Az intézményesült európai együttműködésnek nincs alternatívája

"A magyar jobbközép polgári kormányok mindig is racionálisan viszonyultak az Európai Unióhoz. Polgári kormány volt, amelyik az uniós csatlakozást célul tűzte ki: az Antall-kormány. Polgári kormány  tárgyalta végig az Európai Unióba való belépésünk feltételeit: az első Orbán-kormány. És mi adtuk az Európai Unió első magyar elnökségét is 2011-ben.

(...)

Az Európai Unióval szemben szerintem nagyon-nagyon sok jogos kritika vethető fel. Ezeknek a száma nem csökken, hanem gyarapszik. Ez azonban nem változtat azon, hogy az európai országok önmagukban túl kicsik, a globalizált világ gazdasági versenykörülményei között együttműködésre ítéltettünk. Ezért az intézményesült európai együttműködésnek nincs alternatívája.

(...)

A magyar kormány a garancia arra, hogy Brüsszel ne válhasson Moszkvává. Amikor a jogállamisági mechanizmus kapcsán komoly vita vette kezdetét, a magyar álláspont mindvégig következetes volt: minden olyan európai rendeletet, szabályt, intézkedést támogatunk, amely az európai pénzügyi érdekeket védi, amely a csalás, korrupció elleni fellépést hatékonyabbá teszi. De jogállamiság címszó alatt nem lehet kulturális, migrációs vagy családpolitikai ügyek eldöntését Budapestről Brüsszelbe telepíteni. Az a legfontosabb kérdés: ki az, aki a politikai irányvonalat Magyarországon meghatározza? A magyar baloldal és az uniós elitek által megálmodott Európai Egyesült Államokban egyértelmű, hogy Brüsszel. A magyar alkotmány szerint a miniszterelnök. És amíg mi vagyunk kormányon, addig ez nem holt betű, hanem elő valóság. Az Európai Uniót államok alkotják. Az Európai Unió legfontosabb alkotóelemei nem az uniós intézmények, hanem az államok. 

(...)

A politikában a valóság egyre kevesebbet számít, de ha valaki az elért eredményt értékelni akarja, akkor a legjobb, ha mégis a valóságot hívja segítségül. Ehhez elég elolvasni azt a rendelettervezetet, amely a német elnökség és az Európai Parlament közötti egyeztetés eredménye - valamint az EU-csúcson elfogadott, konklúziónak nevezett dokumentumot. Az állam- és kormányfők által egyhangúlag elfogadott szöveg minden olyan kétséget egyértelműen és igényeink szerint tisztáz, amelyet mi bíráltunk és a rendelet nyitva hagyott. Ezért mondta helyesen a miniszterelnök, hogy ez a józan ész győzelme volt. Az a lengyel-magyar szándék érvényesült, mely szerint az uniós pénzeket a lehető legnagyobb gondossággal, pontos elszámolás mellett csalás- és korrupciómentesen kell elkölteni. Ennek megfelel a szöveg. De nem mutat túl ezeken. Néhány ország az Európai Parlamenttel szövetségben eszközt keresett ahhoz, hogy - az általunk is helyeselt közös célokra hivatkozással - hogyan lehet érdemi politikai döntési jogkört elvonni a tagállami kormányoktól. Ezt sikerült megakadályozni. Miután az elbukott kísérlet tisztességtelen volt, ezért a mi győzelmünk nem Magyarország győzelme más országok felett, hanem a józan ész győzelme a szerződést zárójelbe tenni akaró tagállami és uniós intézményi szándékok felett.

(...)

A bíróság döntéséig a jogállamisági rendelet nem is alkalmazható. Ennek a jelentősége azonban nem akkora, mint amit az ellenzéki médiában láthatunk. Még akik a megállapodás esetében csak “fél győzelemről” beszéltek és nem voltak képesek a győzelem teljességét elismerni, azok is ezt emelték ki, hogy milyen óriási  engedmény, hogy a magyar választásokig az új szabályozás nem alkalmazható. Szerintem nem ez a legfontosabb eredmény. Ennek az állam- és kormányfők által elfogadott konklúziók után már minimális a jelentősége. A megállapodás kétségkívül elvi szinten is kizárja a rendelet alkalmazását az Európai Bíróság ítéletéig. De miután az állam- és kormányfők az összes nyitott kérdést egyértelműen tisztázták, úgy, ahogy az nekünk is megfelelő, így nem kell tartanunk a rendelet hatályba lépésétől.

(...)

Az uniós forrásokat eddig is fel lehetett és ezután is fel lehet függeszteni, és mi soha nem az ellen küzdöttünk, hogy a Bizottságnak ilyen eszköze legyen, hiszen ma is van. Mindig az volt a véleményünk, hogy egy tagállamnak az őt megillető forrásokat úgy kell felhasználni, hogy az valamennyi uniós és hazai jogszabálynak megfeleljen. Nekünk az volt elfogadhatatlan, hogy a jogállamisági mechanizmus zsaroláshoz való jogot teremtsen Brüsszelnek. A győzelem lényege számunkra nem az, hogy elvi lehetőség sincs arra, hogy a magyar választások előtt ez a mechanizmus működjön, hanem hogy felszámoltuk az önkényes jogalkalmazásra teret adó szabályokat."

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.