Ha Száhelben átszakad a migrációs gát, az végzetes lehet Európára

Bármennyire is furcsa, a Száhel-övezet relatíve közel van hozzánk, ha ott megszűnik a politikai és gazdasági stabilitás és átszakad a migrációs gát, azt Európa meg fogja érezni – magyarázta lapunknak a nigeri krízis kapcsán Máthé László Eduárd, a szubszaharai térségben megvalósuló magyar összkormányzati tevékenységek külpolitikai összehangolásáért felelős miniszteri biztos. Hozzátette,  a magyar kormány elsők között ismerte fel Európában, hogy ha a Száhel-övezetben felborul a rend és a stabilitás, akkor a következmények láncolata, a még erősebb migráció az Európai Uniót is hamar elérheti.

***

Mit kell tudnunk a Száhel-övezetről, mi zajlik éppen a térségben?

Hagyományos értelemben a Száhel-övezet öt országot ölel fel: Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger, illetve Csád.  Ez több mint 90 millió lakost jelent, ebből csak Niger-ahol most krízis van, 25 milliós ország. Maga a térség a Szaharától délre eső földrajzi öv, ami ilyen értelemben gyakorlatilag az Atlanti-óceántól elnyúlik egészen Eritreáig. Ebben a térségben oda telepedett le a lakosság, ahol víz található, és ahol gazdálkodni tudnak az emberek. Emellett ugyanúgy jellemző a nomád, vándorló népek jelenléte is az övezetben. Ezek tehát főleg a száheli népek, vagy a Szahara lakói. A térségben nagyon sokféle etnikum él, és megfigyelhető az egyébként egész afrikai kontinensre jellemző egyfajta társadalmi feszültség, éppen amiatt, mert a különböző népek másfajta életmódot folytatnak. Ez nagyon jól leképezhető például az említett országok északi és déli területein. Nigerben az ország déli területein a letelepedett népek élnek, akik jellemzően pl. nomád pásztorkodás mellett paraszti gazdálkodást folytatnak, az északi területeken pedig a sivatagi, gyakran arab törzsek élnek, akik teljesen más életmódra rendezkedtek be. Ez az ellentét mindenképpen egy gyújtópontja a folyamatos feszültségeknek.

Tudni kell azt is erről a térségről, hogy a jelenlévő természeti erőforrások ellenére rendkívül szegény. Korábban, éppen emiatt alacsonyabb is volt a népessége ezeknek az országoknak, egészen a XX. századig, amikor egy óriási demográfiai fordulat következett be. Nézzünk egy példát: Csádnak jelen pillanatban a becslések szerint, olyan 25 milliós a lakossága, miközben az 1960-as években alig hárommillió fő lakta az országot. Ez a tendencia jellemző az összes térségbeli országra, és emiatt olyan változások következtek be, amelyek alapjaiban rajzolták át a demográfiát. Óriási népességrobbanás zajlik jelen pillanatban is ezekben az országokban, ami nyilvánvalóan belülről tovább feszíti a társadalmakat.  

Honnan jön ez a fegyverkultusz a társadalomban?

Én ezt inkább harcosságnak nevezném, hiszen említettem, hogy ezekben az országokban a társadalmak egy részének a kulturális lenyomata, a hagyománya visszanyúlik a nomád, transz-szaharai jelenléthez. De ugyanúgy visszanyúlik a rabszolgáknak főképpen az északi területekre történő elrablásának időszakához is. Ezekben a népekben tehát van egyfajta harcos kultúra, és ebből kifolyólag – és ezt a hidegháborús idők igazolták is – a hadseregek nagyon nagy szerephez jutottak ezekben az országokban. A Száhel-övezet a keleti és nyugati szövetségi rendszereknek egyfajta alacsonyabb intenzitású ütközőpontja volt. Itt például a francia katonai jelenlét hagyományosan megvan a függetlenség óta, és nyilvánvalóan azt is lehet látni, hogy a hadseregeik a felszerelése orosz technikán alapul. Ilyen értelemben ez egy afféle hidegháborús öröksége ennek a térségnek, és ebből alakul ki az a helyzet, hogy mindegyik országban a hadseregek nagyon komoly erőt képeznek. Mivel ezek az országok a klímaváltozásnak is rendkívül ki vannak téve, valamennyiük behozatalra szorul az alapvető árucikkekből, például az élelmiszerből. Az egyre csak növekvő népességgel ez a probléma egyre inkább fokozódik, ami miatt tovább nő a migrációs nyomás.

Hogyan befolyásolhatják ezek a folyamatok az európaiak, a magyarok életét?

Éppen ezt ismerte fel a magyar kormány. Néhány héttel ezelőtt járt egy kormányzati delegáció Csádban, ahol a csádi-szudáni határon most kialakuló menekültválság lehetséges következményeit mértük fel.. Sajnos a súlyosbodó szudáni polgárháború humanitárius következményei nagyon komoly kihatással lehet Magyarország és az egész európai kontinens biztonságára. A magyar kormány felismerte azt, hogy a szomszédom szomszédjának a sorsa igenis fontos, vagyis, az Európai Unió szomszédságát, az észak-afrikai országokat érintő problémák előbb vagy utóbb az Európai Unió problémái lehetnek. Amennyiben tehát a Száhel-övezet destabilizálódik, akkor tovább fokozódik az éhínség, és egyre többen indulnak útnak, hogy jobb életet találjanak maguknak valahol máshol. Lesznek, akik déli irányba indulnak el, az afrikai gazdagabb területek felé, de rengetegen északnak veszik majd az irányt, annak pedig nagyon komoly kihatása lesz az észak-afrikai országokra Az így kialakult migrációs hullám pedig átterjed Európára is. A Szahara átjárható, Nigerből viszonylag egyszerű eljutni a Földközi-tenger partjáig.

A magyar kormány a legelsők között ismerte fel, hogy ez egy akut válság, amely évekig rányomatja a bélyegét a globális folyamatokra. Ezért nem szabad hagyni, hogy a destabilizációs folyamatok tovább dagadjanak és gördüljenek, mert annak nagyon komoly következményei lesznek Európára, így ezáltal Magyarországra is. A kormány pontosan ebből a felismerésből adódóan nemrég intenzív kapcsolatépítést indított el két száheli ország, Niger és az említett Csád irányába is. Nigerben egyébként a mostani puccs során letartóztatott elnök személyesen fogadta Azbej Tristan államtitkár urat és a magyar delegációt. Ezen országok kormányaival partnerséget keresünk, hogy a közös érdekeinket először meg tudjuk állapítani, és utána ezen célok mentén közös tevékenységeket indítsunk el. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol erre szükség van, a magyar kormány a lehetőségei szerint humanitárius tevékenységet folytatott és folytat majd a jövőben is. Ahol lehetőség van erre, ott gazdasági, oktatási fejlesztési tevékenységet fogunk végezni és fejlesztési erőforrásokat fogunk allokálni, hogy a térség megtartó erejét javítsuk, gazdaságilag stabilizáljuk, és ezáltal védjük Európát. Ennek a komplex, átfogó megközelítésnek alapvetően az a célja, hogy próbáljuk meg a stabilitást megőrizni ezekben az országokban pontosan az olyan helyzetek elkerülése végett, mint amit most a nigeri puccs esetében látunk.

Milyen reakciók érkeznek a Száhel-övezetből a magyar partnerségi törekvésekre?

Magyarország már régóta igyekszik minden fórumon felhívni a figyelmet a veszélyre. Nem csoda, hogy Orbán Viktor miniszterelnök elsők között reagált a puccsra, hiszen a kormányfő az EU legtapasztaltabb miniszterelnöke. Élen járunk az európai politikában annak tekintetében, hogy felismerjük és kezeljük a krízist. A magyar kormány folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a Száhel-övezet az európai kontinens külső biztonsági védvonala. Ha ez megszűnik, akkor afrikai migránsok újabb tízmilliói áramolhatnak Európa felé.

Ez a problémahalmaz sajnálatos módon nem fog megoldódni 1-2 éven belül. Azt sem lehet megmondani, még megközelítőleg sem, hogy milyen időtávlatról beszélünk. Annyi bizonyos, hogy a 2024-es soros elnökség alatt Magyarország kiemelt figyelmet fordít majd a Száhel-övezet országaira és arra, hogy az Európát fenyegető problémákra ott kell választ és segítséget ott kell adni, ahol a baj van, nem pedig idehozni a bajt és akkor kezelni, amikor már nem tudjuk visszafordítani. Egyébként nagyon pozitív reakciókat kapunk a nyugati partnereinktől. Elmondásuk szerint a miénk egy olyanfajta hozzáállás, amit nem minden esetben tapasztalnak más európai szereplőktől. Ez nekünk egy nagyon fontos visszajelzés arra, hogy jó úton haladunk, jól gondolkodunk a dolgokról és arról, hogy hogyan működhetnek ezek a partneri kapcsolatok ilyen körülmények között is. Minden felelős döntéshozó érzi, tudja, hogy Száhel Európa védvonala, ha ott átszakad a migrációs gát, az végzetes lehet Európa biztonságára nézve.