Lengyelország és Magyarország – így néznek ki az egészséges demokráciák

„»Ez még a mai alacsony mércével mérve is megdöbbentően félrevezet« – gondoltam, miután elolvastam Kati Marton múlt heti, a Los Angeles Timesban megjelent, a jelenlegi lengyel és magyar kormány elleni tirádáját.

A legtöbb ilyen írás viszonylag szokványos, és válaszra sem érdemes. A szóban forgó cikk, úgy tűnt számomra, hogy megcsonkította az igazság elszenesedett holttestét. Lengyel állampolgárként és lengyelül beszélőként, aki ráadásul Magyarországon is élt, túl sok volt ez ahhoz, hogy elnézzem. Engedjék meg, hogy megosszam néhány tapasztalatomat e két országból, amelyek a legtöbbször nem hasonlítanak a Marton által leírtakra.

A szerző egy olyan Lengyelországot ábrázol, ahol az ellenzéki személyiségeket támadások érik. Bizonyára nem töltött sok időt a globális pénzügyi központban, Varsóban, a posztindusztriális-művészi Łódźban, az egyetemi város Wrocławban vagy a stabilan baloldali Gdańskban, ahol a kormányzó konzervatívok personae non gratáknak számítanak.

Talán hiányoztak neki a varsói szuvenírboltokban árult, Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyettest gúnyoló csecsebecsék, valamint a graffitivel teleszórt falakra, Gen Z pólókra és Instagram hashtagekre firkált, mindenütt jelenlévő "PiS Off"- feliratok. (A PiS a jelenlegi kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság párt rövidítése). A kormányellenes üzenetek – akár a kampányhoz kapcsolódnak, akár nem – mindenütt jelen vannak.”

Nyitókép: Beata Zawrzel/AFP