Nicolas Baverez: Semmi nem áll a francia kormány hatalmának útjában

Baverez azt nehezményezi többek között, hogy az alkotmány 16. cikke alapján már meghirdetett szükségállapot és az ostromállapot után a kormány egy újabb rendkívüli állapoti rendszert hozott létre a március 23-án elfogadott egészségügyi szükségállapot bevezetésével. A gyorsított eljárásban, érdemi vita nélkül elfogadott egészségügyi szükségállapotról szóló törvénynek köszönhetően

A parlament így lemondott három alapvető jogosítványáról: a törvényalkotás, a közpolitikai viták lefolytatása, illetve a végrehajtó hatalom ellenőrzése.

Baverez szerint a helyzeten az sem javít sokat, hogy a Nemzetgyűlés egy különleges bizottságot hozott létre a kormány tevékenységének nyomon követésére. A francia kormány úgy dönthetett a bruttó hazai össztermék jelentős részét érintő gazdaságtámogatási pénzekről, hogy nem kérte ki a parlament véleményét. Erre máshol nincs példa: még Donald Trump amerikai elnök is kongresszusi jóváhagyást kért a „CARES Act” (Coronavirus Aid, Relief, and Economic Security Act) 2200 milliárd dolláros keretéhez.

De a jogállam leépítése más hatalmi ágakban is érezteti hatását Baverez szerint. Így például

a francia igazságszolgáltatás gyakorlatilag önként felfüggesztette a tevékenységét, egyszerűen „szabadságra ment”.

A távmunka nem működik, a bíróságok nem reagálnak a beadványokra, az ügyfeleket elzavarják. A felsőbb bíróságok is hasonlóan jártak el: kivonták magukat a szabadságjogok védelmezőinek köréből.

A koronavírus járvány csupán ürügyként szolgál a szerző szerint ahhoz, hogy megerősödhessenek az autoriter, erős centralizációra törekvő tendenciák. Baverez azt is kifogásolja, hogy Emmanuel Macron államfő háborús retorikával él, és hadvezéri pozícióban szeretni feltüntetni magát. 

A szerző végkövetkeztetése szerint: a kormány feladata az, hogy világos stratégiát állítson fel a járványhelyzet kezelésére, a parlament feladata az, hogy megvitassa és ellenőrizze a kormány tevékenységét, az igazságszolgáltatásé pedig az, hogy megvizsgálja a döntések jogszerűségének és arányosságának kérdését. A jogállamiság nem ellensége a koronavírus elleni, és az egyéni szabadságjogok korlátozása sem járul hozzá a közbiztonságot javulásához.
 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.