Akiket a hit vezet és köt össze – ilyen volt a lisszaboni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó

Egy katolikus fiatal számára életre szóló élményt jelent eljutni egy Ifjúsági Világtalálkozóra. A többnapos lelki program nem csak spirituális élményt ad, de lehetőség van megismerni több tízezer fiatalt a világ többi pontjáról, 

A találkozót 1984 óta 3-4 évente rendezik meg. Az ötlet II. János Pál pápától származik, és kezdetben egyszeri, virágvasárnapi kezdeményezésnek indult; de a résztvevő fiatalok olyan lelkesek voltak, hogy a következő évben a pápa újra meghirdette a rendezvényt, és onnantól kezdve hagyománnyá vált.

Idén augusztus első napjaiban rendezték meg Lisszabonban, és több mint 300 ezer zarándokot regisztráltak be a szervezők. A valódi résztvevők száma ennél sokkal magasabb, mivel a különböző programokon regisztráció nélkül is részt lehet venni. Az esemény csúcspontján 

A rendezvény értékét tovább növeli, hogy hagyományosan a pápa is részt vesz rajta. Idén Ferenc pápa augusztus 2-tól 6-ig volt Lisszabonban. 

Az internetet ilyenkor elárasztják a megható történetek fiatalokról, akik mindent megtettek azért, hogy ezen a pár napon részt vehessenek. 

hogyan tapasztalták meg Isten jelenlétét ebben a nem mindennapi környezetben. 

Ilyen a most 45 éves Nuno története, aki még most is emlékszik arra a pillanatra, amikor 1997-ben a franciaországi találkozón pár méterre haladt el tőle a pápa. Mindezt annak köszönhetően élte át, hogy 18 évesen pólókat és tombolát árult barátaival a templom előtt, hogy összegyűjtse az utazásra szükséges pénzt.

De ugyanígy a napokban ismerhettük meg 

és ezt a nehéz fizikai megpróbáltatást a beteg gyerekekért ajánlották fel.

Minden egyes ember története más és más,

A vasárnapi záró szentmise után magyar fiatalok meséltek nekünk saját tapasztalataikról, élményeikről 

Tamás számára nem is maga a találkozó, hanem az ahhoz kapcsolódó előprogram volt igazán meghatározó. Mivel maga a program kevesebb, mint egy hétig tart, és a legtöbb résztvevő sokat utazik, hagyományosan minden alkalommal több előtalálkozót is rendeznek, ahol a fiataloknak kisebb körben van lehetőségük kicsit elmélyedni saját Isten-kapcsolatukban. Tamás az Emmanuel közösség szervezésében Coimbrában volt előtalálkozón, ahol pár napot töltöttek el, mielőtt Lisszabonban utaztak volna. Ami előnye volt ennek a programnak, az volt a hátránya az ifjúsági találkozónak. A fiú úgy érezte, a lisszaboni fergetegben nem volt sem idő sem lehetőség igazán elmélyülni az imádságban. 

– mondta, és elismerte, hogy a nagy, közös imádságoknak is megvolt az ereje.

Szerinte az egész rendezvényt meghatározta az emberek egymáshoz való viszonya.

„Együtt énekelünk az utcákon, cserélgetünk az országunkból származó ajándékokat, teljes természetességgel kezdünk beszélgetni, miközben az ebédre várunk, rengeteg önzetlen segítséget láttam, kedves gesztusokat” – elevenítette fel az alig pár órás emlékeket. 

Hozzátette, nemcsak nemzetközi szinten, 

akikkel több közös lelki program is volt.

„Lisszabonba utazva útközben Fatimába is eljutottunk, itt nagy élmény volt mintegy 300 magyarral végigjárni a magyar keresztutat.” Lisszabonban is sok magyar katekézisen vett részt, ahol a közös imádság és éneklés megerősítette a hitében.

Emmánuel testvér, nigériai származású szalézi szerzetes a Szalézi Ifjúsági Misszió fiataljait kísérte el Portugáliába. Sok fiatallal együtt neki is ez volt az első világtalálkozó, amin részt vett. Örült neki, hogy azt látta, 

és nem a városnézés vagy bulizás iránti vágy. Külön kiemelte, jó volt azt papként megtapasztalni, hogy a fiatalok mennyire vágynak a gyónás szentségére, és minden lehetőséget megragadnak, hogy éljenek vele.

Az ifjúsági találkozók persze Isten mellett az ifjúságról is szólnak, ezért az imádság mellett nagy hangsúlyt kapnak az új ismeretségek, barátságok. A maroknyi magyar csapat gyakorlatilag elveszik az óriási tömegben, ezért mindig nagy öröm egy piros-fehér-zöld zászlóval találkozni. De legtöbbször ennek a fordítottja, a zöld-fehér-piros jön szembe, mivel az olaszok rengeteg résztvevővel képviseltették magukat az idei találkozón is. Náluk csak a spanyolok voltak többen (ez érthető is a földrajzi közelség miatt), ami viszont meglepte a magyar résztvevőket, az az volt, hogy 

vagy legalábbis nem nagyon találkoztak velük.

„Különben pedig a világ minden részéről találkoztunk emberekkel, Indiából, Koreából, Indonéziából, de még Kelet-Timorból érkeztek fiatalok” – nyilatkozta az egyik résztvevő.

Mint az összes találkozón, idén is az egyik legfelemelőbb lelki élmény a szombat esti virrasztás, majd a vasárnap délelőtti zárómise volt. Ferenc pápa ennek a végén jelentette be, hogy a következő világtalálkozót 2027-ben Dél-Korea fővárosa, Szöul fogja rendezni. Ez is azt mutatja, hogy valóban világtalálkozóról van szó, amely nem korlátozódik a Föld nyugati, hagyományosan keresztény kultúrájú féltekére.

Külső szemlélőként a találkozó olyannak tűnhet, mint egy bármilyen fesztivál, ráadásul az egyház és az állam is eurómilliókat költött a program megszervezésére. Az Ifjúsági Világtalálkozó lényege mégis sokkal több, mint egy egyszerű fesztiválé.

Minden találkozónak van egy mottója, ami köré az elmélkedéseket, programokat is szervezik. 

Ebből az egyszerű mondatból kiindulva azt szerették volna megértetni a résztvevőkkel, hogy – amint a katolikus vicc is mondja – nem mehetnek úgy haza, mintha mi se történt volna. Mária, amint megtudta, hogy Isten fiát hordj a szíve alatt, azonnal útnak indult, hogy átadja az örömhírt másoknak is. 

„Az ilyen közösségi események nekem is mindig nagy bátorítást adnak, hogy hazatérve a családban, közösségekben, baráti körökben, egyetemen ezzel a lelkülettel legyek jelen, és ahogyan tudom, továbbadjam” – mondta Tamás, aki biztos nem fog úgy hazautazni, mintha mi se történt volna.

A résztvevők egyébként egyetértettek abban, hogy 

hogy megtapasztalják: nincsenek egyedül a világban azzal a hittel és értékrenddel, amit képviselnek.

Képek forrása: Mocsári Tamás