Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
A jogállamisági kérdés erőltetésével és a tagállami vétó súlytalanításával fokozná a Magyarországra és Lengyelországra gyakorolt nyomást a befolyásos berlini Stiftung Wissenschaft und Politik.
Most kell odalépni jogállamiság kérdésében – lényegében ezt üzeni dr. Raphael Bossong, a német kormányzathoz közel álló think tank, a Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) kutatója Brüsszel számára. Bossong december 3-án kelt cikkében amellett érvel, hogy a Lengyelországot sújtó, Ursula von der Leyen bizottsági elnök által egyenesen hibrid harcmodorra valló agressziónak minősített
Annak nincs jele, hogy a feszültség csitulna-e; Bossong kiemeli, hogy Lengyelországban folyamatban van az igazságszolgáltatás átszervezése (amelynek során a Brüsszel által elítélt bírói fegyelmi tanács megszüntetésre kerülne), s a kutató szerint a végeredmény további ütközésekhez vezet majd Varsó és az uniós adminisztráció között. A kutató rámutat, hogy amennyiben a magyar kormánypártokat jövő áprilisban újraválasztják, az EU valóban tartós és kemény konfliktusra rendezkedhet be a magyar-lengyel tandemmel szemben.
Elismeri, hogy a koronavírus-járvány kapcsán elrendelt pénzügyi vonatkozású nemzeti helyreállítási terveket Magyar- és Lengyelországgal kapcsolatban Brüsszelnek már régen jóvá kellett volna hagynia. Elismeri azt is, hogy jogilag nehezen védhető, hogy az uniós adminisztráció miért is késlekedik ezzel. Brüsszelt ugyanis kötik az európai szemeszter határidői, s a megtagadásra Brüsszelnek csak akkor nyílna lehetősége, ha a tagállamok az országspecifikus ajánlásokat figyelmen kívül hagynák.
A probléma ezzel Bossong meglátása szerint az, hogy
Brüsszel már jóváhagyta annak a Máltának a nemzeti helyreállítási tervét, amelyre vonatkozóan az országspecifikus ajánlások között az igazságszolgáltatás megreformálása a prioritások között szerepel.
Ehhez képest Lengyelország esetében a jogállamiság kérdése az ajánlások között a sokadik ranghelyen szerepel, Magyarországra vonatkozóan pedig leginkább csak a koronavírus-járványra tekintettel jogilag elnyújtott veszélyhelyzet kapcsán merült fel kritika. Bossong szerint ezekből az ajánlásokból nem lehet levezetni, hogy az igazságszolgáltatás átfogó reformja szükséges ezekben az országokban, éppen ezért a nemzeti helyreállítási terv sem utasítható el.
Magyarország számára az Európai Bizottság különösen a következő teendőket jelölte ki 2020. májusában előfeltételként ahhoz, hogy elfogadja a nemzeti helyreállítási tervünket:
1) A magyar kormány hozzon meg minden szükséges intézkedést a világjárvány hatékony kezelése, a gazdaság működőképességének fenntartása és az elkövetkező helyreállítás támogatása érdekében.
2) A magyar kormány védje meg a munkahelyeket, és hosszabbítsa meg az álláskeresési járadékok időtartamát.
3) Biztosítson likviditási támogatást a kis- és középvállalkozások számára.
4) Biztosítsa, hogy a veszélyhelyzeti intézkedések az európai és nemzetközi normákkal összhangban szigorúan arányosak és időben korlátozottak legyenek, és ne befolyásolják az üzleti tevékenységet és a szabályozási környezet stabilitását.
Ezekkel kapcsolatban Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdaságpolitikáért felelős biztosa azt nyilatkozta, hogy a tagállamoknak "A 2019-es és 2020-as országspecifikus ajánlásoknak, vagy legalább azok számottevő részhalmazának kell megfelelni."
A kutató rámutat arra, hogy igenis látni már Brüsszelből az „alagút” végét: jövő tavasszal az Európai Bíróság minden várakozás szerint a december 2-ai főtanácsnoki indítványnak megfelelően ítél majd, így a kifizetéseket mégis meg lehet tagadni majd jogállamisági alapon. Ez – áll a tanulmányban – azért fontos, mert Magyarországon 2022-ben választásokat tartanak, s biztosítani kell azt, hogy a Fidesz ne használhassa az uniós forrásokat népszerűsége fokozására.
Bossong szerint – bár jelenleg nincs jogalapja annak, hogy a folyósítást a két országtól megtagadják –
A nyugat-európai országok ugyanis késleltethetik a kifizetéseket azzal, hogy kritizálják az országspecifikus ajánlások magyarok és lengyelek általi végrehajtását.
A szövegből kiderül, hogy Bossong nem elégedett az uniós jogérvényesítés hatékonyságával sem: a körülményekből számára egyértelműen látható, hogy a luxemburgi fórum elért a nyomásgyakorlás határáig. Magyarország és Lengyelország magatartásából és nyilatkozataiból kitűnik, hogy a bíróság döntéseit Németország diktátumának tekintik. Kiemeli a legutóbbi lengyel alkotmánybírósági döntés jelentőségét is, és hozzáteszi, hogy minden valószínűség szerint Magyarország alkotmánybírósága is kimondja, azt, hogy az alkotmány az uniós jog előtt áll. Ráadásul – világít rá a kutató – egy kifejezetten nagy nyomatékkal bíró nyugati tagállamban,
Ezzel az uniós jog eróziója realitássá válhat. A konflitkus tehát velünk marad, az EU pedig a következő eszközök között válogathat: alkalmazhatja a 7-es cikkely szerinti eljárást, törekedhet a politikai izolációra, de az igazságügyi együttműködést is felfüggesztheti.
A politikai izoláció eredménye Bossong szerint az lehet, hogy az azzal sújtott tagállamok egyre többet élnek a vétó eszközével a konszenzust igénylő döntések tekintetében. Ez a megerősített együttműködés spektrumának szélesítésével orvosolható. Az úgy nevezett megerősített együttműködés legalább kilenc uniós tagállam mélyebb integrációát takarja a többi tagállam bevonása nélkül. Ilyen vívmányoknak tekinthetők jelenleg a schengeni együttműködés, vagy a magyar baloldal által propagált Európai Ügyészség. Ezt egészítené ki Bossong újabb tárgykörökkel, olyanokkal, mint a közös adó- vagy külpolitika. Érvei szerint, ha a tagállamok a renitensek figyelmen kívül hagyásával fognának össze ezekben az integratív kérdésekben, azzal az Európai Tanácsban fennálló vétó méregfoga kihúzható.
Mindent összevetve Bossong a következőt tanácsolja az uniós adminisztráció számára:
Törekedni kell emellett arra, hogy ahol csak lehet, többségi szavazás útján szülessen döntés; ahol szükséges, ott a többségi döntéshozatali logikát kell követni (ez lényegében azt jelenti, hogy a konszenzust megkívánó helyzeteket el kell kerülni), így biztosítható Bossong szerint az Európai Unió cselekvőképessége. Ha ezeket a tanácsokat az Európai Unió vezetése megfogadja, ebből a pozícióból „az Európai Unió egésze kivárhatja, amíg a belső politikai folyamatok iránya megváltozik” – zárja gondolatait dr. Raphael Bossong, a német kormányzathoz közel álló kutatóintézet kutatója.
Kép: POOL / AFP
Dobozi Gergely