s az európai kikötőkben ezért a maximumot közelíti a betárolt szén mennyisége, könnyen eljöhet az a pillanat, amikor már nem tudnak további készleteket fogadni, hiába igényelné az ipar.
A szénválság leginkább az európai szén- és lignitfogyasztás 37 százalékát adó Németországban lesz érezhető, ahol tavaly szélcsendes év volt és drágult a gáz, így az áramtermelésből 28 százalékot kőszén és lignit fedezett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly 4,5 százalékkal nőtt az ország szén-dioxid-kibocsátása, és most sem biztos, hogy belefér az áramtermelő szektor a 257 millió tonnányi szén-dioxid-büdzséjébe.
Európa gazdasági motorjában főleg az acél- és vegyipar érezheti majd meg a szénhiányt,
az áramtermelés kevésbé, mert a ma üzemelő szénerőművek biztosították a klímaügyi minisztériumot afelől, hogy a télre sikerült elég szenet begyűjteniük.
De veszélyes a helyzet a szénbányákban egyébként gazdag Lengyelországban is, ahol továbbra is szénnel fűt kétmillió háztartás, s ők egyenként három-három tonna szenet égetnek el egy tél alatt. A Morawiecki-kormánynak jelentős politikai károkat okoz, hogy nem tudták feltölteni az ország széntartalékát – nem kis részben az orosz szénembargó miatt, hiszen a szén az a terület, ahol még Lengyelország is kivételt tett az orosztalanítási politika alól, s évi hétmillió tonna szenet importált ezen igény kielégítésére.