos távozása után sem csitultak a kedélyek.

Az ország gazdaságának – beleértve természetesen a feketék által vezetett, vagy őket foglalkoztató iparágakat – minden korábbinál nagyobb szüksége lenne arra, hogy a képzett munkaerő és a tőke az országban maradjon. Malema és az ANC radikális szárnya, láthatóan jókora tömegek támogatását maga mögött tudva, mégiscsak úgy érzi, meglennének nélkülük.

Az egykor Afrika éléskamrájaként is emlegetett országnak a korai 2000-es évek „földreformjaival” szinte teljesen sikerült megszabadulnia a fehér farmerektől, földjeiket pedig szétosztani fekete farmereknek között. Az eredmény pedig a várt virágzó, fehérmentes fekete édenkert helyett minden rosszabb évben beköszöntő, alapos országos éhínség lett, amiben a csúcson minden második zimbabwei érintett volt – értelemszerűen mind feketék. 

Nyitóképen Julius Malema az emlékezetes szülinapi fellépése. Forrás:GUILLEM SARTORIO / AFP