Megosztja a franciaországi muszlimokat Macron iszlamizmus elleni fellépése

Azt, hogy a politikai iszlám elleni fellépés egyfajta politikai aknamezőnek is tekinthető, kétszeresen húzza alá az a véleménykülönbség, amelyet Macron iszlamizmus elleni politikája okoz az iszlám francia hívei körében – írja a Financial Times.

Ahogy arról a lap is beszámol, a muszlim lakosság igencsak megosztott a francia elnök zászlóshajó projektjét illetően: miközben sokan teljes mellszélességgel állnak ki az iszlám radikalizmus elleni fellépés mellett, a muszlim lakosság egy része felháborodásának adnak hangot. Megítélésük szerint ugyanis Macron meglehetősen keményvonalasnak számító politikája kapcsán a pakisztáni és török politikai vezetők azon meglátása, hogy a francia elnök iszlamofób politikát folytat, megalapozott. 

Nagib Azergui, egy a francia muszlim demokraták számára politizáló törpepárt Macron politikáját a következőképpen kommentálta:

– nyilatkozta Azergui, aki szerint az iszlamofóbia robbanásszerűen terjed Franciaországban. A politikus  szerint Macron javaslata a köztársasági értékek védelmére vonatkozóan egyfajta „boszorkányüldözésnek” is tekinthető. „[Macron elnök javaslata] minden gyakorló muszlimot potenciális terroristaként tart számon” – panaszkodott Azergui.

Macron javaslatát a Nemzetgyűlés még nem hagyta jóvá. A Financial Times azonban rámutat, hogy a tervezet nem nevesít egy vallási csoportot sem, általánosságban tiltja a „szüzességi bizonyítvány” kiállítását, a közösségi uszodákban a nemi szegregációt, és védi a közszolgákat az online gyűlöletbeszéd ellen (ez utóbbira azért volt szükség, mert egy franciaországi tanárt, Samuel Patyt a nyílt utcán fejeztek le októberben, s az eset az online gyűlöletbeszéddel közvetlenül is összefüggésbe hozható).

Egy migráns hátterű, toulouse-i tanár, Fatiha Agag-Boudjahlat Nagib Azerguival ellentétes véleményen van. Az oktató üdvözli Macron javaslatát, amely véget vet a muszlim közösségekben elterjedt „patriarchátusnak”, mindemellett élesen kritizálja azt, ahogyan bizonyos nyugati hangadók az identitáspolitikát kisajátították maguknak. 

„Bevándorlók gyermekeként nagyon is örömömre szolgál az, hogy muszlimként mégis [francia] polgárként kezelnek” – mondta a tanár – „szeretnék ugyanabban az emancipációban részt venni, mint amiben a fehér nők is (…) emberek vagyunk, s nem pedig identitások. Nincs »muszlim« agyam, vagy »muszlim« méhem”. Agag-Boudjahlat hozzátette azt is, hogy szerinte Macron mostani javaslata a legambiciózusabb tervezet e tárgyban azóta, hogy 2010-ben megtiltották az arc eltakarását az utcákon.

A tanár véleményét a Párizs észak-keleti részén praktizáló Hassen Chalghoumi is osztja. Drancy mérsékelt nézeteket valló imámja osztja a kormány álláspontját a tekintetben, hogy vállalja, hogy a muszlimok körében igenis létezik antiszemitizmus, illetve nincs kétsége afelől sem, hogy az extrémizmus és a no-go zónák ellen fel kell lépni.

„Az új szabályok nem a muszlimok, hanem az iszlamisták megfékezését hivatottak kiszolgálni” – mondta az imám, hozzátéve, hogy ha a kormány nem ilyen módon ad választ a kihívásokra, az egész francia társadalom polgárháborúba sodródhat. Szerinte ugyanis a gyűlölet és a rasszizmus feltámadóban van az országban.

Belátható, hogy a fenti vélemények két végletet képviselnek, s a két véglet között árnyalt vélemények sokasága foglal helyet (tudvalévő ugyanis, hogy a franciaországi muszlim lakosság nagyjából 5.7 millió főre tehető). A mérsékelt hívőkre az jellemző, hogy hitük szerint elkötelezettek ugyan, mégis kényelmetlenül érzik magukat az iszlamista terror tendenciózus elterjedése miatt. Aggasztja őket továbbá az is, hogy egyre több, a korábban francia gyarmatokról érkező felmenőkkel rendelkező, migráns hátterű fiatal radikalizálódásával kell számolni.

Léteznek azonban olyan szakpolitikai nézetek, amelyek tekintetében a francia hatóságok és a muszlim vezetők közös nevezőn vannak. Egyetértenek például abban, hogy a börtönök és más büntetőintézmények az ifjú muszlimok radikalizálódásának kiemelt fórumai – csakúgy, mint  más országokban. Konszenzus van a tekintetben is, hogy a muszlim fiatalok egyre inkább érzik elidegenedve magukat azoktól a francia szokásoktól, amelyeket szüleik és nagyszüleik még korábban vettek fel.

A Financial Times cikke hivatkozik egy októberi közvélemény-kutatásra is, miszerint

– ez 10 százalékos emelkedést jelent a négy évvel korábbi, azonos kutatáshoz képest.

Fotó: BENJAMIN MENGELLE / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP