A folyón átkelő egységek érthető módon jelentős hátrányban vannak,
ugyanis nemcsak manőverezni, azaz mozogni, kitérni nem tudnak, hanem sokszor egyéb módon védekezni, például visszalőni sem. Fentiek miatt a klasszikus blitzkriegben, az 1940-es Sarlóvágás hadművelet során a német vezérkar a legnagyobb veszélyként a Sedan melletti Meuse átkelést jelölte meg.
Hasonló volt a helyezt 1973-ban a Szuezi-csatorna mentén is. Korábbi sikerei miatt az izraeli hadsereg joggal gondolta, hogy az egyiptomi hadsereg nem lesz képes egy olyan bonyolult és összetett manőver végrehajtására, mint egy erőszakos átkelés a széles csatornán. Azonban az esélyek ellenére a védelem mindkét esetben képtelen volt megakadályozni az átkelést, nagyrészt a jelentős és hatásos légi és tüzérségi támogatás miatt.
És itt álljunk is meg egy pillanatra. A 19. századi vagy a 2. világháborúban játszódó háborús filmekben bemutatottak miatt hajlamosan vagyunk azt hinni, hogy egy tűzfegyverekkel vívott csatában a kézifegyverek vagy éppen a közelharc okozta a legtöbb sérülést. Ez azonban a lőfegyverek fejlődésével egyre kevésbé volt így.
Már az 1800-as évek elején is a tüzérség játszotta a főszerepet,