Az érvelés arra irányul, hogy a bíróságok beleavatkozhassanak abba, hogy az egyházi iskolák milyen szempontok szerint választanak és neveznek ki oktatót. Az érvelés lényege, hogy az egyházi iskolák hitoktatói „nem eléggé egyháziak” ahhoz, hogy a szekularizációról szóló Első Alkotmánymódosítás szerint minősüljenek, ezért a kormányzatnak lehet joga arra, hogy beavatkozzon az oktatási intézmények személyi döntéseibe a tanárok megválasztásakor.
Mégis bárki, akinek van tapasztalata arról, hogy milyen a gyermekét egyházi neveltetésben részesíteni, tudja, hogy az egyházi iskolák hitoktatói folyamatosan arra törekszenek, hogy a vallási tanításokat átadják – a tanár vezeti a gyermekeket az imádkozás során, megtanítja őket az egyházi doktrínákra, formálja magát a hitet, egyfajta hidat képezve a világi és a vallási dimenzió között.
A katolikus iskolák sem kivételek azon szakmai és oktatási kiválósági sztenderdek alól, amelyek a szülőket az iskolaválasztás során orientálják. Ha a diszkrimináció szemponttá válna az egyházi iskolák alkalmazási szempontrendszerében, lényegében maga az egyházi neveltetés lehetetlenülne el."