Ha a kormányzat magáncégek általi véleménykontrollra támaszkodik a rend fenntartásához, veszélybe kerül az állam legitimitása. Ha ugyanis az állam biztonságát magáncégek hivatottak garantálni, úgy tűnhet, hogy az állam csupán alárendelt szerepet játszik – fogalmazott Will Duffield, a CATO Intézet kutatója.
A digitális forradalom a szemünk előtt bontakozott ki. Hogyan alakítja világunkat a technikai fejlődés?
Az analóg hírközlési technológiát egyirányúság jellemzi, és a tömegekhez szól, ami az elitnek kedvez. A digitális forradalom ehhez képest csökkenti a véleménynyilvánítás költségeit és a többirányú információáramlás számos formáját teremti meg.
A korábban ismeretlen vagy csak szőnyeg alá söpört elégedetlenséget nem kell úgy tekinteni, mint ami a demokráciát fenyegeti. Ehelyett a közösségi média gyorsaságát és hatását olyan lehetőségként kell kezelni, ami erősíti a demokratikus visszacsatolást.
Vagyis a tömegmédia korszakából az egyéniesített és személyre szabott információs korszakba léptünk. Mik ennek a jelenleg is zajló átalakulásnak az előnye és a hátulütői?
Az internet révén teljesebbé válik a megfontolás és a mérlegelés folyamata. Az ellenvéleményeket és kellemetlen hangokat kevésbé lehet kirekeszteni a közéleti vitákból. Az analóg média a központosított véleményszűrés és a kétségbevonhatatlan narratívák kiépítésének a veszélyét hordozta magában. Ehhez képest a digitális kommunikáció széttöredezettséggel, valamint azzal fenyeget, hogy aláássa a közéleti vitához szükséges, közösen vallott alapvető tényeket. A digitális korszakban összességében nehéz eldönteni, hogy ki az, aki jóhiszeműen vesz részt a vitában, emellett pedig könnyű pártpolitikai alapon elvetni azokat, akikkel nem értünk egyet. Polgárokként meg kell becsülnünk újdonsült szerepünket a média tartalmak előállítása terén. Ezzel párhuzamosan pedig
A CATO Intézet keretében a közelmúltban megjelent tanulmányában az amerikai Telekommunikációs törvény hírhedt 230. Cikkelyét elemezte. Mi ennek a rendelkezésnek a jelentősége a digitális korszakban?
A 230. Cikk a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító első alkotmánykiegészítés megfogalmazása a digitális korban. Ez a szabály a digitális közvetítő vállalatokat mentesíti a harmadik személyek által közreadott véleményért viselt felelősség alól. Megvédi őket azoktól a perektől, amelyeket azért indítanának ellenük, mert megtagadják bizonyos vélemények közzétételét. Az első alkotmánykiegészítés értelmében főszabályként a megszólaló viseli a felelősséget az általa elmondott véleményért, és tilalmazott a vélemény meghallgatására kötelezni valakit. Felismerve, hogy az interneten megjelenő vélemények a digitális közvetítő vállalatokat pereskedések célkeresztjébe állíthatják, a 230. Cikk megerősíti ezeknek a vállalatoknak az eljárási jogait azzal, hogy megakadályozza olyan perek megindítását, amelyek a platformokat a felhasználóik véleménye tekintetében véleményközlőnek tekintik.
Az egyik nemrégiben megjelent írásában Niall Ferguson Joseph Heller 22-es csapdájához hasonlítja a nagy technológiai vállalatokat. Vagyis ha kiadóként próbálják felelősségre vonni őket, akkor azt állítják, hogy platformok, ha viszont a platformhoz való hozzáférésről van szó, akkor ahhoz ragaszkodnak, hogy kiadók. Hogyan látja ezt a dilemmát?
Ebből az állítólagos 22-es csapdájából két kiút kínálkozik. Egyfelől a platformon elhelyezett tartalomból fakadó kárért, ahogy Ferguson fogalmaz, a tartalom előállítója, nem pedig a közvetítő vállalat viseli a polgári jogi és büntetőjogi felelősséget. Ellenkező esetben, vagyis ha közvetítő platformot büntetnénk, azzal figyelmen kívül hagynánk a megszólaló saját véleményéért viselt felelősséget, és szabályozás szigorúbb platform-moderáláshoz vezetne.
A közvetítők „cenzúrája” esetén a 230. Cikk alternatív fórumok létrehozására ösztönöz. Így például mikor a Reddit.com saját szabályai alapján kizárta a Donald Trump mellett szurkoló „r/TheDonald” vagy a radikális feminista „r/GenderCritical” alreddit tartalmakat, akkor ezek a közösségek megalapították a „TheDonald.win” és az „Ovarit.com” oldalakat. A Reddit.com szabályzatát sértő tartalom olyan perekhez vezethetne, amelyeket ezek a kisebb weboldalak nem engedhetnek meg maguknak, de a 230. Cikk közbelép, és megóvja őket a felelősségre vonástól. A 230. Cikkben foglalt szabálynak ugyanis gyakran elfeledett, de szerves része, hogy az alternatív lehetőségek megteremtésével konfliktusrendező szereppel is bír. A rendelkezés szövegezői a törvényjavasalt indokolásában úgy fogalmaztak, hogy az „internet és más interaktív számítógépes szolgáltatások” együttvéve „a politikai diskurzusok valódi sokszínűségét biztosítják.” Vagyis s sokszínűséget nem egy-egy platformon belül, hanem a platformok között képzelték.
A Capitolium elleni támadást követő események mégis súlyos visszaélésekre világítottak rá. Ön hogyan ítéli meg a Donald Trump elnök Twitter fiókját blokkoló döntést?
A január 6-i zavargásokra adott reakciók arról tanúskodnak, hogy
Mikor az államnak nem sikerült megvédenie a Capitolium épületét, akkor a közösségi médiaplatformoktól várták a zavargások eszkalálódásának a megakadályozását. Az azonban, ha valakit egy magánszolgáltatásból kizárnak, hagyományosan elfogadhatatlan kompromisszumot jelent a véleményszabadság és a biztonság között. Önmagában a vélemény kifejezése vagy a gyülekezési jog gyakorlása alapján még nem lehet erőszakra következtetni. Olyan intézkedéseknek, mint például az, hogy az Airbnb az elnöki beiktatás hetében a washingtoni szállásokat levette a kínálatából, vagy a Facebook törölt mindenfajta tiltakozásra történő felszólítást, ami kijárási tilalmat sérthet, semmi köze sincsen a választásokat övező zavargásokhoz.
Ha vélemények ellenőrzésén keresztül szeretnénk megakadályozni az erőszakba torkolló gyülekezéseket, akkor a közvetítő vállalatoknak valamennyi gyülekezéssel kapcsolatos véleményközlés nyilvánosságra kerülését meg kell akadályozniuk. Emellett, ha a kormányzat magáncégek általi véleménykontrollra támaszkodik a rend fenntartásához, vagy ennek akár csak a látszata is felmerül, akkor veszélybe kerül az állam legitimitása. Ha nem a kormányzati hatalom, hanem a magáncégek garantálják az állam biztonságát, akkor úgy tűnhet, hogy az állam alárendelt szerepet játszik.
Ugyanakkor minél szigorúbbá válik a nagy platformok tartalommoderálása, annál kevesebb remélt előnnyel jár.
Az amerikai felfogás a tulajdonosi érdekeket – a platformok esetében is – éppen úgy védelemben részesíti, mint a véleménynyilvánítási szabadságát. Ön szerint hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?
és csak kisebb mértékben köti a magánfeleket, így például akkor, amikor hagyományos állami funkciót látnak el. A digitális korszakot megelőzően az ellentétes véleményt képviselők vagy saját fórumokat építettek ki vagy pedig állami fórumokat használtak a véleményeik kifejezéséhez. A digitális korszak ehhez nagyrészt hasonló. Az ellentétes véleményt megfogalmazók saját platformokat építenek. Digitális felületekből így nincs hiány. Ráadásul földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül épülhetnek ki egy-egy téma vagy ügy köré szerveződő csoportok, akiknek a tagjai korábban nem is feltétlenül ismerték egymást. Ezekben az esetekben a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülése a tulajdonjogtól függ.A főbb platformok mellett számos alternatív platform is alakult, és ezeknek a piaca gyakran nagyobb annál, mint amilyennek látszik. Az olyan jelentős platformok, mint például a Facebook és a Twitter versenyben állnak a Blogger vagy Blogspot által fogadott blogokkal, hírleveles platformokkal, továbbá az olyan személyesebb helyekkel, mint a Discord, a Clubhouse vagy a Telegram, és az olyan ideológiailag nem semleges terekkel, mint a Parler vagy a Gab, illetve a decentralizált protokollokkal, mint például az Urbit, LBRY vagy a Mastadon.Minden jogalkotói kezdeményezésnek el kell ismernie, hogy az internet egy dinamikus ökoszisztéma. Domináns cégek versenyeznek egymással, miközben számos startup kihívójuk van. A szabályozás pedig sok esetben olyan költségekkel jár, amelyet csak a nagy cégek engedhetnek meg maguknak. Óvatosnak kell ezért lenni, mert a status quo megváltoztatására irányuló törekvések nem szándékolt hatása épp annak bebetonozása lehet.
Az Európai Unió vezetői aláírták a Trump által diktált megalázó kereskedelmi megállapodást, amelyben Európa mindent odaadott, míg semmit sem kapott cserébe. A háttérben zajló politikai manőverek és a mérlegelt hibák hosszú távú következményekkel járhatnak a kontinens számára.
Közel kétszázötven résztvevő mellett zajlott a Mathias Corvinus Collegium Európa-szerte egyedülálló konferenciája, amely az európai civilizációs örökség tanulságait és az európai együttműködés jövőjének kihívásait tárgyalta.
Február 23-án Európa számos országából érkező tudósok az európai civilizációs örökség és az európai együttműködés jövője előtt álló kihívások megvitatására vállalkoznak.
"The relative peace and prosperity currently enjoyed in the West is exceptional. It is also fragile. If you start hammering away at it, you may not like what emerges in its stead".
“The problem seems to be that many Western nations do not consider whether immigration is good for the country and the majority of its citizens, but are motivated by ideology."
A Taking Over egyszerre váltott ki felháborodást és elismerést.
Az atomvárosban van otthon, nem tervez váltani.
