Zöld kancellár a láthatáron? – Robert Habeck portréja

A német Zöldek eddigi történetük legszebb napjait élik mostanában. A májusi EP-választásokon megszerezték a szavazatok ötödét, egyre többször mérik őket Németország legnépszerűbb, CDU-t is megelőző pártjának, a Zöldek egyik társelnöke, Robert Habeck pedig a legnépszerűbb politikusok és a közvélemény szemében potenciális kancellárjelöltek közé emelkedett.

De ki ez a Habeck, aki egykori outsider pártjával épp benyomul a posztmodern német néplélek kellős közepébe?

Robert Habeck egy északnémet faluból indulva,

célja pedig világos: néppártot csinálni a Zöldekből, a szociáldemokratákat pedig kiszorítani a centrumból. Bárhol is jár tévéstúdióktól a politikai gyűlésekig, kötetlen lazasággal tud megszólalni ez a mindig borostás férfi. Mindig mond valami érdekeset, és a közvéleménykutatások szerint a választók még azt is elnézik neki, ha a mondanivalója politikailag inkorrekt és szlengszótár kell az értelmezéséhez – elvégre még Joschka Fischer pártjában sem szokás dolgokra azt mondani, hogy „király”.

Habeck 1969-ben született Lübeckben, gyerekkorát pedig a Kiel melletti Heikendorfban töltötte, ahol a szülei gyógyszertárt üzemeltettek. A gimnáziumban szerkesztette az iskolaújságot, fellépett a színjátszó fesztiválon, majd érettségi után egy évet önkénteskedett egy hamburgi civilszervezetnél.

Aztán az egyetem alatt begubózott: Freiburgban hallgatott filozófiát, filológiát és germanisztikát, rabul ejtette Heidegger, és

melynek keretében Koppenhágába utazott – még 1992-ben. Kilenc évvel később avatták a filozófia doktorává Hamburgban.

A „cool Zöldek” nyomában

Habeck ekkor már főállású író volt: a feleségével együtt írt könyveket a dán határ melletti házukban. „Politika nélkül kényelmesebb lett volna” – írja honlapján, de 2002-ben Habeck mégis feladta ezt a kényelmet.

A történet „kanonizált” változata szerint egy esős, tavaszi estén besétált a Zöldek schleswig-flensburgi szervezetének ülésére azzal, hogy „hol vannak a cool Zöldek?” Csakhogy a cool Zöldek nem voltak sehol. A párt ekkor történetének egyik válságos szakaszát élte. A schleswig-flensburgi szervezetnek még elnöke sem volt, és senkinek sem akarózott elvállalni a tisztséget – kivéve Robert Habecket. Két évvel később ugyanez ismétlődött meg tartományi szinten.

Újabb két évvel később Habeck elszenvedte politikai karrierjének első komolyabb kudarcát: jelöltette magát a párt szövetségi vezetőségébe, ám párttársai nem szavaztak neki bizalmat. „Azt gondoltam, tartok egy beszédet, tapsolnak, aztán megválasztanak. Nem jártam előtte körbe és nem építettem kapcsolatokat. A pártnapon aztán tapsoltak, de nem választottak meg” – emlékezett vissza később. 2008-ban pedig ő maga utasította vissza a jelölést a párt elnökségébe: az akkor már négygyermekes Habeck

Talán tényleg ez volt az ok, de az is közrejátszhatott, hogy Habecket ekkor még nem nagyon ismerték Berlinben.

A Draußenminister

2009-ben ő lett a Zöldek frakcióvezetője a schleswig-holsteini tartományi törvényhozásban, három évvel – és egy előrehozott választással – később pedig miniszterelnök-helyettesi és miniszteri megbízást kapott. „Draußenminister”, vagyis

hiszen olyan „kinti” kérdések tartoztak a hatáskörébe, mint a környezeti, mezőgazdasági, halászati és az energetikai ügyek. Másfelől pedig tartományi miniszterként megszaporodtak nyilvános szereplései is.

Robert Habeck elévülhetetlen érdemeket szerzett a megújuló energiaforrásokra való átállásban: minisztersége alatt megkétszereződött a Schleswig-Holsteinben megújuló forrásokból előállított energia mennyisége, miközben sikerrel akadályozta meg egy széntüzelésű erőmű kivitelezését.

Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy Habeck zöld politikái osztatlan sikert arattak Schleswig-Holsteinben. A halászok legalábbis biztosan nem zárták a szívükbe Habecket, aki korlátozta volna az egyik jól bevált halászati technika alkalmazását a disznódelfinek és a bukórécék védelmében. A gazdák körében sem szerzett magának túl sok rajongót az egyébként vegetáriánus Draußenminister, aki a nagyüzemi állattartás lassankénti leépítését szorgalmazta a tartományban.

– mondta róla a gazdaszövetség alelnöke, és ebben bizonyára azok a középiskolás tüntetők is egyetértenek, akikkel Habeck ordibált egy demonstráción, mint ahogy az az SPD-s képviselő is, akinek a középső ujját mutatta meg a Zöldek „új reménysége”.

2016-ban Habeck ismét megpróbálkozott a szövetségi szintű szerepvállalással: a Zöldek listavezetője szeretett volna lenni, de végül alulmaradt Cem Özdemirrel szemben. Mégsem maradt ki teljesen a szövetségi politikából, hiszen a 2017-es Bundestag-választások után ő is tagja volt annak a tárgyalócsoportnak, amely a végül kútba esett Jamaica-koalíciót (CSU-CDU – FDP – Zöldek) szervezte volna meg.

A csúcson

Robert Habeck nagy pillanata 2018 januárjában jött el a szövetségi politikában: a Zöldek ekkor választották elnökükké Annalena Baerbockkal együtt. A párt szabályainak értelmében Habecknek nyolc hónapon belül le kellett mondania miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről.

Maradt tehát a beszéd. A beszéd, hiszen Habeck nem tagja a Bundestagnak, így

utóbbival pedig szinte semmit sem kockáztat. „Ez az egyik fő oka annak, hogy nehezemre esett otthagyni a minisztériumot. Ott minden konkrét volt, minden döntésnek közvetlen hatásai voltak. (…) Ezt cseréltem el sok beszédre” – nyilatkozta a Tagesspiegelnek.

Habeck a Zöldek reálpolitikus szárnyához tartozik, a szövetségi szinten pedig többé nem napelemekről és ökogazdálkodásról beszél, hanem a liberális demokrácia megvédelmezéséről és a döglődő szociáldemokraták kiszorításáról a centrumból. A Zöldek néppárttá válnának és mindenkit szívesen látnának leendő kormányzatukban, aki valamennyire képes azonosulni a gondolatvilágukkal.

Már ha úgy alakulnak az eredmények, hogy a Zöldek egy konkrét választási győzelem közelébe kerülnek. Noha az EP-választások eredményei alapján ez nem teljesen valószínűtlen a jövőben, mégis lehetnek olyan tényezők, amelyek elriasztják a választókat a párttól.

Hazaszeretetről és türingiai demokráciáról

Például az, ha Habeckről kiderül, hogy mondott vagy írt valami kellemetlent a múltban – nem először fordulna elő ilyesmi.

Idén márciusban a szászországi Glashüttébe látogatott a Zöldek társelnöke, ahol az AfD meglehetősen jól szerepelt a legutóbbi választáson. A várost „rejtélyes” szórólapok lepték el a vizit előtt, amelyeken egy Habeck korábbi könyvéből származó idézet állt:

A politikus egyébként a demokratikus összetartozás érzéséről beszélt a kelet-németországi városban.

Januárban a(z egyébként tavaly októberben tartott) türingiai választásokra küldött videoüzenete keltett felháborodást: Habeck szerint a Zöldek azért dolgoznak, hogy az egykor keletnémet Türingiából „egy nyitott, szabad, demokratikus tartomány lehessen” – mindezt úgy mondta, hogy a tartományt egyébként egy baloldali, magukat a Zöldeket is magába foglaló koalíció irányítja. A politikus érintett volt egy kiszivárogtatási botrányban is, amelyben magánüzenetei is nyilvánosságra kerültek.

De az sem vált Habeck dicsőségére, amikor a CSU visszaszorulását azzal kommentálta: „Végre újra demokrácia van Bajorországban” – emiatt utólag bocsánatot is kért a zöldpolitikus.

Habeck az év elején saját politikai hibái belátásával és magánkommunikációjának feltörése miatt végül törölte magát a Facebookról és a Twitterről is.

Az ezekhez hasonló balfogások egyelőre még nem tépázták meg Habeck nimbuszát, és úgy tűnik, Annalena Baerbockkal is konfliktusmentes a viszonya. A Focus és az Insa felmérése szerint Robert Habeck jelenleg a második legnépszerűbb politikus Németországban.