A befolyásosak befolyásolása zajlik a „brüsszeli buborékban”

A brüsszeli lobbitevékenységek újabb szeletéről rántotta le a leplet Politico. Az oldalon megjelent cikk szerzője, Mark Scott felfigyelt arra, hogy egy brüsszeli hírportál, az EU Reporter üzleti modellje tálcán kínálja a nagyvállalatok és lobbistáik érdekeinek közvetítését a brüsszeli uniós intézmények felé. A brit Colin Stevens televíziós szakember által létrehozott portál tökéletesre fejlesztette a hazánkban is jól csengő „független újságírás” módszerét.

Független újságírásként eladott lobbitevékenység

Az EU Reporter lehetőséget biztosít nagyvállalatok számára, hogy olyan elemzéseket osszanak meg a portálon, melyekkel elő lehet mozdítania üzleti tevékenységüket az Unió fővárosában. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, hiszen

Ugyanakkor az már nem számít mindennaposnak, hogy az EU Reporter nem tünteti fel azt, hogy a portálra látogatók épp fizetett tartalmat olvasnak és a külsős anyagokat – a Politico beszámolója szerint – gyakran az oldal szerkesztőinek neve alatt hírként jelenítik meg. 

Az EU Reporter marketinganyagából kiderül, hogy a portál több cégre is ügyfélként hivatkozik. Kiemelt partner többek között a kínai Huawei, az orosz Lukoil, az amerikai Boeing, illetve az ukrán atomenergetikai vállalat, az Energoatom. A portálon több olyan cikk is született, melyek ezeket a cégeket pozitív fényben tüntetik fel. A Lukoilról született anyagban az orosz cég klímacélok eléréséért folytatott munkájáról olvashatunk, egy másikban a Boeinghez befutó újabb rendelésékről tudhatunk meg többet, végül pedig a Huawei belgiumi tevékenységét is megismerhetik az olvasók.

Az viszont a brüsszeli cég marketinganyagából kiderül, hogy különböző kormányokkal, illetve az uniós diplomáciai testülettel is jó kapcsolatot ápolnak, valamint New Yorktól Tallinnig szorosan együttműködnek NGO-kkal is.

A valódi tevékenységüket ebben az anyagban nem is rejtik véka alá, nyíltan kimondják, hogy Brüsszel tele van nagyon befolyásos emberekkel, és az EU Reporterrel való együttműködés nagyszerű módja annak, hogy ezen emberekhez eljuttassák partnereik üzenetét. Hiszen ahogy ők fogalmaznak:

A Politico az ügyben megkereste az EU Reporter tulajdonosát, aki minden vádat visszautasított, arra pedig nem akart válaszolni, hogy mely EU-n kívüli kormányokkal működnek együtt. Mivel Kazahsztán és Azerbajdzsán több anyagban is pozitív fényben volt feltüntetve, és a kazahsztáni vezetéshez közel álló Astana Times híreit is átveszik, így Mark Scott szerint nem zárható ki, hogy a kazah és az azeri kormány is üzleti kapcsolatban áll a portállal. Colin Stevens ugyanakkor kategorikusan kijelentette, hogy sem Kazahsztán, sem Azerbajdzsán, de még az üzleti partnereik sem részesülnek igazságtalan előnyben a róluk szóló beszámolókban. 

Forgóajtó-effektus az uniós intézményekben

Fontos hangsúlyozni, hogy az EU Reporter gyakorlata nem megy szembe a hatályos belga jogszabályokkal. A médiafelületeknek ugyanis nem kötelező közzétenni azt, hogy kik fizettek a cikkek megjelenéséért. És mivel a brüsszeli portál nem rágalmaz vagy hamisít híreket, így álhírek terjesztésével sem lehet vádolni.

Mindez azért meglepő, mivel az átláthatóság egy igen gyakran hangoztatott érték az uniós intézményekben. Ahogy azonban arról korábban beszámoltunk, Brüsszelben folyamatosan jelen vannak a technológiai cégek lobbistái is, akik éves szinten felfoghatatlan mennyiségű pénz mozgatnak meg annak érdekében, hogy az új uniós jogszabályok kidolgozásakor a tisztviselők figyelembe vegyék a cégek érdekeit. A nagyvállalati befolyást és lobbicsoportokat figyelő két szervezet, a belga Corporate Europe Observatory és a német LobbyControl jelentése szerint jelenleg több mint 612 cég és érdekcsoport 1452 lobbistája dolgozik azon, hogy Brüsszelben érvényesíteni tudják a technológiai vállalatok érdekeit.

Az uniós intézmények és a nagyvállalati érdekek összefonódása, illetve a politika és az üzleti kapcsolatok átláthatatlansága az európai ombudsmannak is szemet szúrt. Az ombudsmani hivatal az Európai Bizottsághoz fordult miután kiderült, a Bizottság nemrég engedélyezte, hogy egy volt biztos egy olyan kommunikációs tanácsadócégnél vállaljon munkát, melynek legnagyobb európai ügyfele egy vezető dohányipari vállalat.

A szerteágazó kapcsolatrendszerek, összeférhetetlenségek és a sokszor átláthatatlan döntéshozatal mellett az EU Reporter esete már nem mondható kirívónak. Ugyanakkor a portál gyakorlata rámutat arra, hogy mennyire keveset tudunk a „brüsszeli buborék” működéséről. Arról már hallottunk, hogy egyes médiafelületetek visszaélnek a „független és objektív” jelzővel. Arról viszont eddig kevesebbet olvashattunk, hogy milyen szerteágazó, olajozottan működő lobbirendszer épült ki az elmúlt évtizedekben Brüsszelben. Egyértelmű tehát, hogy a helyzet szigorúbb szabályozásért és átláthatóságért kiált. Kár, hogy mindezt az Európai Bizottságban nem látják hasonlóképpen. 

Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Abdesslam Mirdass / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP