Padlóra küldené a magyar gazdákat: súlyos következményei lennének Ukrajna uniós csatlakozásának
Az Agrárkamara szerint az EU mezőgazdaságát is letarolná.
Margarítisz Szkínászt, az Európai Bizottság európai életmód népszerűsítéséért felelős alelnökét is Strasbourgba rendelte az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága. A görög biztost az új európai migrációs paktummal és más érzékeny ügyekkel kapcsolatban kérdezték fel a LIBE képviselői. Tudósításunk.
Margarítisz Szkínász a bizottsági ülés első fél óráját szinte teljes egészében a migrációnak szentelte: elmondta, hogy az elmúlt hetekben körbejárta az európai fővárosokat, köztük Párizst és Budapestet, hogy a készülő új európai migrációs egyezmény kapcsán minden olyan véleményt halljon, amit a bevándorlás kapcsán Európában hallani érdemes. Felvázolta a formálódó paktum sarkalatos pontjait is: „Sehova nem jutunk, ha nem találjuk meg a megfelelő egyensúlyt szolidaritás és felelősség között” – jelentette ki Szkínász, majd áttért a migrációs stratégia két fő oszlopára: a tengeri, szárazföldi és jogi határvédelemre, amelyeknek
„elég erősnek kell lenniük a belső mozgásszabadság fenntartásához”,
valamint az Európába irányuló bevándorlás forrás- és tranzitországaival kiépítendő „win-win partnerségre”, melybe az Európai Uniónak „mindent bele kell fektetnie, amije van”: nem csak pénzt, hanem a puha erő egyéb formáit, így például az Erasmus-ösztöndíjakat is. Szkínász emellett röviden kitért a kiberbiztonság témakörére is, majd megemlítette, hogy nemrégiben Recep Tayyip Erdoğan török elnöknél járt tárgyalni, és méltatta a jelenleg négymillió menekültet elszállásoló Törökországot mondván, hogy „egyetlen ország sem képes ezen a Földön több menekültet elhelyezni, mint ma Törökország.”
A görög biztos Erdoğannal kapcsolatos megjegyzései természetesen nem kerülték el a LIBE bizottság tagjainak figyelmét. A máltai néppárti Roberta Metsola hívta fel a figyelmet arra, hogy mikor Szkínász Erdoğannál járt, gyakorlatilag nullára csökkent a görög szigetekre érkező migránsok száma – mikor pedig elment, megint megugrottak a számok. A német szociáldemokrata Birgit Sippel sem hagyta szó nélkül a burkolt bókot Ankara felé: szerinte népességarányosan például Libanon is több menekültet gondoz, mint Törökország. „Azt gondolom, nem kellene hazudnunk” – tette hozzá a képviselő.
Tineke Strik holland zöld képviselő próbálta kicsikarni a Szkínász-Erdoğan megállapodás részleteit, Szkínász azonban kitérőleg válaszolt, és inkább azt mondta el, hogy miben nem állapodtak meg: nem is tárgyaltak sem adatokról, sem geopolitikáról; de nem egyeztek meg az EU-tól a menekültek ellátásáért cserébe kapott pénz felhasználásáról sem. Az európaiak továbbra is a migránsokat befogadó közösségeknek szeretnének fizetni, a török fél pedig egységesen állami kézbe várja az eurómilliárdokat.
Nicola Procacci olasz konzervatív-reformer képviselő a török egyezmény kapcsán kibontakozó migrációügyi vitában kijelentette: „a legális bevándorlás az illegális migráció első áldozata”. Charlie Weimers svéd „populista” egészen más dolgok jutottak eszébe az áldozatokról: arról kérdezte Szkínászt, hogy vajon mit mondana annak az édesanyának a lánya óvodájában, akit verőfényes napsütésben raboltak ki a nyílt utcán.
Magid Magid brit zöld képviselő úgy látta, hogy Szkínász
és az iszlámellenességgel szembeni küzdelemre szólította fel a biztost. Sophia in ’t Veld holland liberális képviselő hasonló logika mentén haladt, mikor azt kérdezte „kedvenc életmódtanácsadójától”: vajon hogyan védené meg az európai életmódot a rá leselkedő belső fenyegetésektől? A kérdések és közbevetések hosszú sorát Jorge Buxadé Villalba spanyol konzervatív-reformer, felszólalásában az európai keresztények vallásszabadságának védelmére kérte Szkínászt.
A páratlan mennyiségű kérdésre Szkínásznak természetesen nem volt ideje válaszolni, így igyekezett zárszavában egy szuszra letudni a képviselők minden aggályát. Bár a képviselőket felmentette az ebbéli felelősség alól, azt azért kihangsúlyozta: az EU-nak nem sikerült véghezvinnie a dublini rendszer reformját, pedig mindenképpen ennek kell állnia egy új migrációs politika középpontjában. Szóba hozta a földközi-tengeri mentéssel foglalkozó NGO-kat, akiknek „dicséretes” munkáját „védeni” érdemes. Végezetül hazája, Görögország bevándorlási nehézségeit ecsetelte: kijelentette, hogy a hellén szigetország egyedül áll a tömeggel szemben, kiutat pedig csak a „tehermegosztásban”, illetve a „továbbfejlesztett szolidaritásban” találhat. A „kvóta” kifejezés azonban nem hagyta el a görög biztos száját – tehát a „tehermegosztás” mikéntjét is a várva várt új migrációs paktumnak kell majd tartalmaznia.