Az egyetlen dolog, amit a kereskedő nem tehetett meg, az az, hogy eltérő árréssel - jellemzően a magyar gazda rovására - árulja a magyar és a külföldről származó tejet.
Ennek megfelelően a 2012-es módosítás inkább épp, hogy az ártorzítást lett volna hivatott megelőzni.
Amire a britek hivatkozhatnak, arra a magyar nem hivatkozhat
Azt is érdemes kiemelni, hogy a Bíróság ítélete tulajdonképpen értékelés nélkül söpörte le az asztalról a magyar fél arra vonatkozó érvét, hogy
a diszkriminatív árazás tilalmának célja épp az egyenlő versenyfeltételek megteremtése volt.
Ezt a fogalomkört angolul a „level playing field” kifejezéssel illetik, ami a Brexit-tárgyalások kulcsfogalma volt. Lényegében az egyenlő versenyfeltételek kapcsán született konszenzusnak köszönhetjük azt, hogy a britek nem megállapodás nélkül léptek ki az Európai Unióból. Úgy látszik azonban, hogy ami Nyugaton sarkalatos nemzeti szempont lehet, az keletebbre már szót sem érdemel.
Magyar bíróság el sem kezdte volna tárgyalni az ügyet a kereset hiányosságai miatt
A főtanácsnoki indítványt az ítélettel összeolvasva egy további dolog mindenképpen szót érdemel. Némileg önleleplező módon vallja be ugyanis az ítélet sorvezetőjét megíró főtanácsnok, hogy
„jóllehet a Bizottság az 1308/2013 rendelet egészére hivatkozik a kifogásaiban, és így a kereseti kérelmét kissé tágnak és pontatlannak lehet tekinteni (…).”
Jól látható: az Európai Bizottság „kissé tágan, kissé pontatlanul” választotta meg az ütőkártyáit, amikor azon rendelet egészére hivatkozott, aminek alapján Magyarországot az Európai Bíróság ma elítélte.
Talán sokak számára felesleges jogászkodásnak tűnhet, de a magyar polgári perrendtartás egyértelműen fogalmaz akkor, amikor a keresetlevéllel kapcsolatban azt a követelményt tűzi, hogy „a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján.”
Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogyha valakinek kárt okoznak, elegendő a magyar Polgári Törvénykönyvre hivatkozni ahhoz, hogy az illető diadalt arasson a bíróságon.
Aki így tesz, itthon minden bizonnyal a Markó utcáig sem jut el, ugyanis röviddel a kereset benyújtását követően elutasító végzést kap kézhez.
A főtanácsnok mindenesetre revolverezni kívánta a magyar álláspontot akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy „ezt az egyetlen hibát” – vagyis azt, hogy a Bizottság nem precíz keresetet nyújtott be – „nem lehet neki felróni, tekintettel magának [magyar] törvénynek, illetve kisebb mértékben e törvény [vitatott] pontjának széles hatályára.”
Ezzel a főtanácsnok arra utal, hogy ha az eredeti törvény tágan fogalmaz, akkor az Európai Bizottság is megengedheti magának azt a luxust, hogy fegyelmezetlenül pereskedik. Megjegyezendő, hogy ezzel veszélyes precedenst teremt, ugyanis nem mond ki mást, mint hogy ha egy tagállam megsérti a jogbiztonság követelményeit, akkor az Európai Bizottság is megsértheti. Abban a Bíróságnak és az Európai Bizottságnak is kétségtelenül igaza van, hogy a magyar jogalkotó a jogszabályon belül nem értelmezte azt, hogy mi számít „összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos” termékeknek.
Ha azonban az Európai Bizottság, vagy az Európai Bíróság vette volna a fáradtságot, és elolvassa a 2012-es módosítási javaslathoz fűzött indokolást, abból kitűnik, hogy a most elkaszált tilalom „olyan terméktípusok esetén értelmezhető, melyek azonossága a termék összetétele és érzékszervi tulajdonsága alapján megállapítható. Ilyen termékek a tej, tőkehús, vágott baromfi, zöldség, gyümölcs.”
A zászlóshajó nem kaphatott léket
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a közös agrárpolitika az Európai Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik, vagyis Magyarország hatáskörét olyan mértékben gyakorolhatja, amilyen mértékben az Európai Unió azt nem gyakorolta. Azt pedig a főtanácsnoki indítvány is elismeri, hogy abban a tárgykörben, amelyben a 2012-es módosítás született, az Európai Unió nem gyakorolta kimerítő jelleggel a hatásköreit.
Vagyis
Magyarország előtt szabad volt a pálya arra, hogy szuverénként saját szabályokat alkosson.
De ne legyenek illúzióink: tekintettel arra, hogy a közös agrárpolitika az Európai Unió egyik zászlóshajó-projektje, s arra, hogy az Európai Unióban a 2010-es évek közepén megszűnt a tejkvóta, kezdettől fogva magától értetődő volt, hogy az EU a lehető legvehemensebben tiltakozik majd minden olyan protekcionista tagállami intézkedés ellen, amely ezt az űrt hivatott betölteni.
A földművelésügyi minisztérium által kidolgozott, most elkaszált diszkriminatív árazás tilalma márpedig ebbe a cselekvési körbe tartozik, amely a magyar jogalkotó válasza volt arra a hazai gazdák részéről felvetett problémára, hogy az import UHT-tejet a magyar tejnél a kereskedők olcsóbban kínálták.
Ezt a fajta diszkriminációt a Tej Terméktanács is tisztességtelen forgalmazói magatartásnak tartotta, ezért élt a törvényben biztosított lehetőségeivel és közel 40 esetben tett hatósági bejelentést – számol be a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, hozzátéve, hogy az elmúlt 5 évre visszatekintve a sajt, a joghurt, a tejszín, vagy vaj importja továbbra is jelen van, és lassan növekszik is Magyarországon, tehát a törvény import-korlátozó hatása egyáltalán nem látható.
Fotó: MTI/EPA/Stephane Lecocq
Dobozi Gergely