Ennek megfelelően például nincs szükség további helyszíni ellenőrzésekre azokkal a gazdálkodókkal szemben, akik akkor részesülhetnek kormányzati támogatásban, ha nyaranta lekaszálják a szénamezőket. Az Európai Űrügynökség által májustól októberig heti rendszerességgel készített felvételeket egy „mélytanulásra” képes algoritmusba táplálják, ezeket aztán rávetítik egy térképre, ami azokat a területeket ábrázolja, amelyekért a gazdálkodók támogatásokat igényelnek. Az algoritmus a képek minden egyes pontját kielemzi, és ez alapján ítéli meg, hogy az adott területet lekaszálták-e vagy sem. A szarvasmarha-legeltetetés vagy egy terület részben történő lenyírása azonban megakaszthatja a képfeldolgozást, és így ezekben az esetekben egy ellenőr személyesen látogat ki a helyszínre. A gazdákat a kaszálási határidő lejárta előtt két héttel egy automatikus rendszer szöveges üzeneten vagy e-mailen keresztül figyelmezteti mellékelve az adott területekről készített műholdfelvétel linkjét. Ez az automatizált rendszer az első évben mintegy 66.000 eurót takarított meg azzal, hogy az ellenőröknek kevesebb helyszíni ellenőrzést kellett végezniük, és így más feladatokra összpontosíthattak.
Egy másik applikáció az elbocsátott munkavállalók önéletrajzát táplálja egy gépi tanulásra alkalmas rendszerbe, ami ez alapján a tudásukat összepárosítja a munkáltatók által keresett képességekkel. Azon munkavállalók 72 százaléka, akik ezen a rendszeren keresztül jutnak új álláshoz, még hat hónap elteltét követően is ugyanazon a helyen dolgoznak, ami javulásnak tekinthető a számítógépes párosító rendszer alkalmazását megelőző 58%-os arányhoz képest. Egy harmadik applikáció az Észtországban született gyermekeket automatikusan beíratja a helyi iskolákba, és így a szülőknek nem kell hosszú várólistákra feliratkozniuk vagy az iskolák tanulmányi osztályait felkeresniük. Minderre pedig az nyújt lehetőséget, hogy a kórházak szülészeti osztályai az adatbázisaikat automatikusan megosztják a helyi iskolákkal.
Napjaink leginkább ambiciózus projektje azonban az észt igazságügyi tárcánál folyik, ahol Velsberget és kutatócsapatát megkérték, hogy tervezzen egy olyan „robotbírót”, aki képes kisebb – 7000 eurónál alacsonyabb – pertárgyértékű jogvitákat elbírálni. A minisztériumban azt remélik a rendszertől, hogy képes lesz csökkenteni a bírák és bírósági tisztviselők ügyhátralékát. Ez a projekt még kezdeti szakaszában van, és valószínűleg a szerződéses jogviták területén veszi kezdetét ez év során. Az előzetes elképzelések szerint a két fél feltölti a szükséges okiratokat, illetve más releváns információkat a rendszerbe, és a mesterséges intelligencia ezek alapján döntést hoz, amelyet meg lehet támadni egy emberekből álló bíróság előtt. Sok részlet még kidolgozásra vár, a rendszert pedig a jogászok és bírák visszajelzései alapján fogják még finomítani.