Megbukott, mégis folytathatja: Mette Frederiksen dán kormányfő és szocdem pártja fölényesen nyerhet a november 1-re kitűzött dániai választáson, miközben a jobboldalon újrarendeződnek a pártok.
Ki gondolta volna, hogy pármillió nyérc leöletése politikai felfordulást tud okozni egy olyan kellemes és nyugodt közéletű országban, mint Dánia? Mette Frederiksen, az északi ország szociáldemokrata miniszterelnöke biztosan nem. Pedig ez történt. A koronavírus-járvány terjedésétől való félelmében a dán kormány 2020-ban leölette az országban tenyésztett nyérceket, majd csillagászati összegeket fizetett ki a nyérctartóknak kárenyhítés gyanánt. Csakhogy ezt nem tehette volna meg – és itt kezdődött a felfordulás Dániában.
A Mandiner a dániai nyércek illetve Mette Frederiksen sorsa iránt különös érdeklődést mutató külpolrovata többször is foglalkozott az üggyel. A történet fonalát ott vesszük fel, hogy Frederiksennek a hónap elején
Erre – a nyércbotrány mellett – azért volt szükség, mert Frederiksen és a szocdemek (A) kisebbségből kormányoznak, egyik Folketing-beli szövetségesük, a szociálliberális párt, aminek a neve Radikális Baloldalt jelent (Radikale Venstre – B) pedig megfenyegette őket, hogy ha nem írják ki az új választásokat, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a miniszterelnökkel szemben.
Mette Frederiksen pedig nagy duzzogva be is jelentette, hogy november elsején, tehát alig egy hónappal a B fenyegetőzése után meg is tartják az előre hozott választásokat az országban. A Dániához tartozó Feröer-szigeteken, ahol a magyar férfi labdarúgó válogatott az elmúlt években jó néhány kínkeserves mérkőzést volt kénytelen lejátszani, egy nappal korábban lesz majd a voksolás, mert november 1. ott ünnepnapnak számít. Frederiksen és a szocdemek nagyon ügyesen játszottak a dátum kijelölésével, a párt ekkor ugyanis éppen vezetett a közvélemény-kutatásokban, így joggal remélhették, hogy ez az előny a voksolásig is megmarad majd.
Ahhoz képest, hogy a 2019-es dániai választáson Frederiksenéknek egy vonalasan bevándorláskritikus narratívával sikerült győzniük, a jelenlegi kampányban mintha a kutyát sem érdekelnék a migránsok. Ez persze aligha meglepő. Európában háború dúl, egyre mélyül a gazdasági válság, aminek a hatásai Dániát sem kímélik.
Daniel Fabricius magyar származású dán közgazdász a nyáron úgy magyarázta lapunknak a dán politika fő mozgatórugóit, hogy a dánok nagyon szeretnek kényelmesen élni, s amíg ez lehetséges, addig nem is igazán érdeklődnek a politikai ügyek iránt. Most viszont éppen ez van megváltozóban:
Jó példa erre Bornholmé: a Reuters a szigeten készített riportja szerint ott a háború kitörésekor napokig nem volt áram, sőt, az Északi Áramlat elleni szabotázsakció következményeit is jól lehetett látni, ami bizony megijesztette a nyugalomhoz szokott lakosokat.
Frederiksen és a szocdemek ezért villámgyorsan átpozicionálták magukat a „válsághelyzetben is erős kezű és megbízható vezető és párt” szerepébe, ami alapvetően nem is áll nekik annyira rosszul, hiszen – bár a nyérceknek erről más lenne a véleménye – nem kezelték rosszul a koronavírus-válságot, ebből pedig hasznot lehet húzni a kampány során.
A szocdemek és tágabb értelemben a vörös blokknak is nevezett baloldali pártcsoportosulás (szociáldemokraták, a már említett szociálliberálisok, a különböző zöldek és a kimutathatatlan támogatottságú vegánok) emellett alapvetően a jóléti intézkedések további kiterjesztésével és az egészségügyi dolgozók fizetésének emelésével kampányolnak.
Politikai-stratégiai szempontból kiváló húzásnak bizonyult a szociáldemokraták részéről, hogy néhány éve komolyabban vinni kezdték a bevándorlásellenes retorikát, mert így
A bevándorlásellenes Dán Néppárt a 2015-ös választáson még egy húszszázalékos párt volt, mára viszont odáig jutott, hogy az sem biztos, hogy bejut-e egyáltalán a Folketingbe – a legfrissebb felmérések 2,5 százalék környékére becsülik őket.
A dán jobboldalon tehát továbbra is főként adócsökkentésekkel kampányoló liberális-konzervatív Venstre (a szemfüles olvasó kikövetkeztetheti, hogy a párt neve egyébként baloldalt jelent) a legnagyobb erő, de a párt még így is csak árnyéka korábbi önmagának a tíz százalék körüli népszerűségével. Ez az alacsony mutató részben a párt orientálatlanságának, részben viszont annak, hogy a Venstrének két kihívója is akad, akik szívesen elfoglalnák a patinás alakulat meghatározó pozícióját a dán jobboldalon.
Közvetlen veszélyt jelent a Venstrére a tavaly alapított Mérsékelt Párt. Méghozzá több szempontból is. A Mérsékelt Pártot Lars Løkke Rasmussen alapította, akinek a neve ismerős lehet, hiszen korábban volt ő már dán miniszterelnök – éppen a Venstre színeiben. Rasmussent 2019-ben Mette Frederiksen győzte le, ami után az egykori kormányfő a Venstréből is kilépett.
így a középtől kicsit jobbra pozícionált Mérsékeltek az idei választás egyik nagy meglepetését hozhatják majd – és akár a harmadik legnagyobb frakcióra is esélyesek lehetnek a Folketingben. Ez hatalmas eredmény lenne, különösen annak fényében, hogy a párt hivatalosan csak a nyár elején alakult meg.
A Venstre vonalasabb jobbos támogatóinak és a Dán Néppárt egykori szavazóbázisának a szintén nemrég alapított Dán Demokraták is igyekeznek hízelegni, a felmérések szerint nem is teljesen esélytelenül. Az egykor szintén venstrés bevándorlásügyi államtitkár, Inger Støjberg által alapított radikális jobboldali párt
hiszen nagyon hasonlóan látják a világot, mint Jimmie Åkesson alakulata. A Dán Demokraták akár nyolc százalékot is szerezhetnek a keddi voksoláson, ami kifejezetten biztató kilátásnak tűnik a Venstre várható tíz százaléka mellett.
Miközben szinte biztos, hogy a voksolás után Mette Frederiksen és a vörös blokk ünnepelheti majd a győzelmet, a legizgalmasabb kérdés talán nem is ez – hanem az, hogy hogyan alakulnak az erőviszonyok a jobboldalon. A felmérések a Venstre nagy bukását jelzik előre – a párt az 1980-as évek második fele óta nem szerepelt olyan gyengén a választásokon, mint várhatóan most fog. Ez várhatóan a dán jobboldal átstrukturálódását is magával hozza majd, aminek egy nyertese szinte biztosan lesz – Lars Løkke Rasmussen.
A nyitóképen: dán miniszterelnök-jelöltek vitája a köztévében. Frederiksen mellett balra a Venstre listavezetője, Jakob Ellemann-Jensen látható. Fotó: MADS CLAUS RASMUSSEN / RITZAU SCANPIX / AFP
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Az orosz elnök felajánlotta, hogy Oroszország az ukrajnai választások napján tartózkodik a mélységi csapásoktól, ha megtartják a voksolást.
A Mandiner lapigazgatója a szegedi háborúellenes gyűlésen beszélt a béke fontosságáról.
Az ukrán elnök még meg sem kapta a hitelt, de már kilátásba helyezte, hogy nem is fogja azt visszafizetni.
Egy vélelmezett orosz támadás és az emiatt talán bekövetkező problémák miatt vegyünk a nyakunkba most rögtön sokkal nagyobb problémákat? Ungváry Zsolt írása.
A miniszterelnök szerint ez Magyarország és Európa érdeke is.
Miközben egész Európa az 50 ezer milliárdos háborús számlától hangos, a Tisza Párt elnöke egyetlen szótagot sem mert vesztegetni a témára. A kiabálás mögött kínos csend húzódik a magyarokat leginkább érintő ügyről, mert Magyar Péter nem mer szembemenni brüsszeli főnökeivel – mutatjuk, mi maradt ki a szónoklatból.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül, és esélye sincs Orbán Viktor legyőzésére.
