A kibővített együttműködés lényege, hogy akár a tagállamok egy csoportja külön büdzsét hozhat létre, ideértve annak finanszírozását, mondjuk, közös kötvény útján. Pontosan itt lép be a képbe az örökkötvény, amelyek kibocsátóiról, az államokról, a potenciális nagy vásárlók, pl. életbiztosítók készséggel elhiszik, hogy nem tűnnek el a színről egyhamar. Soros szerint e papírok nagy előnye, hogy a tőkét soha nem kell visszafizetni, csak az évente esedékes kamatot kell előteremteni. Az pedig egyre kisebb lesz az évek múltával.
Az üzletember úgy gondolja, hogy jelen esetben az 1,8 billiót sokszorosan meg lehetne forgatni, ha ilyen kötvényeket vennének belőle és nem a megszokott papírokat. Ily módon pedig nagyrészt megoldódnának az EU pénzügyi bajai. Soros szerint elképzelhető, hogy egyetlen ország vállalkozik az úttörő feladatra, ami azért is kedvező volna, mert akkor mások követnék a példát.
A takarékos ötök számára különösen vonzó ez az opció, hiszen egy csomó pénzt tudnak megtakarítani a cikk szerint.
Biztosító társaságok és más, intézményes befektetők e pillanatban nem tudják hová kihelyezni a forrásaikat. Lehet, hogy az elején felárat kötnének ki, mert még nem ismerik a konstrukciót, de ha rájönnek, hogy miről is van szó, utána már nem ragaszkodnának hozzá.
Soros csodálatos szolidaritási gesztusnak tartaná, ha az örökkötvényeket piacra dobó államok együtt szavatolnák az olasz kibocsátást. De ha az unió megerősödik, akkor a saját nevében is megjelenhet a piacon ilyen papírokkal. Olyan terv ez, amelyet érdemes megcélozni – hangsúlyozza a milliárdos a Project Syndicate-en megjelent újabb cikkében.