A svéd jogrendszer tükrében a felhatalmazási törvény egyfajta tűzoltásként is felfogható: a különleges jogrend fogalmát csak a hadiállapot és a háború veszélyére tekintettel ismeri, ezért alapesetben is reális esély mutatkozik arra, hogy a mostanihoz hasonló veszélyhelyzet alkotmányellenes közhatalmi döntéseket szül. Erre a svéd közjogon tátongó sebre jelent átmeneti tapaszt az a felhatalmazási törvény, amelyet a svéd parlament a kisebbségi kormányra vonatkozóan elfogadott.
A parlament felhatalmazásában egyébként legalább annyira lehet keresni a politikai indítékokat, mint a jó szándékot: jelenleg Svédországot kisebbségi kormány kormányozza, amely a világ kormányai többségétől láthatóan eltérő, külön utas járványügyi védekezési stratégiát folytat - már amennyiben védekezési stratégiának lehet nevezni. A kormány ugyanis mindeddig a laza biztonsági intézkedések pártján állt, így
a vírus elméletileg különösebb akadály nélkül terjedhetett a svéd népesség körében az elmúlt hetek alatt.
Erre a tudósközösség is felfigyelt: 22 szakértő emelte fel a szavát a laza „koronapolitika” ellen, mindezt annak apropóján, hogy a halálozási szám Svédországban már meghaladja az 1000 főt (volt olyan nap is, amikor 24 óra leforgása alatt 114 ember halt meg). Ezekkel a számokkal Svédország kiugró a szomszédos államokhoz képest, aminek fényében
a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Svédország „védekezési stratégiája” lényegében megbukott.