Alkotmányos értelemben mindeddig az alkotmánybíróságok garantálták az EU aktorainak (ideértve az Európai Unió bírói fórumait is) legitimitását azzal, hogy a hatáskörátruházás logikáját kihangsúlyozva nyomatékosították, hogy az EU intézményrendszere a saját jogi határain belül működik.
A koronavírus okozta járvány most épp ezt a legitimációs stratégiát teszi próbára azt tesztelve, hogy a pusztán a legalitásra alapozott önigazolás mennyire elegendő az EU-polgárok számára. Európa bizonyos területein – főleg Olaszországban – folyamatosan terjed az euroszkepticizmus, amely a polgárok azon élményén alapul, miszerint az EU cserben hagyta országukat a szükség idején.
A felelősségetika velejárója – különösen a politikusok esetében -, hogy a cselekvés eredményének fényében dől el utólag, hogy a politikus magatartása helyénvaló volt-e vagy sem. Ezt a törvényszerűséget pedig a politikusok még akkor sem tudják maguk mögött hagyni, ha tetteiket minden tekintetben a járványügyi szakemberekéhez igazítják. Ennek oka, hogy politikusként arra kaptak megbízatást, hogy minden esetben a köz érdekében tevékenykedjenek, s ezt a felelősséget semmiképp sem tudják átcsatornázni a szakértők világába.