Amit ma Franciaországban és Svájcban látunk, az egy nem túlságosan bonyolult topológiai probléma

„ZAPOROZSJE A PLACE DE LA CONCORDE-ON

Gázolásos-késeléses terrortámadás Tel Avivban és életet veszélyeztető zavargások Svájcban.

Mi a különbség és mi a tanulság?

Az, hogy aki nem akar fegyveres polgárokat látni maga körül, annak előbb-utóbb hozzá kell szoknia a tankok jelenlétéhez a sétálóutcán.

Mikor egy haladó nyugati állam arra kényszerül, hogy rendőrök helyett ejtőernyősök járőrözzenek az utcákon és mikor harckocsikra van szüksége a közbiztonság kierőszakolására, akkor abban nincs semmi haladás.

A határzárak, a szögesdrót nem szűntek meg, ahogy azt megpróbálták bemesélni nekünk, csupán a határok helyett az Eiffel-torony és a Louvre köré vontuk őket vissza.

A kulcsszó itt a visszavonulás.

2023 júliusában nem az orosz hadsereg kényszerült visszavonulásra, hanem mi.

Amit ma Franciaországban és Svájcban látunk, az egy nem túlságosan bonyolult topológiai probléma. Nem egy csavarintos Möbius-szalag.

Egyszerű.

Van kívül és van belül.

Ami a szögesdróton belül van, az az értékeink, amiket még ideig-óráig meg tudunk védeni. Egy túlméretezett vastorony és egy üvegpiramissal elcsúfított múzeum.

A civilizációnk jelképei.

Az őket körülvevő szögesdrót pedig az első és egyben az utolsó védelmi vonalunk.

Mint Zaporozsje alsón.

Nekünk nincs második és harmadik, mint az oroszoknak.

Ami pedig a szögesdróton kívül van, az a »fedező-biztosító sáv«, a szürke övezet, amit még annyira sem birtoklunk, mint az ukránok azt a néhány szétlőtt házcsoportot, amit a Nagy Tavaszi Falujárás alatt zsebre vágtak.”

Nyitókép: Földházi Árpád