A 67 milliós Franciaország egyszerre Európa egyik vezető hatalma és beteg embere: hogyan próbálják a régi nagyságot visszanyerni, miközben akut belső problémákkal küzdenek? Utazás a „Grande Nation” jelene körül.
Az eddigi angolszász és a jövendő kínai dominanciájú világban már nem evidencia, de Franciaország sokáig Európa legerősebb – és a világ egyik legerősebb – hatalma volt. A nap ugyanúgy nem nyugodott le a francia, mint a brit vagy a spanyol birodalom felett, csak éppen a francia gazdaság nagyobb volt, mint két ellenfeléé. Nem véletlenül volt évszázadokon keresztül a francia a diplomácia nyelve, és nem véletlenül jutott Napóleon olyan messzire Európa meghódításában. Mindezt Franciaország hatalmas belső erőforrásai támasztották alá. Nagyjából 1300-tól az 1800-as évekig a francia lakosság volt a legnagyobb az Oroszországtól nyugatra fekvő Európában, a középkorban a kontinens minden negyedik lakosa a Francia Királyságban élt.
TÚL A CSÚCSON
A demográfiai előny a 19. században szűnt meg. Az európai hegemóniáért folytatott napóleoni háborúk után a vereséget elszenvedő ország krízisbe került, népessége alig növekedett, a két világháború pedig tovább csapolta a nemzet erejét. Az ország nagyhatalmi státuszát a 20. század közepéig elsősorban óriási gyarmatbirodalma támasztotta alá – amely katonai hátország és besorozható férfiak forrása is volt.
Ez a 19. században felépített birodalom – spanyol és brit vetélytársával ellentétben – részben még ma is létezik, és meghatározza Franciaország erejét. Van látható része: kisebb gyarmati maradványok szerte a világon a Csendes-óceántól Dél- és Észak-Amerikáig. A szétszórt kis szigetek viszont inkább viszik a pénzt. De van a birodalomnak egy informális része, amely továbbra is jelentős erőforrásokat biztosít az országnak: Françafrique-nak hívják. Francia Afrika nem egyszerűen a francia nyelvről és kultúráról szól, nem is a volt nagyság olyan ápolója, mint a briteknek a Nemzetközösség. Ez a közösség részben ma is a francia hatalomról, a globális ambíciókról és a pénzről szól.
AFRIKA: A PROFIK ÉS A PROFIT
A francia kolonializmus több volt egyszerű terület- és erőforrásszerzésnél. A nyelv és a kultúra terjesztését kiemelkedően fontosnak tartották, francia mintára építették fel a gyarmati városokat, és elvárták, jutalmazták az asszimilációt. Néhány országban a folyamat teljes kudarccal zárult. Algéria meghódítása 1830 után becslések szerint a lakosság negyedének életébe került, és az 1962-es függetlenségi háború újabb háromszázezer halottat hozott. Itt nem sok jóindulat maradt a volt gyarmattartó iránt, a francia gazdasági pozíciókat a függetlenség kivívása után alaposan megnyirbálták. Ma a legerősebb összekötő kapocs a több mint kétmilliós algériai közösség Franciaországban. Máshol viszont a kulisszák mögött a francia hatalom megmaradt a mai napig. Sőt kiterjedt, mert egyes volt portugál és spanyol, illetve az összes egykori belga gyarmaton részben Párizs töltötte be az űrt. Néha igen megkérdőjelezhető módon. A francia beavatkozás például szerepet játszott a ruandai népirtásban, a vádak szerint a tömeggyilkosságért felelős hutu hadsereget Franciaország fegyverrel és kiképzéssel támogatta, sőt védte még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy mi történik.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
A párizsi olimpia 67 dobogósa egyáltalán nem vett részt doppingvizsgálaton a játékok előtt.
Ami nem hajlik, az törik – régi bölcsesség juthat eszünkbe az amerikai választási eredményeket nézegetve. A visszatérő elnök erős felhatalmazással vághat neki második ciklusának. Az inga visszalendült. Csak ennyi történt?
A francia kormány a repülőjegyek után fizetendő adó háromszorosára emelését tervezi.
„Ha ezt a vörös vonalat valóban átlépik, akkor meg fogjuk szavazni a bizalmatlansági indítványt” – mondta a Nemzeti Tömörülés vezéralakja.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
