Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Margarítisz Szkínászt, az Európai Bizottság európai életmód népszerűsítéséért felelős alelnökét is Strasbourgba rendelte az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága. A görög biztost az új európai migrációs paktummal és más érzékeny ügyekkel kapcsolatban kérdezték fel a LIBE képviselői. Tudósításunk.
Margarítisz Szkínász a bizottsági ülés első fél óráját szinte teljes egészében a migrációnak szentelte: elmondta, hogy az elmúlt hetekben körbejárta az európai fővárosokat, köztük Párizst és Budapestet, hogy a készülő új európai migrációs egyezmény kapcsán minden olyan véleményt halljon, amit a bevándorlás kapcsán Európában hallani érdemes. Felvázolta a formálódó paktum sarkalatos pontjait is: „Sehova nem jutunk, ha nem találjuk meg a megfelelő egyensúlyt szolidaritás és felelősség között” – jelentette ki Szkínász, majd áttért a migrációs stratégia két fő oszlopára: a tengeri, szárazföldi és jogi határvédelemre, amelyeknek
„elég erősnek kell lenniük a belső mozgásszabadság fenntartásához”,
valamint az Európába irányuló bevándorlás forrás- és tranzitországaival kiépítendő „win-win partnerségre”, melybe az Európai Uniónak „mindent bele kell fektetnie, amije van”: nem csak pénzt, hanem a puha erő egyéb formáit, így például az Erasmus-ösztöndíjakat is. Szkínász emellett röviden kitért a kiberbiztonság témakörére is, majd megemlítette, hogy nemrégiben Recep Tayyip Erdoğan török elnöknél járt tárgyalni, és méltatta a jelenleg négymillió menekültet elszállásoló Törökországot mondván, hogy „egyetlen ország sem képes ezen a Földön több menekültet elhelyezni, mint ma Törökország.”
A görög biztos Erdoğannal kapcsolatos megjegyzései természetesen nem kerülték el a LIBE bizottság tagjainak figyelmét. A máltai néppárti Roberta Metsola hívta fel a figyelmet arra, hogy mikor Szkínász Erdoğannál járt, gyakorlatilag nullára csökkent a görög szigetekre érkező migránsok száma – mikor pedig elment, megint megugrottak a számok. A német szociáldemokrata Birgit Sippel sem hagyta szó nélkül a burkolt bókot Ankara felé: szerinte népességarányosan például Libanon is több menekültet gondoz, mint Törökország. „Azt gondolom, nem kellene hazudnunk” – tette hozzá a képviselő.
Tineke Strik holland zöld képviselő próbálta kicsikarni a Szkínász-Erdoğan megállapodás részleteit, Szkínász azonban kitérőleg válaszolt, és inkább azt mondta el, hogy miben nem állapodtak meg: nem is tárgyaltak sem adatokról, sem geopolitikáról; de nem egyeztek meg az EU-tól a menekültek ellátásáért cserébe kapott pénz felhasználásáról sem. Az európaiak továbbra is a migránsokat befogadó közösségeknek szeretnének fizetni, a török fél pedig egységesen állami kézbe várja az eurómilliárdokat.
Nicola Procacci olasz konzervatív-reformer képviselő a török egyezmény kapcsán kibontakozó migrációügyi vitában kijelentette: „a legális bevándorlás az illegális migráció első áldozata”. Charlie Weimers svéd „populista” egészen más dolgok jutottak eszébe az áldozatokról: arról kérdezte Szkínászt, hogy vajon mit mondana annak az édesanyának a lánya óvodájában, akit verőfényes napsütésben raboltak ki a nyílt utcán.
Magid Magid brit zöld képviselő úgy látta, hogy Szkínász
és az iszlámellenességgel szembeni küzdelemre szólította fel a biztost. Sophia in ’t Veld holland liberális képviselő hasonló logika mentén haladt, mikor azt kérdezte „kedvenc életmódtanácsadójától”: vajon hogyan védené meg az európai életmódot a rá leselkedő belső fenyegetésektől? A kérdések és közbevetések hosszú sorát Jorge Buxadé Villalba spanyol konzervatív-reformer, felszólalásában az európai keresztények vallásszabadságának védelmére kérte Szkínászt.
A páratlan mennyiségű kérdésre Szkínásznak természetesen nem volt ideje válaszolni, így igyekezett zárszavában egy szuszra letudni a képviselők minden aggályát. Bár a képviselőket felmentette az ebbéli felelősség alól, azt azért kihangsúlyozta: az EU-nak nem sikerült véghezvinnie a dublini rendszer reformját, pedig mindenképpen ennek kell állnia egy új migrációs politika középpontjában. Szóba hozta a földközi-tengeri mentéssel foglalkozó NGO-kat, akiknek „dicséretes” munkáját „védeni” érdemes. Végezetül hazája, Görögország bevándorlási nehézségeit ecsetelte: kijelentette, hogy a hellén szigetország egyedül áll a tömeggel szemben, kiutat pedig csak a „tehermegosztásban”, illetve a „továbbfejlesztett szolidaritásban” találhat. A „kvóta” kifejezés azonban nem hagyta el a görög biztos száját – tehát a „tehermegosztás” mikéntjét is a várva várt új migrációs paktumnak kell majd tartalmaznia.