A precedens korábban már beszámolt arról, hogy elfogadását követően közel tíz évvel még mindig nem lehet pontot tenni a Barack Obama amerikai elnök legjelentősebb hagyatékának számító, átfogó és grandiózus egészségügyi reformot övező alkotmányjogi viták végére. Az „Obamacare”-ként elhíresült törvény az elfogadása elsődlegesen már nem egészségpolitikai, hanem inkább alkotmányjogi, államszerkezeti és ideológiai viták kereszttüzében áll. Konzervatív és libertariánus szervezetek szemében ugyanis a törvény a New Deal felfogás mintájára – annak szinte utolsó hiányzó részéként – a központosított és bürokratizált szövetségi állam kiépítését szolgálja. Álláspontjuk szerint ezért, amint arra a precedens korábbi interjúalanya is rámutatott, a szabályozási hatalmában korlátozott szövetségi kormányzatnak nem lett volna alkotmányban biztosított hatásköre a törvény elfogadásához. A törvény tehát túlterjeszkedik a Kongresszus számára pontosan meghatározott jogalkotási hatáskörökön, és ebből következően a kifogások szerint sérti a tagállami autonómia és a hatalom vertikális (szövetségi kormányzat és tagállamok közötti) megosztásának elveit, ezzel pedig aláássa azt az alkotmányjogi és kormányzati struktúrát, amelynek legfontosabb célja az egyéni szabadság megóvása.
Az Obamacare dilemmája messze túlnőtt az egészségügy kérdésén, és az amerikai államszerkezetet, illetve a közhatalom gyakorlását övező progresszív és konzervatív felfogások csatamezőjévé vált. Ennek megfelelően az egészségügyi törvénnyel szemben nemcsak – alkotmányjogi szempontból pedig nem elsősorban – a törvényhozásban vagy a választások során, hanem a bíróság előtt igyekeznek jogorvoslatot keresni.
Éppen ezek miatt fokozott várakozás előzte meg az amerikai Legfelső Bíróságnak azt a 2012 júniusában meghozott döntését, amelyben az Egyesült Államok tagállamai többségének kérelme alapján abban a kérdésben döntött, hogy a szövetségi kormányzat a tagállamok közötti kereskedelem szabályozására biztosított jogalkotási hatásköre – az úgynevezett Commerce Clause – alapján kötelezheti-e egészségbiztosítás megvásárlására az amerikai lakosságot. A több ezer oldalt kitevő Obamacare központi része ugyanis a biztosítás megvásárlásának az általános előírása, valamint az az úgynevezett „individual shared responsibility payment”, vagyis egyfajta közteherviselési díj, amelyet a biztosítási szerződés megkötésének elmaradása esetén mintegy bírságként kell megfizetni. Az Obama elnök féle elképzelés lényegét tekintve ezzel a módszerrel társadalmasította az egészségbiztosítást.