A konzervatívizmus a tolerancia záloga – beszélgetés Ilan Wurmannel

Az elmúlt évtizedek, illetve különösen a jelenlegi amerikai események az USA mély megosztottságáról árulkodnak. Christopher Caldwell egyenesen úgy fogalmaz, hogy Amerikának két alkotmánya van. Ön hogyan látja ezt a megosztottságot?

Én azt gondolom, hogy alkotmányunk legalább két víziót vázol fel, ugyanakkor nem teljesen értek egyet Christopher Caldwell felosztásával. Caldwell érvelése szerint számos polgári (emberi) jogi és antidiszkriminációs törvény jelenlegi alkalmazása nincsen összhangban az alkotmánnyal, illetve az alkotmányhoz fűzött Jognyilatkozattal (Bill of Rights). Abban egyetértek Caldwell meglátásaival, hogy ezek az antidiszkriminációs törvényeket nem az alkotmánynak megfelelően alkalmazzák a vallás-, és a véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatos kérdésekben, ugyanakkor úgy vélem, hogy ezek legnagyobb része azért összhangban áll az alkotmánnyal.

Mindettől függetlenül úgy gondolom, hogy legalább két különböző alkotmányos vízió el ebben az országban. Az egyik szerint az alkotmány egy eszköz ahhoz, hogy elérhessünk mindent, amit jónak vagy igazságosnak gondolunk a világban. Ez a felfogás nagy szerepet szán a bíróknak, hiszen végső soron ők azok, akik az alkotmányt az általuk elképzelt igazságosság és tisztességesség képére formálják. A másik felfogás – az alkotmány eredeti értelmét alapul véve – úgy gondolja, hogy

illetve egy olyan keretrendszer megteremtése, amelyben az emberek közéleti viták során elmondhatják a különböző véleményeiket.

Ha már a közéleti vitákat említette, akkor azt láthatjuk, hogy a közösségi média egyre nagyobb szerepre tesz szert ezen a téren. Anthony Kennedy egykori legfelső bírósági bíró szavait idézve ezek a platformok válnak a „jelenkor köztereivé”, ami fontos alkotmányos dilemmákat vet fel…

Ez valóban súlyos dilemma. A jelenleg hatályos amerikai szövetségi jog szerint a közösségi média vállalatok – a hagyományos lapkiadóktól eltérően – immunitást élveznek azon tartalmakért való felelősségviselés alól, amelyeket harmadik személyek tesznek közzé a platformjaikon. Ez alapvetően egy ésszerű szabály. Ha viszont ezek a technológiai vállalatok beleszólnak a platformokon megjelenő tartalmakba – amit egyébként nagyrészt azért tesznek, hogy

akkor joggal tehető fel az a kérdés, hogy vajon miért nem tekintjük őket a platformokon megjelenő tartalmak szerkesztőinek. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy ez egy alkotmányjogi dilemma lenne. Én inkább úgy vélem, hogy ez egy politikai és törvényhozói kérdés. Az első alkotmány-kiegészítés ugyanis nem alkalmazható gazdasági társaságokra, de semmi nem akadályozza meg az amerikai Kongresszust abban, hogy olyan antidiszkriminációs törvényeket alkosson, amelyek arra köteleznék a közösségi médiaszolgáltatókat, hogy egyfajta közműszolgáltatóként folytassák tevékenységüket. 

A philadelphiai National Constitution Center nemrégiben rendezett egy olyan projektet, amelyben három jogászcsapatnak; libertariánus, konzervatív és progresszív felfogást képviselő jogászcsapatoknak kellett elkészíteniük az általuk ideálisnak vélt alkotmányt. Ön vezette a konzervatív csapatot. Melyek egy konzervatív alkotmány főbb jellemzői?

A libertariánus felfogás a szabadságra összpontosít. A progresszív alkotmány az egyenlőség és a demokratikus politika megerősítését tűzi ki céljaként. Ezekhez képest a konzervatív alkotmány felismeri, hogy

A megvalósítandó célok nagy része ráadásul feszültségben vagy ellentétben áll egymással. Például a szabadság és a demokratikus önkormányzás ellentétben áll egymással, ugyanis gyakran a többség sérti meg a kisebbség jogait. 

A konzervatív felfogás olvasatában az önkormányzás mérlegelésen és választáson alapul. Ennek megfelelően mi a Madison féle megfontolás szempontjainak érvényesítését hangsúlyozzuk. Hogyan érhetjük el, hogy a kormányzat az emberek akaratát teljesítse anélkül, hogy felülne a többség szeszélyének és szenvedélyének? Ennek érdekében javasoltuk azt, hogy a Szenátusban nagyobb teret kellene biztosítani a vitáknak. 

Összegezve a konzervatív felfogás szerint az alkotmánynak úgy kell védelmeznie a szabadságot, hogy közben vitákra és mérlegelésre lehetőséget nyújtó struktúrákat hoz létre, amelyben az emberek saját magukat kormányozva juthatnak dűlőre erkölcsi, politikai, kulturális és gazdasági kérdésekben. A jelenlegi amerikai alkotmány ezt a célt nagyrészt teljesíti, ugyanakkor finomításokra és pontosításokra mindig van lehetőség.

Az amerikai történelem folyamán a közhatalomgyakorlás jelentős része a tagállamoktól a szövetségi kormányzathoz vándorolt, miközben a tagállamokat védő garanciák fokozatosan gyengültek. Az Ön által is említett 17. alkotmánykiegészítés eltörlése talán jó kezdés lenne ennek orvoslásához. Hogyan látja ezt a dilemmát?

Amellett, hogy a 17. alkotmány-kiegészítés hatályon kívül helyezésének lennének hátulütői is, végső soron azt gondolom, hogy segíthetne ennek a folyamatnak a mérséklésében. A szenátorok így többet törődnének a tagállamok érdekeivel. Ez a tagállami kormányzatoknak valóban fontos intézményi garanciája. A nagyobb probléma azonban kulturális gyökerű. Sok ember nem fogadja el, hogy a tagállamok közötti sokszínűség tulajdonképpen előnyt jelent. Alapvetően jó, ha az államok saját maguk „kísérletezhetnek” például azzal, hogy a közéleti beszédből nem zárják ki a vallás szerepét vagy a házasság fogalmát szabadon döntik el.

Ugyanakkor, ha valaki ragaszkodik a világnézeti meggyőződéséhez, akkor nehezen fogadja el, ha mások nem értenek vele egyet. Nem toleránsak azokkal szemben, akikről saját maguk azt gondolják, hogy kevésbé szabad vagy kevésbé progresszív rendszerek alatt élnek. Vagyis végső soron ez egy kulturális kérdés. Elfogadjuk-e, hogy az emberek között vannak nézetkülönbségek, elfogadjuk-e, hogy a kulturális, társadalmi és kormányzati politikák terén fennálló különbségek nem ördögtől valók? A tolerancia szükséges a sokszínűséghez, ami elismeri a hagyományos keresztény és konzervatív értékek is, illetve a szellemi változatosság létjogosultságát. Azonban attól félek, hogy itt

A Debt Against the Living: An Introduction to Originalism című könyvében az originalista alkotmányértelmezési módszer térnyerését mutatja be. El tudja magyarázni, hogy az originalizmus milyen kapcsolatban áll az alkotmány konzervatív felfogásával?

Nem gondolom azt, hogy az originalista alkotmányértelmezés szükségszerűen a konzervatív politikai eredmények megerősítéséhez vezet. Az alkotmány originalista értelmezése inkább arra nyújt lehetőséget, hogy az emberek demokratikus módon dönthessenek a politikai gazdaság, a kultúra és a moralitás kérdéseiről. Ennek során a konzervatív, libertariánus vagy a progresszív nézőpont egyaránt győzelemre juthat. Míg a libertariánus és progresszív alkotmányértelmezések a libertariánus és progresszív törekvések „alkotmányosítására” törekszenek, addig a konzervatívok originalista alkotmányértelmezése a legtöbb politikai kérdést a demokratikus döntéshozatalra bíz, ahova ezeknek a kérdéseknek az eldöntése tartozik. Úgy látom, hogy az alkotmány originalista értelmezése egyre nagyobb teret nyer, különösen a Legfelső Bíróságon, ahol a bíróknak most már a kétharmada ezt vagy hasonló felfogást vall.

Európában egyre jelentősebb vita zajlik az európai életmód jellegadó sajátosságáról, illetve azoknak az európai értékek jelentőségéről, amelyek a kontinensen élőket összekötik. Az amerikai Claremont Institute útnak indított egy projektet, amelynek célja, hogy szemügyre vegye az amerikai életmód jellegadó sajátosságait. Ön szerint van ilyen amerikai életmód, és ha igen, akkor milyen értékek és jogok tartoznak ide?

Fején találja a szöget Margaret Thatcher régi mondása, amely szerint míg Európát a történelem, addig Amerikát a filozófia alapította, formálta. Azt gondolom, hogy nekünk, amerikaiaknak van a legtartósabb és legsikeresebb alkotmányunk a modernkori történelemben. Hiszünk azokban az eszmékben, amelyek hozzájárultak ehhez az alkotmányhoz: a szabadságban, a személyes felelősségvállalásban, a kemény munkában és a társadalmi önszerveződésekben és a társadalmi felelősségvállalásban. Úgy vélem, hogy az amerikaihoz képest az európai életmód sokkal inkább közösségcentrikusabb, és ennek megfelelően jobban megbékél az erőteljesebb kormányzati beavatkozásokkal is.

Hogyan látja a jövő generációk szerepét a konzervatív felfogás megőrzésében?

Először is azt gondolom, el kell ismernünk, hogy

A történelem nagy részét nyomor, szegénység, háború és zsarnokság határozta meg. A történelemnek és a világnak csak egy kisebbik részén sikerült felül kerekedni ezen, és drámai módon javítani az életkörülményeket. De ez nem a természetes állapot, ezért ezt meg kell értetni és meg kell védeni. Ebben pedig nagy szerep hárul a konzervatív jogászokra, mert ők azok, akik szeretnék megőrizni az amerikai alkotmány elveit, így az önkormányzatiságot, a rendezett elveken alapuló szabadságot, és a jogegyenlőséget. Ha sikerül a társadalom és a jog ezen felfogását fenntartani, akkor azt hiszem, hogy olyan kormányzati rendszert hagyunk örökül, amelyben érdemes élni, és amelyet érdemes továbbra is megóvni.