A pártfinanszírozás anomáliák után itt a német pártalapítványi botrány is

Horogszegi Szilágyi-Landeck Dániel írása

Az első döntést még január végén hozták a pártok finanszírozásával kapcsolatban. 2018-ban a német szövetségi parlament, a Bundestag  döntött arról, hogy a 2019. évtől kezdve a már meglévő támogatásokon felül további 25 millió eurót kapjanak a pártok. Így összesen körülbelül 190 millió eurót szerettek volna kiosztani nekik adófizetői pénzből. Mindezt a digitális térben jelentkező kihívások és az online kommunikáció költségeire való tekintettel tették. Annak ellenére, hogy ezek az állami támogatások minden párt előnyére váltak volna, a szociáldemokraták (SPD) és a kereszténydemokraták (CDU/CSU) egyedül maradtak a javaslatukkal, és végül nagykoalíciós többséggel, erőből átnyomták – heves ellenzéki tiltakozás ellenére. A balliberális ellenzéki pártok, a zöldek (Grüne), a liberálisok (FDP) és a szélsőbaloldal (Linke) ugyanúgy támadta a tervezetet, mint a jobboldali AfD – igaz, más-más argumentációval. Végül 216 parlamenti képviselő meg is támadta a törvényt az alkotmánybíróságon, amely 2023. január 24-én egyhangúlag eldöntötte: alkotmányellenes és semmis a német pártfinanszírozási törvény.

Alig egy hónappal később újból fényt derítettek a karlsruhei alkotmánybírók egy botrányos helyzetre. Németországban minden párt, amely a szövetségi parlamentben tartósan képviseli a választók akaratát, jogosult különböző pénzügyi forrásokra. Évente körülbelül 660 millió eurót osztanak szét a pártalapítványok között. Egy francia képregény, az Asterix sorozat nyitókérdésével élve: az összes pártalapítvány között? Nos, kivéve egy nem is olyan apró, lázadó pártalapítványt, az AfD-hez köthető Desiderius Erasmus Alapítványt. És miért nem kapnak ők ugyanolyan támogatást, mint a többi pártalapítvány? Éppen ez adta a vita kiindulási pontját.

Németországban már az ötvenes évek óta vannak pártalapítványok és évtizedek óta kapnak állami pénzeket. És persze nem először vannak e körül viták. Már 1986-ban döntött az alkotmánybíróság, hogy minden „hosszú távon is súlyt képviselő politikai áramlat az NSZK területén” jogosult arra, hogy támogatást kapjon. Akkoriban a balliberális zöld párt pereskedett a pártalapítványok finanszírozási rendszere ellen, mondván, hogy az egy rejtett pártfinanszírozás – tudniillik, akkoriban ők még nem rendelkeztek pártalapítvánnyal, amit azóta természetesen pótoltak. A Heinrich Böll Alapítvány csak 2021-ben közel 80 millió euró támogatást kapott. De mivel pontosabb szabály nem létezett, maguk a pártalapítványok tettek javaslatokat arra, hogy melyik pártalapítvány mikortól mennyi pénzre jogosult. Mindezt az anyapártjuk képviselői a költségvetési bizottságon keresztül jóvá is hagyták egyből és általában egyhangúlag. Általánosságban véve jól működött az a rendszer, ahol

Félreértés ne essék: a teljes és korrekt képhez tartozik, hogy az alapítványok általában nagyon fontos, hasznos és jó munkát végeznek bel- és külföldön egyaránt, emiatt pedig mindenképpen indokolt, hogy kapjanak ilyen jellegű forrásokat. Az persze nem mindegy, hogy milyen eljárás alapján. És nem mindegy az sem, hogy egyformán kezelik-e a pártokat és alapítványaikat, mivel a mainstreamtől jobbra lévő Die Republikaner és az AfD alapítványai például nem kaptak támogatást. Pedig utóbbi már évek óta jelen van a szövetségi parlamentben is és a német választók jelentős részét képviseli ezzel, ugyanúgy, mint a többi párt.

Összeesküvéselmélet vagy összeesküvés-gyakorlat – ők mindenképpen úgy vélték, hogy igazságtalan és inkorrekt, hogy politikai alapon nem kapják a nekik járó jussukat. Emiatt támadta meg az AfD ezt a rendszert a bíróságon. 

2023. február 22-én úgy döntött az alkotmánybíróság, hogy a fenti gyakorlat sérti a politikai esélyegyenlőséget az AfD hátrányára. Továbbá kimondták, hogy elfogadhatatlan az az évtizedek óta létező gyakorlat, hogy törvényi alap nélkül kapjanak a pártalapítványok egyáltalán forrásokat és így nem marad más lehetőség, mint hogy a német szövetségi parlamentnek létre kell hoznia egy pártalapítványi törvényt, amely kiegyensúlyozott és korrekt egyenlőséget hoz létre. Az éríntett Desiderius Erasmus Alapítvány és az AfD természetesen örvendett ennek a döntésnek, hiszen

Mindezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon is léteznek a pozitív, német példára működő pártalapítványok, ám Magyarországon már a kezdetektől, 2003 óta létezik egy, a pártok működését segítő tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvény, amely garantálja, hogy a különböző pártok alapítványai jogi alapokon működjenek, valamint azt, hogy egyenlően és arányosan kapjanak támogatásokat. 

A 2000-es években a német pártalapítványok segítettek abban, hogy Magyarországon egy jól és transzparensen működő pártalapítványi rendszer jöhessen létre. Lehet, hogy most – amikor már 20 évnyi sikeres múltja van olyan pártalapítványoknak, mint a Polgári Magyarországért Alapítvány, hazánk viszonozni tudná az akkori segítséget, és Németország tanulhatna tőlünk arról, hogyan kellene szabályosan és korrekten finanszírozni pártokat és pártalapítványokat egyaránt. 

A szerző a Polgári Magyarországért Alapítvány brüsszeli képviseletvezetője. A cikkben a magánvéleményét fejti ki.

Nyitókép: MICHAEL KAPPELER / DPA / AFP