és még idén márciusban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke szerinti megsemmisítési eljárás indításával megtámadták a jogszabályt az Európai Bíróság előtt. Megsemmisítés iránti kereset benyújtására meghatározott jogszabályok tekintetében, az azokat elfogadó intézmény, szerv vagy hivatal ellen (a jelen esetben a Tanács és az EP ellen) van lehetőség hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Halkan jegyezzük meg, hogy a rendelet alkalmazásához egy további dokumentum, egy ún. útmutató (guideline) is szükséges, de az sincsen még készen.
És itt jön képbe a szakmaiság, vagy ha úgy tetszik, a jogállami hozzáállás és bánásmód.
A józan ész ugyanis azt diktálja, hogy bármiféle új jogi mechanizmus alkalmazása előtt, ha annak szabályait valaki bírói fórum előtt vitatja, akkor a bírósági döntést (valamint az alkalmazás részletszabályait tartalmazó útmutatót) az érintettek várják be. Könnyen belátható, hogy egy új jogi eszközről, az Európai Bíróság döntését megelőzően, ilyen körülmények között nem lehet megállapítani, hogy jogszerűen alkalmazható-e és ha igen, milyen feltételek mellett.
E ponton fontos ismét hangsúlyozni, hogy a Bizottság jelenleg is folyamatosan dolgozik a rendelet alkalmazásához szükséges útmutató kialakításán, vagyis a jogi háttér még mindig bizonytalan. Ennek ellenére az Európai Parlament mégis sürgeti, mintegy utasítaná a szakmai feladatokért felelős Bizottságot, hogy „a legnyilvánvalóbb esetekben”, értsd, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben indítsa meg az eljárást. Vagyis jelen esetben éppen
a jogállamiságért amúgy rendszeresen aggódó EP-t nem zavarja, hogy a rendelet alkalmazásához szükséges részletszabályok nincsenek még meg,