Ha Magyarország nem lenne, nem lenne józan hang az EU-ban – Milorad Dodik a Mandinernek

Zoran Milanović horvát elnök nemrégiben azt nyilatkozta, hogy „Bosznia-Hercegovina egy ügyetlenül, slamposan és inkompetensen vezetett gyarmat, ahol jól keres egy csapat harmadrangú bürokrata”. Egyetért-e Milanović elnök úrral?

Egyetértek, sőt: a helyzet ennél is bonyolultabb. Nekünk már harminc éve főképviselőnk van, akit külföldről neveznek ki. Harminc éve olyan emberek jönnek hozzánk, akik a frusztrációikat próbálják levezetni rajtunk újítások bevezetésével. Megvan az oka annak, hogy ezt miért vállalják, ugyanis ez nagyon jövedelmező a számukra: az alapbérük 24 ezer euró havonta. A költségtérítéseket hozzászámolva havonta ötvenezer eurót keresnek. Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett főképviselők szeretnék megtartani az állásukat. Az előző főképviselő, Scott úr 11 évig volt hivatalban – ki lehet számolni, mennyit keresett ezen a pozíción.

Minden főképviselőt az ENSZ Biztonsági Tanácsának kellene kineveznie, Christian Schmidtet viszont Németország küldte, a BT támogatását pedig nem élvezi. Külföldi személy, akinek nincs legitimációja ahhoz, amit csinál – viszont támogatja őt a szarajevói amerikai és a brit nagykövet, valamint a bosznia-hercegovinai muzulmánok. Feljogosították arra, hogy módosítsa a törvényeinket, amihez egyébként nem volna joga. Egy hónappal ezelőtt életbe léptetett egy olyan jogszabályt, amely a személyét védelmezi. Ha valaki azt mondja rá, hogy nem kedveli, akkor hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik. A Boszniai Szerb Köztársaság képviselőháza elfogadott egy törvényt, amelyet nekem, az elnöknek kell aláírnom. A parlament a törvényt elfogadta, mire Schmidt azt mondta, hogy azt én nem írhatom alá. Természetesen aláírtam, ki is hirdettük. Ezek után feljelentettek és vádat emeltek ellenem, egy külföldi személy utasítására. Nobel-díjas írónk, 

Ez jól leírja a jelenlegi helyzetet.

Tavaly ősszel a főképviselő választás közben írta át a Bosznia-Hercegovinai Föderáció választási törvényét. Mit gondol, mi volt a célja ezzel a módosítással?

Még tovább bonyolítani a helyzetet Bosznia-Hercegovinában. Neki nincs jogosultsága bármiféle törvényt hozni. Akkor épp a horvátoknak kedvezett, s a horvátok ezért ezt elfogadták. A muzulmánoknak viszont nem felelt meg ez a módosítás, ezért felléptek ellene, demonstráltak is. Aztán végül lenyelték a békát abban bízva, hogy a főképviselő az ő érdekükben majd szigorú törvényeket hoz, megzabolázandó a boszniai szerbeket. Számunkra valahol érthető az amerikaiak és a britek arroganciája, de nem értjük, hogy az Európai Unió, amely folyamatosan a jogállamiságot kéri számon, az alkotmányok tiszteletben tartását, mégis képes ilyen lépéseket támogatni. A Velencei Bizottság – az Európai Unió alkotmányjogi szaktanácsadó testülete – még 2005-ben kimondta, hogy Bosznia-Hercegovina nem léphet tovább az EU-csatlakozási folyamatban addig, amíg főképviselő van jelen az országban. Mi időközben megkaptuk a tagjelölti státuszt. Így Brüsszel a saját farkába harapott.

Ez persze nagy mértékben megingatja a mi bizalmunkat az Európai Unió iránt.

Mindezt figyelembe véve: húsz év múlva hol látja Bosznia-Hercegovina jövőjét? Az Európai Unió tagja lesz, darabokra osztják fel, vagy megmarad a jelenlegi formájában?

Nagyon nehéz jósolni. Pár évvel ezelőtt még úgy tűnt, az EU lemondott a bővítési terveiről. Most mégis úgy tűnik, hogy a bővítési folyamatot megpróbálják valamelyest felgyorsítani azért, hogy Ukrajnának lehetőséget nyissanak arra, hogy idővel csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ezzel gyakorlatilag felrúgják az egész korábbi bővítési menetrendet. Brüsszel most gondban van, mert ha Ukrajnát gyorsított eljárással felveszik az EU-ba, vagy elkezdik erről a tárgyalásokat, akkor mi lesz Bosznia-Hercegovinával, amely már 21 éve tárgyal, próbál közelebb kerülni az EU-hoz, és végrehajtott egy sor jelentős, fájdalmas reformot? Eközben egy másik ország egyik napról a másikra megkap mindent, amiért nekünk meg kellett küzdenünk. Függetlenül attól, hogy így marad-e Bosznia-Hercegovina, vagy felveszik az EU-ba, egy szerencsétlen, boldogtalan ország marad. Belülről tekintve Boszniának hiányzik a belső összetartó ereje. Mindenki mást akar.

Nincsenek egységes víziók, elképzelések az ország együtt tartásáról, közös továbbviteléről. A muzulmánok egy egységes Bosznia-Hercegovinát szeretnének, a horvátok bizonyos engedmények elérésével kívánják pozíciójukat biztosítani az országon belül, de ezzel elégedetlenek. Mi, szerbek is elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzettel. Nincs olyan belső összetartó erő, amely ennek az országnak a jövőjét biztosítani tudná.

És ön személyesen, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökeként mit szeretne? Csatlakozni Szerbiához, EU-tagságot, vagy a jelenlegi formájában fennmaradó Bosznia-Hercegovinát?

Mi az európai térség részei vagyunk. Számos EU-tagállam vesz körül bennünket – Bulgáriától kezdve Románián, Horvátországon át Görögországig, Szlovéniáig ezek mind EU-tagállamok. Ha Bosznia-Hercegovina az Európai Unió útját választja, abban mi is benne vagyunk – 

Ugyanakkor ebben a formában, ebben az országban nem látjuk szerencsésnek az együttélést.

Bosznia-Hercegovinából nézve milyennek tűnik Magyarország?

Egy ország külpolitikája általában a belső viszonyaitól függ. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon Orbán Viktor nagy vezető, a józan ész egyedüli képviselője abban a mai világban, amelyet az amerikai adminisztráció próbál saját szabályai szerint formálni. Magyarország védi a saját szuverenitását az Európai Unión, a NATO-n és egyéb nemzetközi szervezeteken belül, igyekszik megőrizni értékeit, hagyományait, identitását. Ez nagyon fontos, mert nem csak az ország, hanem a nép identitásáról is beszélünk. Ha egy néptől elvesszük értékeit, hagyományait, identitását, az olyan, mintha az egész történelmét semmissé tettük volna. A Magyarországéval ellentétes politika megpróbál az egyéneknek teljes szabadságot biztosítani, a média által igyekszik elveit a köztudatba sulykolni. Magyarországnak van egy sikeres gazdaságpolitikája, amelynek eredményeit mi is látjuk. A kormánynak sikeres családpolitikája van, melynek bizonyítéka, hogy Magyarország talán az egyetlen olyan ország, ahol a születésszámok növekednek. Ezt is nagyra értékeljük.

Térjünk át a magyar szerepvállalásra a Balkánon. Hogy látja Orbán Viktor szerepét a Balkánon, illetve az Európai Unió Balkán-politikájában?

A kiépült, megerősödött Magyarország természetszerűen érdeklődést mutat a Balkán iránt, hiszen ez a természetes környezete, közvetlen kapcsolatban áll a Balkánnal. 

A Magyarországgal való együttműködésnek nincsenek politikai feltételei, nem avatkozik bele más országok belügyeibe, ahogyan azt az amerikaiak, a britek, sőt, az utóbbi időben a németek is teszik. Magyarország a Balkán közvetlen szomszédságában nagyon jól ismeri a mentalitásunkat, történelmünket – nem úgy, mint Németország, amely kétszer jelent meg a Balkánon háborús körülmények között, melynek eredményeképpen a szerbek fél népességét sikerült kiirtaniuk. Magyarország térségismerete egészen más. A 90-es évek elején Genscher Németországa egyik pillanatról a másikra elismerte Horvátország és Szlovénia függetlenségét, megágyazva ezzel a jugoszláv háborúknak. Mi most a német politikára úgy tekintünk, hogy bosszút próbálnak állni a Balkánon elszenvedett vereségeikért. Rajtunk, akik – hiába próbáltak minket megtizedelni – még mindig ott vagyunk, próbálnak bosszút állni. Ezért küldték ránk Schmidtet, a volt német szövetségi minisztert, aki úgy viselkedik nálunk, mint elefánt a porcelánboltban. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert 

Megpróbál segíteni, együttműködni, amiben és ahogy lehet.  Tudjuk, hogy Orbánnak és Magyarországnak problémákat okoz a velünk ápolt kapcsolat. De az ő ajánlataik a legjobb ajánlatok, amiket a Republika Srspka fennállása óta kaptunk. Ezért van nálunk egyáltalán optimizmus. Ha nem lenne ott a térségünkben Magyarország, akkor az egész Európai Unióban nem lenne józan hang, amely józan hozzáállást tanúsít a Balkán iránt.

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner