Véget érhet a magyar gazdák békéje az Európai Bíróság ítélete miatt

Az Európai Bizottság keresetéből főtanácsnoki indítvány, abból pedig bírósági ítélet született

Elmarasztalta mai ítéletében Magyarországot az Európai Bíróság. A 2019. május 23-án az Európai Bizottság által – kötelezettségszegési eljárás alapján – benyújtott keresetben

azáltal, hogy egy 2012-es törvénymódosítással korlátozta a mezőgazdasági és élelmiszertermékek értékesítési árainak megállapításának feltételeit. Ahogy az az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában lenni szokott, a tavaly novemberi főtanácsnoki indítványhoz és az Európai Bizottság álláspontjához képest a mai ítélet nem sok újdonságot tartalmaz. 

Mint ismeretes, a magyar Országgyűlés 2012-ben módosította a a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvényt. Noha a módosítás több jogszabályhelyet is érintett, az Európai Bizottságnak különösen azzal a rendelkezéssel volt problémája, miszerint „Tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon eltérő képzése”.

Habár a jogszabályi rendelkezés jól láthatóan szemmel láthatóan csak többszöri olvasásra válik egyértelművé, valójában a diszkriminatív árazás tilalmáról van szó, vagyis, amikor a kereskedő azonos termékek – jellemzően a tej, a tőkehús, a vágott baromfi, a zöldség vagy a gyümölcs  – esetében a termék származási országa alapján eltérő módon határozza meg az áru árát.

Még egyszerűbben: a 2012-es módosítás értelmében, ha a kereskedő a hazai tej esetében 10 százalékos árrést alkalmaz, nem alkalmazhat 5 százalékos árrést a külföldről importált tejjel szemben.

Ahogy az az alábbiakból is kitűnik, a mai ítélet nem kell, hogy különösebb meglepetést okozzon. Ahogyan arra a Precedensnek interjút adó Gaëtan Cliquennois francia jogászprofesszor is rámutatott, "az Európai Unió Bírósága már egy jó ideje inkább aposztrofálható az Európai Bizottság "gumibélyegzőjeként" (sic!), mint független bíróságként (...)

ez szolgálja ugyanis az európai integráció mélyítését, és az annak hátterében húzódó neoliberális forgatókönyv megvalósulását, valamint a nyugati vízió előremozdítását."

."

Egy a magyar gazdák által üdvözölt szabályt támadott az Európai Bizottság

Rovatunknak nyilatkozva a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara illetve a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elmondta, hogy a diszkriminatív árképzés tilalmára vonatkozó rendelkezést

hiszen EU-s állampolgárként és gazdasági szereplőként szerintük sem volt lehetséges, hogy az Európai Unióban származás alapján diszkriminálják az egyes élelmiszereket, adott esetben az árképzésen keresztül. 

Elmondták továbbá, hogy az árképzés jellegére és mértékére egyaránt igaz volt, hogy a kiskereskedelem egyes szereplőinél a különböző származású – de azonos – termékek árrésének kialakítása nem azonos elven és mértékben történt. Márpedig ez – ahogy arra az Agrárkamara is rámutat – diszkrimináció, melynek eredményeképpen az importált termékeknek könnyebb volt a piacra lépniük.

A vadkapitalista érvelés kerekedett felül

Az Európai Bizottság szerint ez tilos, ugyanis mindenekelőtt az áruk szabad mozgása elvébe ütközik, ami ugyebár az Európai Unió egyik alappillére. Ebből feltételezhető, hogy a magyar jogalkotó 2012-ben az Európai Bizottság tyúkszemére lépett, s mondhatjuk azt is, hogy a mai napon az Európai Bíróság az Unió számára presztízskérdésben hozott ítéletet.

Ennek fényében nem csoda, hogy

A pernyertes Bizottság ugyanis – nyilvánvalóan – a szabad verseny mellett tette le a garast, mondván, hogy Magyarország intézkedése hátrányosan érinti az uniós szinten versenyképes termékbeszállítókat, s hogy a 2012-es módosítás egyes nemzeti gazdasági szereplők védelmére irányuló beavatkozásnak minősül. Ezt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara cáfolta. Rovatunknak adott nyilatkozatában a Kamara elmondta, hogy a törvény egyaránt vonatkozik a hazai és a külföldi tulajdonú kiskereskedelemi láncokra is.

Azzal a Bizottság – s úgy tűnik vele összhangban a Bíróság – mit sem törődött, hogy

De nem korlátozza sem a beszállítókat, sem pedig a kiskereskedőket abban sem, hogy például valamely termék bevezetésekor árcsökkentéseket alkalmazzanak. 

Magyarán az egyébként valóban protekcionista szabályok megengedik azt, hogy az eladó a vásárlókat akciók, átmeneti árcsökkentések útján győzze meg a fogyasztót arról, hogy adott esetben ne a magyar, hanem a külföldről származó tejet vegye. Az pedig már a fogyasztó ízlésén és termék sikerén múlik, hogy az akció sikeres volt-e vagy sem. Ehhez képest a Bíróság – nem vitatva, hogy az eltérő árrésképzésen túl a magyar szabály a többi promóciós módszert nem bántotta – úgy ítéli, hogy ez az érv nem elégséges a magyar álláspont megalapozásához. 

A bevásárlóközpontok az uniós projekt zászlóvivői, vagy csak a profit érdekli őket?

Az ítéletből kiolvasható az is, hogy a Bíróság szerint helytállóan ítélte úgy az Európai Bizottság, hogy mondjuk egy multi bevásárlóközpont például a külföldi tejtermelő érdekeit képviseli. A Bizottság ugyanis ebből a feltevésből állította, hogy az áruházak az importált termékek árát a saját árrésük terhére csökkentik annak érdekében, hogy minél hamarabb megismertessék a fogyasztókkal ezeket a termékeket, ezzel segítve elő a tagállamok közötti kereskedelmet.

Ezen összeesküvés-elmélet helyett azonban

Ez az érvelés egyébként Magyarország álláspontjában is visszaköszönt. A magyar fél ugyanis rámutatott, hogy „egy hipermarket az árakat 20–30 ezer különböző termékből képezi, oly módon, hogy ez az árképzés az eladott termékek teljes választékán keresztül legyen profitot termelő.” A szokásos gyakorlat pedig az, hogy „bizonyos áruk esetében alacsony árakat és árréseket határoznak meg, annak érdekében, hogy felkeltsék a fogyasztók figyelmét, és az így »kieső« bevételt azon üzleti forgalom növekedésével egyenlítsék ki, amely a többi áru vevők részére történő értékesítéséből ered.”

Magyarán, ha a Bizottságnak igaza lenne, és a hipermarket egyfajta „globalista missziót” hajtana végre, akkor árképzési mechanizmusai a 2012-es (most elkaszált) módosítás mellett is megengednék, hogy – saját kockázatára – például a külföldi tejet a magyarnál kedvezőbb áron ajánlja a fogyasztók figyelmébe.

Ehhez hozzáadódik az is, hogy a magyar szabály nem fosztotta meg a külföldi beszállítókat attól, hogy innovatív módon, vagy alacsony költségekkel termeljenek, ennek következtében pedig alacsony áron adja el a kereskedőnek, hogy az szintén a magyar terméknél olcsóbban adhassa el azokat a magyar fogyasztóknak.

Ennek megfelelően a 2012-es módosítás inkább épp, hogy az ártorzítást lett volna hivatott megelőzni. 

Amire a britek hivatkozhatnak, arra a magyar nem hivatkozhat

Azt is érdemes kiemelni, hogy a Bíróság ítélete tulajdonképpen értékelés nélkül söpörte le az asztalról a magyar fél arra vonatkozó érvét, hogy

Ezt a fogalomkört angolul a „level playing field” kifejezéssel illetik, ami a Brexit-tárgyalások kulcsfogalma volt. Lényegében az egyenlő versenyfeltételek kapcsán született konszenzusnak köszönhetjük azt, hogy a britek nem megállapodás nélkül léptek ki az Európai Unióból. Úgy látszik azonban, hogy ami Nyugaton sarkalatos nemzeti szempont lehet, az keletebbre már szót sem érdemel.

Magyar bíróság el sem kezdte volna tárgyalni az ügyet a kereset hiányosságai miatt

A főtanácsnoki indítványt az ítélettel összeolvasva egy további dolog mindenképpen szót érdemel. Némileg önleleplező módon vallja be ugyanis az ítélet sorvezetőjét megíró főtanácsnok, hogy

„jóllehet a Bizottság az 1308/2013 rendelet egészére hivatkozik a kifogásaiban, és így a kereseti kérelmét kissé tágnak és pontatlannak lehet tekinteni (…).”

Jól látható: az Európai Bizottság „kissé tágan, kissé pontatlanul” választotta meg az ütőkártyáit, amikor azon rendelet egészére hivatkozott, aminek alapján Magyarországot az Európai Bíróság ma elítélte. 

Talán sokak számára felesleges jogászkodásnak tűnhet, de a magyar polgári perrendtartás egyértelműen fogalmaz akkor, amikor a keresetlevéllel kapcsolatban azt a követelményt tűzi, hogy „a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján.”

Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogyha valakinek kárt okoznak, elegendő a magyar Polgári Törvénykönyvre hivatkozni ahhoz, hogy az illető diadalt arasson a bíróságon.

A főtanácsnok mindenesetre revolverezni kívánta a magyar álláspontot akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy „ezt az egyetlen hibát” – vagyis azt, hogy a Bizottság nem precíz keresetet nyújtott be – „nem lehet neki felróni, tekintettel magának [magyar] törvénynek, illetve kisebb mértékben e törvény [vitatott] pontjának széles hatályára.”

Ezzel a főtanácsnok arra utal, hogy ha az eredeti törvény tágan fogalmaz, akkor az Európai Bizottság is megengedheti magának azt a luxust, hogy fegyelmezetlenül pereskedik. Megjegyezendő, hogy ezzel veszélyes precedenst teremt, ugyanis nem mond ki mást, mint hogy ha egy tagállam megsérti a jogbiztonság követelményeit, akkor az Európai Bizottság is megsértheti. Abban a Bíróságnak és az Európai Bizottságnak is kétségtelenül igaza van, hogy a magyar jogalkotó a jogszabályon belül nem értelmezte azt, hogy mi számít „összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos” termékeknek. 

Ha azonban az Európai Bizottság, vagy az Európai Bíróság vette volna a fáradtságot, és elolvassa a 2012-es módosítási javaslathoz fűzött indokolást, abból kitűnik, hogy a most elkaszált tilalom „olyan terméktípusok esetén értelmezhető, melyek azonossága a termék összetétele és érzékszervi tulajdonsága alapján megállapítható. Ilyen termékek a tej, tőkehús, vágott baromfi, zöldség, gyümölcs.” 

A zászlóshajó nem kaphatott léket

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a közös agrárpolitika az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik, vagyis Magyarország hatáskörét olyan mértékben gyakorolhatja, amilyen mértékben az Európai Unió azt nem gyakorolta. Azt pedig a főtanácsnoki indítvány is elismeri, hogy abban a tárgykörben, amelyben a 2012-es módosítás született, az Európai Unió nem gyakorolta kimerítő jelleggel a hatásköreit. 

Vagyis

De ne legyenek illúzióink: tekintettel arra, hogy a közös agrárpolitika az Európai Unió egyik zászlóshajó-projektje, s arra, hogy az Európai Unióban a 2010-es évek közepén megszűnt a tejkvóta, kezdettől fogva magától értetődő volt, hogy az EU a lehető legvehemensebben tiltakozik majd minden olyan protekcionista tagállami intézkedés ellen, amely ezt az űrt hivatott betölteni.

A földművelésügyi minisztérium által kidolgozott, most elkaszált diszkriminatív árazás tilalma márpedig ebbe a cselekvési körbe tartozik, amely a magyar jogalkotó válasza volt arra a hazai gazdák részéről felvetett problémára, hogy az import UHT-tejet a magyar tejnél a kereskedők olcsóbban kínálták.

Ezt a fajta diszkriminációt a Tej Terméktanács is tisztességtelen forgalmazói magatartásnak tartotta, ezért élt a törvényben biztosított lehetőségeivel és közel 40 esetben tett hatósági bejelentést – számol be a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, hozzátéve, hogy az elmúlt 5 évre visszatekintve a sajt, a joghurt, a tejszín, vagy vaj importja továbbra is jelen van, és lassan növekszik is Magyarországon, tehát a törvény import-korlátozó hatása egyáltalán nem látható.

Fotó: MTI/EPA/Stephane Lecocq

Dobozi Gergely