Az ukrán katonai hírszerzés elismerte: segítették a mali lázadókat a Wagner-csoport ellen
„A lázadók megkapták a szükséges információkat” – mondta a hírszerzés szóvivője.
A Wagner-vezér médiabirodalmának alkalmazottai közül többen azonnal beadták a felmondásukat, mikor Prigozsin megindult Moszkva felé. Féltették saját biztonságukat.
Ahogy arra számítani lehetett, Prigozsin rövid lázadásának bukása után a Wagner-vezér által irányított médiaoldalak sorra kezdtek el bezárni. A Politico Prigozsin bukása után több – korábban az ő médiafelületeinél dolgozó – alkalmazottal beszélt a „trollfarmoknak” is csúfolt Wagner-közeli oldalak sorsáról.
Az egyik dolgozó a brüsszeli lapnak elárulta: ők is meglepődtek, amikor Prigozsin június 23-án pénteken Telegramon bejelentette, hogy csapataival megindul Moszkva felé.
Miután a lázadás gyorsan véget ért, a legtöbben már tudták: ez az ő állásukat is érinteni fogja.
Egy héttel később az egyik legnagyobb médiafelület, a Patriot Media igazgatója, Jevgenyij Zubarev bejelentette, a cégcsoport „elhagyja az ország információs terét”.
Bár a Wagner-vezér sorsa és jelenlegi helyzete továbbra is rejtély, biztosnak tűnik, hogy a hozzá köthető médiabirodalom nem élte túl a puccskísérletet, és több tucat ember maradt munka nélkül. Noha van rá egy halvány esély, hogy a helyzet rendeződése után újra működésbe lépnek.
Míg a TV csatornák többnyire állami irányítás alatt vannak Oroszországban, a kormány kezdte úgy érezni, hogy az internet feletti hatalom kezd kicsúszni a kezeik közül – idézi fel cikkében a Politico. Mivel Prigozsin addigra már több területen is bizonyította Putyin iránti hűségét, ő kapta meg a feladatot, hogy létrehozzon egy jól működő, kormány-közeli médiahálózatot.
Csakúgy, mint a Wagner zsoldoshadsereg, a médiahálózat is határokon átnyúlva, gyorsan terjeszkedni kezdett.
Prigozsin pedig több, semleges nevű hírügynökséget is létrehozott, mint a Szövetségi Hírügynökség (RIA Fan), a Politics Today vagy éppen z Economics Today. „A felületeknek különböző logóik voltak, és egymástól teljesen független híroldalaknak tűntek. De valójában az összes ugyanaz volt: propagandaoldalak, trollok és botok hálózata” – mesélte a brüsszeli lapnak Lev Gershenzon, a legnagyobb orosz hírgyűjtő oldal, a Yandex.News korábbi vezetője. Hozzátette:
a különböző oldalak jelenléte a pluralizmus illúzióját keltette, de valójában az összes portál ugyanazt képviselte.
„Az orosz médiafogyasztás 90 százaléka a hírgyűjtő oldalokról származik, de arra senki nem figyel oda, mi az eredeti forrása az ott összegyűjtött cikkeknek” – folytatta Gershenzon, aki szerint Prigozsin hálózata maximálisan kihasználta a hírgyűjtő oldalak nyújtotta lehetőségeket. Ráadásul olyan trükkökkel is növelték a saját olvasottságukat, mint a portálok közötti oda-vissza linkelések. A hálózat egyik fő profilja az ellenséges USA, valamint Alekszej Navalnij lejáratása.
Prigozsin szerteágazó birodalma ugyanakkor nemcsak a kormány, de a Wagner-vezér saját céljait is szolgálja.
Olyan eset is előfordult, hogy a kettő pont ellentétes volt egymással, amikor Prigozsin médiahatalmát a szentpétervári kormányzó, Alexander Beglov ellen használta fel, aki Putyin egyik régi szövetségese. Ezeket a kisebb kihágásokat még elnézték Prigozsinnak, mivel Putyinnak nagy szüksége volt a munkájára.
A háború kitörésének időpontjában ráadásul már egy kisebb hadsereg áll Prigozsin rendelkezésére az online térben is. Ezeknek egy része kifejezetten az orosz háborús narratíva terjesztésével foglalkozott. Például csak a telegramon több tucat csatorna tudósított Prigozsin minden egyes lépéséről. Februárban pedig már maga Prigozsin előlépett az árnyékból, hogy jelezze: ő áll a hálózat mögött. Et pedig arra utal, hogy Prigozsin vágyott a figyelemre, és az elismerésre – értékelt a Politico.
Nemcsak pénzt adtam a hálózatnak, hanem az én ötletem volt ez az egész, én hoztam létre és én irányítottam éveken keresztül”
– idézi a lap a Wagner-vezér bejegyzését, amellyel felfedte magát. Pár hónappal később viszont végzetesnek bizonyuló ballépésre szánta el magát a hatalomra éhes katonai vezető, amikor június végén hadseregével elindult Moszkvába.
Mivel ezzel kapcsolatban nem volt központi iránymutatás, és a legtöbb híroldalt váratlanul érte a fejlemény, néhányan tényszerűen tudósítottak az eseményekről, míg mások hallgattak. Többen azonnal beadták a felmondásukat, mivel féltették saját biztonságukat.
A lázadás kirobbanását követő reggelen a rendfenntartó erők razziát tartottak a Wagner Center és a Patriot székhelyén Szentpéterváron, ahol szervereket és más berendezéseket foglaltak le. A vezetés először arra kérte az alkalmazottakat, hogy dolgozzanak otthonról, de egy hétre rá a kormány letiltotta Prigozsin legfontosabb oldalait. A Bell híroldal szerint Prigozsin még aznap este összehívta Szentpéterváron a felsővezetőket, és kiadta az utasítást, hogy fejezzék be működésüket.
Prigozsin bukását követően az oldalak dolgozói vegyesen reagáltak. Voltak, akik meglepően őszintén és nyíltan beszéltek a felületek korábbi működéséről. Búcsúvideójában Zobarev például elmondta, a Patriot munkája 2009-ben kezdődött arra válaszul, hogy egyes ellenzéki személyek – mint például Alekszej Navalnij – komoly munkába kezdtek, hogy „lerombolják az országunkat”. De a Politicónak nyilatkozva több korábbi dolgozó is elárulta, nagyon komoly ellenőrzéseken kellett átesni ahhoz, hogy az embert felvegyék Prigozsin valamelyik médiacégéhez.
Olyan kérdéseket tettek fel, hogy van-e alkohol, kábítószer, vagy játékfüggőségünk, hol dolgoztunk korábban, illetve vettünk-e részt betiltott tüntetéseken, támogatjuk-e Navalnijt”
– mondta a RIA Fan egy korábbi dolgozója.
A Patriot legtöbb alkalmazottja nem volt hajlandó nyilatkozni a Politicónak, arra hivatkozva, hogy nem bíznak a nyugati médiában.
Bár jelenleg úgy látszik, a hatalmas médiabirodalom teljesen feloszlik, egyáltalán nem kizárt, hogy az orosz kormány a közeljövőben Prigozsin oldalai közül többet átalakít és felhasznál majd saját céljaira.
***
Nyitókép: Handout / TELEGRAM/ @concordgroup_official / AFP