A nyugati elit régi szokása a szelektív bírálat

„A nyugatiak időnként olyan kritikus követelményeket támasztanak a nyugati országokkal szemben, amit semmilyen más nemzettel szemben nem mernének alkalmazni.”

(…)

„A nyugat-európaiak és amerikaiak terrorizálása helyett, akik amúgy a világon a leglátványosabban voltak képesek csökkenteni karbonkibocsátásukat az utóbbi időben, Greta Thunbergnek talán inkább a kínaiakra és indiaiakra kellene összpontosítania a figyelmét, és nekik kellene címeznie a „hogy merészelitek” típusú dörgedelmes mondatokat.”

„Az USA és Európa igen gyakran és igen határozottan emelik fel a szavukat a nőket, a kisebbségeket és a melegeket sújtó erőszak ellen. 

Éppen ezért, ha a nyugati emberi jogi aktivisták tényleges célja a hátrányos megkülönböztetés és gyűlölködés elleni globális fellépés, akkor talán hatékonyabb lenne, ha bírálataikat a legnagyobb visszaéléseket elkövető országokra koncentrálnák. 

Kína millió számra küldi átnevelő táborokba a muszlim ujgur kisebbség tagjait.

A homoszexualitás még mindig főbenjáró bűnnek számít Iránban.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 47 tagországa közül számos olyan van, ahol az emberi jogok lábbal tiprása mindennapos dolognak számít, és közülük kilenc állam módszeresen üldözte azon polgárait, akik aktívan dolgoztak az ENSZ emberi jogi standardjainak meghonosításán.”

(…)

„Számos oka van annak, hogy a nyugati aktivisták miért kritizálják egyoldalú módon saját kultúrájukat. Az egyik magyarázat például a gyávaság lehet. A kicsi és demokratikus Izrael szapulása például valószínűleg nem von maga után retorziót. Ezzel szemben a nagyhatalmú Kínával vagy a gyilkos iráni rezsimmel tengelyt akasztani már sokkal inkább magában hordozza a válaszcsapás veszélyét.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.