A mindennapi életet érintő korlátozások terén talán Hollandia áll a leglazábban a járványhoz Európa államai közül. Az országban élőket kérdeztük a hétköznapi tapasztalatokról.
Bár sok államvezetést ért már heves kritika a koronavírus-járvánnyal szembeni intézkedések kapcsán, kevés kormányt támadnak annyian, mint a hollandot és a britet, amik eddig többé-kevésbé konzekvensen a „nyájimmunitás” gondolatát hangoztatták. Az elmélet röviden úgy hangzik, hogy nem zárják le a teljesen az adott ország életét: így annyian kapják el a vírust, majd gyógyulnak ki, hogy az már nem fertőzhet tovább. Hozzáállásukat a belga egészségügyi miniszter és a szomszédos ország polgármesterei is támadták, a „leggyengébb láncszemnek” nevezve őket Európában.
Hollandiában február 27-én jelentették be az első koronavírusos fertőzöttet. Mark Rutte liberális miniszterelnök március 16-án arról beszélt az országhoz címzett üzenetében – ami igencsak ritkán történik meg a holland történelemben –, hogy bár „vonzó” ötlet lenne lezárni a teljes országot, ez a gazdaságnak túl nagy károkat okozna, így inkább a „vírus irányítása” mellett döntöttek: azaz minél több ember kapja el a vírust, míg az időseket óvni próbálják. Ennél még egyértelműbben fogalmazott Jaap van Dissel, a holland nemzeti közegészségügyi intézet vezetője, amikor azt mondta, hogy a nem veszélyeztettek között „terjeszteni akarjuk” a vírust.
Ennél libertáriusabb, éjjeliőr-állam megközelítést kevesen alkalmaztak Európában. Az eredményeket nyilván jellemzi, hogy cikkünk írásakor 7431 eset ismert Hollandiában, és 434 halálozás. A holland egészségügyi miniszter, Bruno Bruins március 18-án le is mondott. A holland miniszterelnök rövidesen már óvatosabban fogalmazott, és a védekezésre helyezte a hangsúlyt,
Az iskolákat ugyan bezárták, és nemrég azt is bejelentették, hogy az érettségik is elmaradnak, de a magas esetszám és a gócpontok – például Észak-Brabant – ellenére nem rendeltek el kijárási tilalmat, sok cég még a home office-t sem tette lehetővé. Ugyan a hírhedt coffeeshopokat is elméletben bezárták – nagy sorokat alakítva ki a gyorsan halmozni igyekvő lakosok között –, cikkünkhöz megkerestünk egy olvasót, aki szerint Amszterdamban a közkedvelt leidsepleini Bulldogból elvitelre március 26-án is lehetett árut vásárolni.
Március 23-án szigorú társadalmi elkülönítést megkövetelő intézkedéseket jelentettek be, a három főnél nagyobb eseményeket betiltották, és nyilvános helyeken másfél méteres távolságot kell tartani. Bár büntetés jár a szabályok be nem tartásáért, egy közel-keleti származású amszterdami lakos szerint, aki neve elhallgatását kérve beszélt lapunknak – nevezzük Ahmednek –,
„nincsen semmi lezárva, az emberek úgy viselkednek, mint az őrült állatok.
Nem követik a szabályokat, stb.”. Hozzátette: „Én csak otthon maradok, igyekszem dolgozni onnan.” Ahmed szerint súlyos gond, hogy sok embert azonnal elküldtek a laza munkáltatói jog miatt a turizmusból, mert bár a hotelek nem zártak be, de a forgalom drasztikusan csökkent.
Hasonlókról számolt be egy másik holland lakos, aki úgy fogalmazott, hogy „oda megyek, ahova akarok”, ami szerinte nagyon jó, ő nem akar olyan szigorú szabályokat, mint Olaszországban. Ő egy privát oktatási intézményben dolgozik, és nem tették lehetővé számára az otthoni munkát, ami nem is zavarja. A tanács ennek ellenére az a hatóságok részéről, hogy maradjon otthon. Ennél aggódóbb hangot ütött meg egy Amszterdamban élő izraeli újságíró, Cnaan Lipshiz, aki cikkében arra jutott, hogy bár a holland megoldás nagyfokú szabadságot ad neki, de mégis „félti az életét”. Szerinte
„hagyni, hogy egy járvány úgy terjedjen, ahogyan akar, olyan, mint az orosz rulett”.
Hasonló üzenetet fogalmazott meg lapunk számára levélben egy Delftben élő nyugdíjas, nevezzük Jannekének. Janneke szerint a holland kormány nem tesz eleget, pedig „szörnyű, ami történik”, és szerinte ha ő elkapja a vírust, akkor „vége van”. Ezt annak dacára mondja, hogy Hollandia véleménye szerint nem teljesít rosszul lélegeztetőgépek beszerzése terén. Janneke férje otthonról dolgozik, üzleti tanácsokat ad, ami „meglepően jól működik”. Ő maga viszont aggódik. A budapesti helyzetet ismeri: „Láttuk a képeket a nagyon üres Budapestről, sokkoló volt. De valószínűleg ez az egyetlen helyes út a krízis kezelésére. Több bizalmunk van abban, ahogyan Orbán kezeli ezt, mint a saját kormányunkban.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Telt ház várható a szegedi Pick Arénában.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
A Tisza Párt elnöke továbbra sem hajlandó elárulni álláspontját a legfontosabb kérdésekben.
Egy égő lakásból kellett kimenekíteni a hetvenes éveiben járó házaspárt és mozgássérült felnőtt gyermeküket.
