Utasítható-e a törvényesség őre?

Új fegyver, csőre töltve

2020 végén járunk. A tagállamok állam- és kormányfői éppen abban állapodnak meg, hogy a jogállamisági mechanizmus mindaddig nem alkalmazható, amíg az Európai Bíróság nem állapítja meg annak az uniós joggal való összhangját. Ésszerűnek tűnő döntés ez, hiszen így biztosítható, hogy

jogalapját és jogszerűségét a mechanizmus alkalmazása előtt az Unió legfőbb bírói testülete megvizsgálja. 

A 2021. január 1-én hatályba lépett jogállamisági kondicionalitási rendelet valódi célja a Parlament felfogásában azonban láthatólag nem a jogszerűség és annak biztosítása, hanem a világnézeti alapú leckéztetés. A kondicionalitási mechanizmus ugyanis gyakorlatilag arról szól, hogy amennyiben a Bizottság megítélése szerint egy tagországban a jogállamiság feltételei sérülnek, és ez érinti az uniós pénzekkel való gazdálkodást, a Bizottság kezdeményezheti az uniós források megvonását az érintett tagállamtól. Nyilvánvalóan erős hatáskörről és komoly fegyverről van tehát szó. Nem túlzás állítani azt sem, hogy

ha azt úgy kívánják használni. Az EP pedig a jelek szerint olyannyira nem győzi kivárni ezen új eszköz alkalmazását, hogy a jogvitában az Európai Bíróság döntését be sem várva, a jogszabályok betartásáért és végrehajtásáért felelős Európai Bizottságot is utasítani akarja, s ha másként nem megy, perrel fenyegeti a másik uniós intézményt.

Az ideológiai szempontok mindenek felett

Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az EP által kipécézett a két tagállam nem fogja feltett kézzel várni, hogy a kondicionalitási rendelet velük szemben kontrollálatlan módon alkalmazásra kerüljön.

és még idén márciusban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke szerinti megsemmisítési eljárás indításával megtámadták a jogszabályt az Európai Bíróság előtt.  Megsemmisítés iránti kereset benyújtására meghatározott jogszabályok tekintetében, az azokat elfogadó intézmény, szerv vagy hivatal ellen (a jelen esetben a Tanács és az EP ellen) van lehetőség hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Halkan jegyezzük meg, hogy a rendelet alkalmazásához egy további dokumentum, egy ún. útmutató (guideline) is szükséges, de az sincsen még készen.

A józan ész ugyanis azt diktálja, hogy bármiféle új jogi mechanizmus alkalmazása előtt, ha annak szabályait valaki bírói fórum előtt vitatja, akkor a bírósági döntést (valamint az alkalmazás részletszabályait tartalmazó útmutatót) az érintettek várják be. Könnyen belátható, hogy egy új jogi eszközről, az Európai Bíróság döntését megelőzően, ilyen körülmények között nem lehet megállapítani, hogy jogszerűen alkalmazható-e és ha igen, milyen feltételek mellett.

E ponton fontos ismét hangsúlyozni, hogy a Bizottság jelenleg is folyamatosan dolgozik a rendelet alkalmazásához szükséges útmutató kialakításán, vagyis a jogi háttér még mindig bizonytalan. Ennek ellenére az Európai Parlament mégis sürgeti, mintegy utasítaná a szakmai feladatokért felelős Bizottságot, hogy „a legnyilvánvalóbb esetekben”, értsd, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben indítsa meg az eljárást. Vagyis jelen esetben éppen

és az sem, hogy a jogszabály rendelkezései kapcsán per van folyamatban. 

Jelentős és helyrehozhatatlan károk állhatnak elő minden olyan esetben, amikor egy felmerült jogi előkérdés tisztázása nélkül kerül sor valamely eljárás lefolytatására. Éppen ennek elkerülésére hozta létre maga az európai jogalkotó pl. az ún. előzetes döntéshozatali eljárást, amelynek keretében, ha egy uniós jogszabály érvényessége vagy helyes értelmezése tekintetében kétsége merül fel, egy pert tárgyaló tagállami bíróság az Európai Bírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy e felmerült jogi előkérdéseket tisztázza. A tagállami bíróság a saját eljárását ilyenkor a luxemburgi testület döntéséig felfüggeszti. A józan ész diktálta módon jelen esetben szintén várni kellene az eljárások megindításával mindaddig, amíg a Bíróság a vitatott jogszabály kapcsán indított perben dönt.

Az Európai Parlament az igazságszolgáltatást is politikai fegyverként használná

„Ha nem megy szép szóval, oldja meg erővel” - hangzik a jól ismert közmondás, amely „bölcsességet” a Parlament a jelen esetben elő is vett. Az EP ugyanis látván, hogy egyszerű üzengetéssel nem éri el azon célját, hogy a Bizottság indítsa el a mechanizmust, perrel fenyegette meg azt. A tervezett per alapjaként pedig az EP arra hivatkozik, hogy állítása szerint a Bizottság nem teljesíti a Szerződésekből fakadó eljárás megindítási kötelességét. Más szavakkal tehát,

A Bizottság egyelőre nem tett eleget a Parlament eljárásra történő felhívásának, tekintettel arra, hogy eljárási kötelezettség csak akkor van az uniós jog és az Európai Bíróság esetjoga alapján, ha a rendelkezések kellően világosak és pontosak. E feltételeknek azonban kondicionalitási rendelet és a vonatkozó, részben hiányzó szabályok egyelőre nem felelnek meg. Hogy a Parlament beváltja-e a fenyegetését és valóban keresetet nyújt-e be a Bizottsággal szemben, és űz ezzel gúnyt az egész európai uniós jogalkalmazásból, izgatottan várjuk.

A szerző a Miniszterelnökség miniszteri biztosa.