A magáncégek véleménykontrolljának dilemmája – beszélgetés Will Duffielddal

A digitális forradalom a szemünk előtt bontakozott ki. Hogyan alakítja világunkat a technikai fejlődés?

Az analóg hírközlési technológiát egyirányúság jellemzi, és a tömegekhez szól, ami az elitnek kedvez. A digitális forradalom ehhez képest csökkenti a véleménynyilvánítás költségeit és a többirányú információáramlás számos formáját teremti meg.

A korábban ismeretlen vagy csak szőnyeg alá söpört elégedetlenséget nem kell úgy tekinteni, mint ami a demokráciát fenyegeti. Ehelyett a közösségi média gyorsaságát és hatását olyan lehetőségként kell kezelni, ami erősíti a demokratikus visszacsatolást.

Vagyis a tömegmédia korszakából az egyéniesített és személyre szabott információs korszakba léptünk. Mik ennek a jelenleg is zajló átalakulásnak az előnye és a hátulütői?

Az internet révén teljesebbé válik a megfontolás és a mérlegelés folyamata. Az ellenvéleményeket és kellemetlen hangokat kevésbé lehet kirekeszteni a közéleti vitákból. Az analóg média a központosított véleményszűrés és a kétségbevonhatatlan narratívák kiépítésének a veszélyét hordozta magában. Ehhez képest a digitális kommunikáció széttöredezettséggel, valamint azzal fenyeget, hogy aláássa a közéleti vitához szükséges, közösen vallott alapvető tényeket. A digitális korszakban összességében nehéz eldönteni, hogy ki az, aki jóhiszeműen vesz részt a vitában, emellett pedig könnyű pártpolitikai alapon elvetni azokat, akikkel nem értünk egyet. Polgárokként meg kell becsülnünk újdonsült szerepünket a média tartalmak előállítása terén. Ezzel párhuzamosan pedig

A CATO Intézet keretében a közelmúltban megjelent tanulmányában az amerikai Telekommunikációs törvény hírhedt 230. Cikkelyét elemezte. Mi ennek a rendelkezésnek a jelentősége a digitális korszakban?

A 230. Cikk a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító első alkotmánykiegészítés megfogalmazása a digitális korban. Ez a szabály a digitális közvetítő vállalatokat mentesíti a harmadik személyek által közreadott véleményért viselt felelősség alól. Megvédi őket azoktól a perektől, amelyeket azért indítanának ellenük, mert megtagadják bizonyos vélemények közzétételét. Az első alkotmánykiegészítés értelmében főszabályként a megszólaló viseli a felelősséget az általa elmondott véleményért, és tilalmazott a vélemény meghallgatására kötelezni valakit. Felismerve, hogy az interneten megjelenő vélemények a digitális közvetítő vállalatokat pereskedések célkeresztjébe állíthatják, a 230. Cikk megerősíti ezeknek a vállalatoknak az eljárási jogait azzal, hogy megakadályozza olyan perek megindítását, amelyek a platformokat a felhasználóik véleménye tekintetében véleményközlőnek tekintik.

Az egyik nemrégiben megjelent írásában Niall Ferguson Joseph Heller 22-es csapdájához hasonlítja a nagy technológiai vállalatokat. Vagyis ha kiadóként próbálják felelősségre vonni őket, akkor azt állítják, hogy platformok, ha viszont a platformhoz való hozzáférésről van szó, akkor ahhoz ragaszkodnak, hogy kiadók. Hogyan látja ezt a dilemmát?

Ebből az állítólagos 22-es csapdájából két kiút kínálkozik. Egyfelől a platformon elhelyezett tartalomból fakadó kárért, ahogy Ferguson fogalmaz, a tartalom előállítója, nem pedig a közvetítő vállalat viseli a polgári jogi és büntetőjogi felelősséget. Ellenkező esetben, vagyis ha közvetítő platformot büntetnénk, azzal figyelmen kívül hagynánk a megszólaló saját véleményéért viselt felelősséget, és szabályozás szigorúbb platform-moderáláshoz vezetne.

A közvetítők „cenzúrája” esetén a 230. Cikk alternatív fórumok létrehozására ösztönöz. Így például mikor a Reddit.com saját szabályai alapján kizárta a Donald Trump mellett szurkoló „r/TheDonald” vagy a radikális feminista „r/GenderCritical” alreddit tartalmakat, akkor ezek a közösségek megalapították a „TheDonald.win” és az „Ovarit.com” oldalakat. A Reddit.com szabályzatát sértő tartalom olyan perekhez vezethetne, amelyeket ezek a kisebb weboldalak nem engedhetnek meg maguknak, de a 230. Cikk közbelép, és megóvja őket a felelősségre vonástól. A 230. Cikkben foglalt szabálynak ugyanis gyakran elfeledett, de szerves része, hogy az alternatív lehetőségek megteremtésével konfliktusrendező szereppel is bír. A rendelkezés szövegezői a törvényjavasalt indokolásában úgy fogalmaztak, hogy az „internet és más interaktív számítógépes szolgáltatások” együttvéve „a politikai diskurzusok valódi sokszínűségét biztosítják.” Vagyis s sokszínűséget nem egy-egy platformon belül, hanem a platformok között képzelték.

A Capitolium elleni támadást követő események mégis súlyos visszaélésekre világítottak rá. Ön hogyan ítéli meg a Donald Trump elnök Twitter fiókját blokkoló döntést?

A január 6-i zavargásokra adott reakciók arról tanúskodnak, hogy

Mikor az államnak nem sikerült megvédenie a Capitolium épületét, akkor a közösségi médiaplatformoktól várták a zavargások eszkalálódásának a megakadályozását. Az azonban, ha valakit egy magánszolgáltatásból kizárnak, hagyományosan elfogadhatatlan kompromisszumot jelent a véleményszabadság és a biztonság között. Önmagában a vélemény kifejezése vagy a gyülekezési jog gyakorlása alapján még nem lehet erőszakra következtetni. Olyan intézkedéseknek, mint például az, hogy az Airbnb az elnöki beiktatás hetében a washingtoni szállásokat levette a kínálatából, vagy a Facebook törölt mindenfajta tiltakozásra történő felszólítást, ami kijárási tilalmat sérthet, semmi köze sincsen a választásokat övező zavargásokhoz.

Ha vélemények ellenőrzésén keresztül szeretnénk megakadályozni az erőszakba torkolló gyülekezéseket, akkor a közvetítő vállalatoknak valamennyi gyülekezéssel kapcsolatos véleményközlés nyilvánosságra kerülését meg kell akadályozniuk. Emellett, ha a kormányzat magáncégek általi véleménykontrollra támaszkodik a rend fenntartásához, vagy ennek akár csak a látszata is felmerül, akkor veszélybe kerül az állam legitimitása. Ha nem a kormányzati hatalom, hanem a magáncégek garantálják az állam biztonságát, akkor úgy tűnhet, hogy az állam alárendelt szerepet játszik.

Ugyanakkor minél szigorúbbá válik a nagy platformok tartalommoderálása, annál kevesebb remélt előnnyel jár.

Az amerikai felfogás a tulajdonosi érdekeket – a platformok esetében is – éppen úgy védelemben részesíti, mint a véleménynyilvánítási szabadságát. Ön szerint hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?

és csak kisebb mértékben köti a magánfeleket, így például akkor, amikor hagyományos állami funkciót látnak el. A digitális korszakot megelőzően az ellentétes véleményt képviselők vagy saját fórumokat építettek ki vagy pedig állami fórumokat használtak a véleményeik kifejezéséhez. A digitális korszak ehhez nagyrészt hasonló. Az ellentétes véleményt megfogalmazók saját platformokat építenek. Digitális felületekből így nincs hiány. Ráadásul földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül épülhetnek ki egy-egy téma vagy ügy köré szerveződő csoportok, akiknek a tagjai korábban nem is feltétlenül ismerték egymást. Ezekben az esetekben a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése a tulajdonjogtól függ.A főbb platformok mellett számos alternatív platform is alakult, és ezeknek a piaca gyakran nagyobb annál, mint amilyennek látszik. Az olyan jelentős platformok, mint például a Facebook és a Twitter versenyben állnak a Blogger vagy Blogspot által fogadott blogokkal, hírleveles platformokkal, továbbá az olyan személyesebb helyekkel, mint a Discord, a Clubhouse vagy a Telegram, és az olyan ideológiailag nem semleges terekkel, mint a Parler vagy a Gab, illetve a decentralizált protokollokkal, mint például az Urbit, LBRY vagy a Mastadon.Minden jogalkotói kezdeményezésnek el kell ismernie, hogy az internet egy dinamikus ökoszisztéma. Domináns cégek versenyeznek egymással, miközben számos startup kihívójuk van. A szabályozás pedig sok esetben olyan költségekkel jár, amelyet csak a nagy cégek engedhetnek meg maguknak. Óvatosnak kell ezért lenni, mert a status quo megváltoztatására irányuló törekvések nem szándékolt hatása épp annak bebetonozása lehet.