Noha a "gazdasági nacionalizmust" jellemzően a modern merkantilizmussal azonosítják, az utóbbi két évtizedben egyre inkább új megvilágításba kerül a fogalom.
A gazdaság és a nacionalizmus közti kapcsolatot általában két különálló egység közt fennálló ok-okozati viszonyként jellemzik, és csak ritkán kerül előtérbe a nacionalizmus saját gazdasági dimenziója. Ahogy arra Thomas Fetzer, a CEU Budapest Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének munkatársa is rámutat, a nacionalizmus kutatói az tárgykört számos (például vallással, fajelmélettel, sőt akár sporttal kapcsolatos) vonatkozását vizsgálták, a nacionalizmus tisztán gazdasági aspektusaira jóval kevesebb elemzés fókuszál.
Ez a témakör Fetzer szerint gyakran a politikai közgazdaságtan szakértőinél "landol", akik inkább a protekcionizmussal azonosítják, kvázi "modern merkantilizmusként" aposztrofálva a nacionalista gazdaságszervezést. Ahogy arra Fetzer is rámutat, még mindig nagy jelentőséggel bír a gazdasági nacionalizmus két világháború közötti értelmezése, amely az irányzatot a liberális gazdaságszervezési elvek kihívójaként fogja fel. Az elmúlt két évtizedben viszont mintha elindult volna egyfajta felülvizsgálati hullám a tudományos élet képviselőinek részéről, akik félrevezetőnek ítélik a merkantilizmus és a gazdasági nacionalizmus, valamint a nemzet és az állam fogalmainak összemosását.
A szerző fontosnak tartja rögzíteni azt is, hogy a nacionalista gazdaságpolitika nem korlátozódik a protekcionista intézkedésekre; számos esetben a liberális gazdasági irányelvektől sem tartózkodva, aktívan lép fel a nemzetközi kereskedelem fellendítése érdekében. Ennek megfelelően a nemzetközi gazdasági integrációt is inkább támogatják, mintsem aláássák a nacionalista gazdasági koncepciók - vonható le a következtetés.
Fetzer tanulmányának ambiciózus vállalása, hogy új megvilágításba helyezze a gazdasági nacionalizmus elméletét. Mindehhez magát az irányzatot három aspektusból vizsgálja. Rögzíti, hogy a fogalmat politikai-ideológiai oldalról megközelítve az látszik, hogy a gazdasági nacionalizmus rendszerint a nemzetépítés narratívájára épül. A politikai diskurzus kontextusában vizsgálva a gazdasági nacionalizmus lényegében politikai eszközként fogható fel a politikai ellenféllel, illetve külső gazdasági partnerrel való rivalizálás alkalmával. A fogalmi kör értelmezhető azonban a szolidaritás, valamint az anyaföldön és a külhonban élők közti kapcsolat katalizátoraként is.
A tanulmányból egyik nóvuma azonban az, hogy a nacionalizmus hétköznapi leképeződése szempontjából a gazdasági nacionalizmus egyfajta „brandépítésként” is felfogható: a fogyasztás (kereskedelem) ugyanis az a fórum, ahol a nemzeti kultúra gazdasági dimenziókban is értelmezhetővé, a nacionalista projekt sikere pedig ennél fogva a fogyasztó számára is kézzelfoghatóvá válik.
Trump második adminisztrációja radikális változásokat hozhat a kereskedelem és energia területén. Az EU pedig csak kullog az események után, közben az energiaárak miatt is törheti a fejét.
Macron elnök és Scholz kancellár alapvető kérdésekben nem értenek egyet. A héten az európai gazdaság szabályozásával kapcsolatban jelent meg a feszültség a vízióik között.
A Baltikumban sem nagyon van orosz cél, Budapest meg semmit sem jelent nekik.
Felerősödhet a további protekcionizmus a hatalmi blokkok között.
Izraelt a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva egyre jobban fasizálják vezetői, de még lehetne küzdeni ez ellen.
Vajon ellentétes-e a nemzeti mivolt a keresztény egyetemességgel? Vagy igazolhatja-e a kereszténység a nemzetek létét? Lássuk a választ! Szilvay Gergely írása.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
