„A no-deal Brexit” [a britek megállapodás nélküli kilépése az Európai Unióból] egyfelől mindig is a kacsa szintjén maradt – másfelől azonban a brit politika történetének egyik legsikeresebb megtévesztéseként beszélhetünk róla. Ugyan soha nem volt valós lehetőség, mégis szisztematikus módon volt képes lazítani a brit társadalom elvárásain a megegyezéssel szemben, egyúttal lehetővé tette a brit kormány számára, hogy tevékenysége komolyabb felülvizsgálat nélkül maradjon. Boris Johnson így mindvégig a „no-deal” hidegfejű őrültjeként léphetett fel, mintha csak erre született volna. Természetesen a politikus meggyőződése, hogy ez így is van.
Az a forgatókönyv, hogy egy esetleges megállapodás nélküli Brexit elfogadható opció lehetne, mindig is értelmezhetetlen volt. Theresa May 2017-es beszédében [Lancaster House] blöffölt, amikor először fenyegetett azzal, hogy „a megállapodás nélküli kilépés is jobb egy rossz megállapodásnál”. A megállapítás nem jelez mást, mint a tárgyalások során sokkalta gyengébb pozícióból tárgyaló Nagy Britannia kísérletét arra, hogy nem létező tárgyalási potenciált harcoljon ki magának.
A megállapodás nélküli Brexit mindig is a legrosszabb lehetséges forgatókönyvként szerepelt: kolosszális léptékű önsorsrontással egyenlő, mindemellett az élelmiszer- és gyógyszeripari termékek beszállítási láncainak szétzilálását, valamint a globális pénzügyi stabilitás megrengetését eredményezte volna. Még a világjárvány nélkül is recesszióba taszította volna mind a brit, mind pedig az európai gazdaságot.
(…)
A „no-deal Brexit” soha nem volt hitelt érdemlő lehetőség Európa számára, mindazonáltal alkalmas volt arra, hogy jelentős mértékben formálja az Egyesült Királyság belpolitikáját. Amint arról a Tory párt stratégiai géniuszai a brit sajtónak beszámoltak, a jó megállapodás megkötéséhez el kellett hitetni az Európai Unióval, hogy Nagy Britannia kész elsétálni.
(…)
A brit kormány valódi politikai hitvallása az volt, hogy bármilyen megállapodás jobb a megállapodás nélküli kilépésnél. A megkötött megállapodás féloldalas: biztosítja az Európai Unió gazdasági érdekeinek érvényesülését, miközben a britekét nem.