Amerikának újra figyelnie kell a közép-európai régióra – Jan Surotchak a Mandinernek

Jan Surotchak az intézete, az International Republican Institute (IRI), a Heritage Foundation, illetve az IRI magyar szakértője, Szemerkényi Réka által szervezett konferencián vett részt Budapesten.

***

Mivel szinte mindenki a Republikánus Pártra asszociál az intézetük kapcsán, kérem, mondja el, mivel foglalkozik az International Republican Institute.

A szervezetünk jövőre ünnepli fennállásának 40. évét.

amelyben a hidegháború kellős közepén a nyugati típusú demokráciák, a demokratikus intézmények megerősítésére szólította fel a nyugati vezetőket. A beszéd hatására az Egyesült Államokban 1983-ban több intézményt alapítottak a kongresszusi finanszírozású National Endowment for Democracy (NED) ernyőszervezet keretén belül, az egyik lett az IRI. Az alapgondolat az volt, hogy az amerikai demokráciának négy pillére van: a két nagy politikai párt, a szakszervezeti mozgalom és az üzleti szféra – így mind a négy pillér kapott egy-egy intézményt; az IRI a jobboldalhoz, a Republikánus Párthoz közel álló, a demokrácia értékeit propagáló intézmény lett.

Közép-Európában, így Magyarországon a rendszerváltás után jelentek meg.

Az IRI 1990-ben jelent meg Közép-Európában, a kommunista rendszerek összeomlása után, az első szabad választások idején.

Világszerte mintegy száz országban vannak programjaink, és 45 államban van irodánk.

Közép-Európában politikai pártokkal vannak kapcsolatban, a világ más tájain elsősorban civil szervezetekkel. Mi ennek a magyarázata?

Visszatérnék a Reagan-beszéd fontos elemére: ő a demokratikus intézmények megerősítésére szólított fel, és a legalapvetőbb ilyen intézmények éppen a politikai pártok. Senki sem kedveli a pártokat, ezt a közvélemény-kutatások élesen bizonyítják, de mégis, a közakarat felmérésére, illetve annak a törvényhozás folyamatába való becsatornázására mégis csak ez a legfontosabb társadalmi intézményünk. A parlament működéséhez szükségesek a különböző nézetek megjelenései szervezett formában, ezek a pártok. A közvélemény és a közakarat megjelenítéséhez rendszerezettség kell, a pártok fejezik ki a csoportakaratokat és -érdekeket, a parlamenti demokrácia működéséhez tehát ezek a formációk nélkülözhetetlenek.

Az alapításkor volt közük a Republikánus Párthoz. Ma milyen kapcsolat van a párt és az intézet között?

Semmilyen kapcsolat nincs. Nincs pénzügyi kapcsolat sem, ahogy a kormányzathoz sincs semmilyen köldökzsinórunk. Az amerikai jogszabályok alapján pártatlan intézet vagyunk, és a demokratikus meggyőződésű pártokkal állunk kapcsolatban, de egy párthoz sem állunk közel. Az értékeink is a demokratikus alapelvekkel kapcsolatosak, ezek nem bal- vagy jobboldali értékek, de ha megnézni az igazgatótanácsunk összetételét, akkor azért láthatja, hogy

Huszonöt éven keresztül John McCain szenátor volt az intézet elnöke, jelenleg pedig Dan Sullivan republikánus szenátor a vezetőnk.

Mi a fő missziójuk?

Ez nagyban változik annak függvényében, hogy mi egy adott régió geostratégiai jelentősége, illetve milyen állapotban van a demokrácia az adott országban.

Közép-Európával kapcsolatban jelenleg mik az aggodalmaik?

A terminológiánkkal élve: az „ellenséges szereplők” megnövekedett befolyása. Konkrétan Oroszországé, Kínáé, esetenként Iráné, vagyis azon országoké,

azon intézményrendszerét, amelyet az európaiak és az amerikaiak a stabilitásuk és békéjük zálogaként létesítettek Nyugat-Európában a második világháború lezárását követően, illetve Kelet-Európában az 1989-es rendszerváltás után. Azt látjuk, hogy Kína és Oroszország jelentős mértékben terjeszti saját narratíváit a régióban, gyengítve az EU- és a NATO-beli kohéziót a tagállamok között. Az IRI erre a problémára fókuszál.

Az IRI saját irodával lesz jelen Budapesten ismét. Miért vonultak ki egykor, és miért jönnek most vissza?

1990 és 1994 között volt állandó képviseletünk Budapesten, akkor egy geopolitikai váltással a regionális irodánkat áthelyeztük Pozsonyba. Akkor Szlovákiában Vladimir Meciar kormányzott épp, és miniszterelnöksége alatt az európai integrációtól távol vitte hazáját – Madeleine Albright amerikai külügyminiszter akkoriban „fekete lyuknak” nevezte Szlovákiát. Az IRI tehát ezekben az években Szlovákiára koncentrált a programjaival.

Vagyis az IRI arra megy, amerre veszélyt lát leselkedni a nyugati típusú demokratikus intézményekre?

Nem, inkább a hosszútávú stratégiai folyamatok alapján döntünk. Az amerikai  kormány és

A 2001-es terrortámadások, majd a 2011-es „arab tavasz” eseményei oda terelték a figyelmüket. Kína és Oroszország azonban lehetőséget látott abban, hogy az amerikai jelenlét csökkent Európában, és ezt kihasználták. Erre a problémára a kollégáimmal évek óta figyelmeztetjük az amerikai kormányzat és a Republikánus Párt prominenseit. Azt azonban látni kell, hogy a washingtoni kormányzat egy hatalmas gépezet, lassan fordul; sok erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy a figyelmét más ügyekre fordítsuk. Az ukrajnai háború ebben nagy lökést adott, a NATO keleti tagállamai újra egy frontvonal közelébe kerültek, így Amerikának erre a régióra újra figyelnie kell. Ez a kontextusa annak, ami miatt a IRI is visszatér Budapestre. A transzatlanti szövetség újraépítésében szándékozunk segédkezni.

Jan Surotchak az International Republican Institute budapesti biztonságpolitikai konferenciáján Szemerkényi Réka, Martonyi János és James Carafano társaságában

A budapesti iroda újralétesítésében szerepet játszott az orosz fenyegetés mellett az is, hogy Magyarországot az elmúlt években folyamatos bírálat érte a jogállamiság helyzete miatt?

A politikai pártok pozíciói és szövetségi kapcsolatai uniós szinten is változnak, például a Fidesz már nem az Európai Néppárt tagja, vagy az olasz pártok is nagy változásban vannak. Számunkra alapvető fontosságú, hogy ilyenkor ezekkel a pártokkal kapcsolatban álljunk, hogy hangsúlyozni tudjuk irányukba a transzatlanti kapcsolatok fontosságát. Magyarországra kiemelt figyelemmel tekint Kína, befolyását itt különösen érvényesíti – az ezzel kapcsolatos aggodalmainkat többször kifejeztük magyar partnereinknek. A kínai befolyásszerzés problémájáról az elmúlt hónapokban az ukrajnai háború természetesen leterelte a figyelmet, de ez nem változtatja meg a tényt, hogy ez a jelenség valós és problematikus.

Az orosz fenyegetés egyúttal egybe is rántotta a NATO tagállamait, a korábbi elégtelen védelmi költések és együttműködés után most hirtelen nagy egység jött létre. Így látja ön is?

Sokan Vlagyimir Putyint egy jelentős stratégának tartják. Ha az, akkor nem értem, hogy az ukrajnai beavatkozás stratégiai célja mi volt. Hiszen azzal éppen az ellenkezőjét érte el, mint ami az orosz cél volt előtte. Nem vagyok benne biztos, hogy a NATO egységesebb lett, mint amilyen valaha volt, de az biztos, hogy egységesebb lett, mint amilyen fél évvel ezelőtt volt. Az, hogy Oroszország megtámad és megszállja területeit egy szomszédos országnak, nemrég még elképzelhetetlennek tűnt. Most azonban látjuk, hogy megtörtént. A közép-európai régióban Lengyelország elkötelezett transzatlanti vonalat visz, a cseh, a román és a szlovák kormány szintén újra felszállt erre a vonatra.

És Magyarország?

Magyarország számára  a szomszédai egyértelműen jelzik, hogy milyen orientációjú régióban fekszik.

a védelmi és a biztonsági szektorban remek együttműködés van a Nyugat és Magyarország között. Remélem, hogy a magyar kormány eleget tesz majd minden szövetségesi kötelezettség-vállalásának.

Fotók: Ficsor Márton