„A Kreml egyértelműen felelős a Jevgenyij Prigozsin keltette zűrzavarnak a kialakulásáért, végül azonban jól kezelte magát a zendülést. Még nem teljesen világ os, hogy miként, de a fő célját elérte, az egyre toxikusabbá váló Prigozsint kiszorítja az orosz politikai porondról, és a Wagnert kicsavarja a kezéből, de túl nagy árat fizetett érte. Hogyan hatott Vlagyimir Putyin népszerűségére, az orosz politikai rendszer stabilitására a zendülés? Milyen hatással lehet ez a háborúra, és miért reagált rendkívül visszafogottan a történtekre a Nyugat?
A szappanopera újabb és újabb fordulatokat hoz, szép lassan azonban lenyugodnak a kedélyek, és Oroszország túllép a Jevgenyij Prigozsin keltette 22 órás ijedelmen. A kép egyszerre tisztul, és lesz homályosabb, az azonban egyre világosabbá válik – amit korábban is állítottunk –, hogy nem színjáték volt a Wagner csoport két-háromezer zsoldosának Moszkva ellen vonulása. Pedig az ilyen esetekben már megszokott, összeesküvés elméletekben nem volt hiány. Sokan gondolták úgy, hogy Vlagyimir Putyin és Jevgenyij Prigozsin közösen kitervelt forgatókönyvét látják. Felmerült például, hogy az oroszok ezzel csak el akarják terelni az ukránok és a Nyugat figyelmét. De felvetődött az is, hogy Moszkva csapdát állított, ki akart provokálni egy nem megfelelően előkészített ukrán támadást, amit aztán szétver. De olvashattunk arról is, hogy valójában a két orosz titkosszolgálat, az FSZB és a GRU összecsapását láthattuk, míg egy következő, valamivel már életszerűbb verzió szerint a hatalom tudott az előkészületekről, és rávitte a „bahmuti hőst” a jégre, a zendülés ugyanis érzelmileg eltávolította őt a társadalom többségétől, így ezzel megalapozták Prigozsin és a Wagner kiszorítását.”
Nyitókép: Pixabay