Alaposan felforgatná az erőviszonyokat, ha Kína kisegítené az oroszokat

Talán semmi nem mutatja jobban az idők változását, mint az új kínai külügyminiszter március 7-ei nyilatkozata, amelyben

Hogyan nézne ki egy ilyen támogatás a gyakorlatban? Nos, az orosz fegyveres erőknek nem elsősorban fegyverekre van szükségük, ráadásul az eltérő tervezési és doktrinális elvek szerint megépített eszközök integrálása ugyanakkora kihívás elé állítaná az orosz hadsereget, mint az ukránt. Amennyiben létrejön ez a támogatás, úgy várhatóan más területeken öltene formát.

Nézzük végig, milyen kínai segítségre lenne szükségük az orosz fegyveres erőknek. Amennyiben az elméleti lehetőség gyakorlativá válik, logikus módon elsősorban azokat a hiányosságokat igyekeznek majd megszüntetni, amelyek eddig jelentősen hátráltatták az orosz katonai erőfeszítéseket.

Itt elsősorban a török Bayraktarhoz hasonló, közepes magasságú és nagy hatótávolságú (MALE), a kézi indítású légvédelmi rakéták és könnyű légvédelmi eszközök hatótávolságán kívül tevékenykedő felderítő és harci repülőeszközök jönnének szóba. Kínának több ilyen harci drónja (UCAV) is van. Az amerikai Predatorhöz feltűnően hasonló Wing Loong-1 mellett érdemes megemlíteni a Tengden TB-001-es típust is, amely tizenkét fegyverfelfüggesztési ponttal rendelkezik – összehasonlításul: a Bayraktar TB2 néggyel. Bár kívülről úgy tűnik, az orosz Lancet kamikaze drónok és Orlan-10 harcászati felderítő drónok száma sem alacsony, az azonos kategóriájú kínai eszközök átadása is elképzelhető, ami növelné az orosz tüzérség fölényét.

E téren Oroszország jelentős hátrányban van a szinte valós idejű információkhoz hozzáférő ukrán hadsereggel szemben. Az amerikai HIMARS-hoz hasonló képességű orosz Tornado-Sz rakéta-sorozatvető hatékonysága valószínűleg jelentősen megnőne a kínai műholdas információk átadásával. Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években Kína megduplázta hírszerző, megfigyelő és felderítő műholdjainak számát, a 250-et meghaladó mennyiséggel messze maga mögött hagyta Oroszországot, és már megközelíti az Egyesült Államokat.

Bár sorra egymásnak ellentmondó információk jelennek meg az orosz lőszerellátottságról, elképzelhető, hogy az ukrán fegyveres erőknél öt-nyolcszor erősebb orosz tüzérség az akár napi 60 ezer gránát felhasználásával kimerítette a készleteket. Nem lehetetlen, hogy a könnyen elérhető vagy minőségibb lőszertípusokat már fel­használták, különösen a 120 milliméteres aknavető és a 152 milliméteres tüzérségi lőszer kategóriájában. Erre utalhatnak azok a hírek, miszerint harcoló alakulatok, köztük a Wagner Group katonái panaszkodnak a rossz minőségű, sőt használhatatlan munícióra.

Hasonló

valamint a vezérlésükhöz és a modern szenzorokhoz elengedhetetlen, eddig nyugatról beszerzett alkatrészek ügye. Ilyen például a T-90M Proriv-3 harckocsikban használt, a francia Thales Optronique által szállított Catherine FC hőképalkotó kamera vagy az eddig takarékosan bevetett Kinzsal hiperszonikus rakétákban felhasznált amerikai félvezetők és egyéb elektronikai alkatrészek.

Az aktivizálódó kínai diplomácia is egyre hatékonyabban működik. A pekingi közvetítéssel létrejött szaúdi–iráni diplomáciai kapcsolatfelvétel, amelynek eredményeként a felek újranyitják 2016 óta bezárt diplomáciai képviseleteiket, újabb jele annak, hogy a Középső Birodalom egyre határozottabban képviseli érdekeit.

A szerző hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai műhelyének kutatótanára

Nyitófotó: Stringer / Imaginechina / Imaginechina via AFP