A tényellenőrzéssel nem csak az a baj, hogy Orwellt idézi

„A tényellenőrzéssel nem csak az a baj, hogy az elnevezés igen rosszul hangzik, mert Orwellt idézi (hiszen ez »csak« egy elnevezés), hanem, hogy kicsit olyasmi, mint a 90es években az »ideológiamentes szakértelem«. Ez ugyanis kb annyira volt ideológiamentes, mint egy konzerv adalékanyagmentes. Az »ideológiamentes szakértelem« az akkori neoliberális globalizáció és a nemzetközi nagytőke szakértősdibe bújtatott kváziideológiája volt, s mint ilyen, magát fölébe helyezte minden kritikának, mondván, hogy a kritika ideológia, ő meg pont nem az – hanem szakértelem.

Nincs olyan, hogy valami csak tény. Illetve talán a természettudományokban, de ott is csak addig, amíg megmérnek valamit, de már ott se tény a tény, midőn azt interpretálják, neadjisten abból mindenféle, az emberi életre, a társadalomra, vagy bármire vonatkoztatva különféle konklúziókat levonnak. Talán Rilke mondta, hogy a tényektől nem látni a valóságot. Ez igaz mindenre, ami úgymond, »csak tény«-ként határozza meg magát. A ténynek ugyanis van előzménye, belőle következtetések jönnek, s nem utolsó sorban van kontextusa.

Szóval »csak tény« nem létezik. A legneutrálisabb tényközlés is valami pluszt közöl, ami már nem »csak tény«, hanem ítélet, ha úgy tetszik: vélemény.

Írom ezt úgy, hogy egy daráltmákszemnyit nem vagyok elragadtatva sem az agyament és veszélyes konteóktól, a szüntelenül áradó áltudományos zagyvalékoktól, sem a politikai oldalak permanens hazudozásaitól, sem a napi valósággá szilárdult hamis hírektől és nyomukban a kommentmezőkön burjánzó tragikus elhülyüléstől.”

Nyitókép: Sergey Guneev / Sputnik / AFP