Hogyan reformáljuk meg az Európai Uniót?

"Jól ismert tény, hogy az Európai Unió és elődszervezetei mindig is komoly legitimációs kihívásokkal küzdöttek – legalábbis ami a bemeneti oldalt illeti. A választópolgárok felől érkező közvetlen felhatalmazás és számonkérhetőség hiányában az unió és az egyre mélyülő integráció hívei éppen ezért nagyon sokáig a kimeneti legitimációban bíztak: a béke és a gazdasági prosperitás mint az európai integráció legfőbb eredményei majd a választópolgárokat is meggyőzik arról, hogy az uniós projektet érdemes támogatni, és ily módon a gazdasági és jóléti növekedés automatikusan támogatást generál egy föderális európai (állam)szervezet számára. Nos, egyelőre úgy tűnik, hogy a várva várt elismerés várat magára. Richard Bellamy legújabb könyvében is ezzel a megállapítással kezdi mondandóját, csakhogy a legitimációs kihívásra adott válasza némileg eltér a főáramú megoldási javaslatokétól.

Mivel Bellamy szerint az Európai Unió kormányközi alapon működő államszövetségként már nem lenne működőképes, a föderalizált államszövetség elképzelése pedig jól érzékelhető módon az európai polgárok ellenállásába ütközik szerte a kontinensen, ezért a brit politikatudós egy köztes megoldást javasol. A demoikráciának (demoicracy) elkeresztelt megoldás híveként azt állítja, hogy a föderális berendezkedés az európai démosz (minden jel szerint a jövőben is érzékelhető) hiánya miatt, az egyszerű kormányközi együttműködés pedig a globalizáció gazdasági és a kozmopolitizmus morális kihívásai miatt tűnik életképtelennek, ám a létező európai démoszok (demoi) közös kormányzása (kratosz) már korántsem olyan elképzelhetetlen. A már létező és hagyományokkal bíró nemzetállami közösségek közösségeként elképzelt Európában Bellamy értelemszerűen nem az Uniós intézmények demokratizálása vagy egy szupranacionális állam mellett tör lándzsát, nem az Európai Parlament jogköreinek bővítésében vagy éppen egy európai szintű kormány-ellenzék viszony létrehozásában látja a megoldást (mint ahogy teszi például Peter Mair vagy Luuk van Middelaar), mivel a nemzetállami kereteket meghaladó demokráciát sem tartja életképes megoldásnak."

(...)

"A felvetés ugyanakkor azért is érdekes, mert az Unió jövőjéről szóló viták általában nem alternatív célokról, hanem csak alternatív útvonalakról szólnak. Általában nem az a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e szorosabb integrációra, hogy a távoli vagy nem is olyan távoli jövőben az Unió még inkább egy föderális államberendezkedésre hasonlítson-e vagy sem; az Unió jövőjéről szóló viták (roppant unalmas módon) mindössze arról szólnak, hogy melyik úton lehetne a legegyszerűbben eljutni ehhez a nagyon mélyen integrálódott föderális felépítményhez."

(...)

"Összességében azonban úgy tűnik, hogy Bellamy javaslatai inkább némi szépségtapaszként értékelhetőek, főleg annak fényében, ahogy az Európai Bizottság a sárga lapos eljárásokkal „elbánt”. Ettől függetlenül Európa alternatív jövőjéről szóló diskurzushoz ebben a könyvben is találunk finom adalékokat, „mindössze” annyi lenne a feladat, hogy ezekből az apró adalékanyagokból valahogyan megfelelő üzemanyagot állítsunk össze. Első ránézésre ez a feladat nem tűnik lehetetlennek, de nem is lesz egyszerű, az biztos."