Abubacarr Jawo egyedülálló és egészségügyi problémákkal nem küzdő, saját bevallása szerint 1992-ben született gambiai állampolgár. 2012-ben elhagyta Gambiát, és tengeri úton Olaszországba érkezett, ahol 2014 decemberében menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. Olaszországból Németországba utazott tovább, ahol szintént menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő. A német Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal észrevette, hogy a férfi már korábban egy másik tagállamban is kérelmezte a menedékjogot, emiatt − a Dublin III. rendelet értelmében − a Hivatal felkereste az olasz felet, hogy vegye vissza Jawót. A német hatóság szerint azonban Olaszország végül nem válaszolt a megkeresésre.
2015. februári határozatával a Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal elutasította Jawo németországi menedékjog iránti kérelmét elfogadhatatlanság miatt, és elrendelte Olaszországba történő kiutasítását. Abubacarr Jawo ez ellen tiltakozott, s nem fogadta el a menekültügyi eljárás lefolytatása céljából Olaszországnak történő átadását. 2015. június 8-án kellett volna átadni Jawót Olaszországnak, ez azonban meghiúsult, mivel a férfit nem találták a heidelbergi közösségi szálláson. Jawo visszatérésekor kijelentette, hogy egy másik német városban élő barátjához látogatott, és senki nem tájékoztatta arról, hogy be kellett volna jelentenie a távollétét. Az átadás második időpontját 2016. február 3-ra tűzték ki. Az átadás azonban ismét meghiúsult, mivel a férfi nem volt hajlandó beszállni a repülőgépbe.
Abubacarr Jawo azt is kifejtette, hogy a visszaszállítási határidő lejárta miatt immár Németország felelős a menedékkérelmének elbírálásáért, illetve az Olaszországnak történő átadása jogellenes. Szerinte ugyanis a menekültügyi eljárásnak, a kérelmezőkre vonatkozó befogadási feltételeknek, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személyek életkörülményeinek Olaszországban rendszerszintű hiányosságai vannak. Az állítás kapcsán az Európai Bíróság a következő megállapításokat tette: ezek a hiányosságok csak akkor ellentétesek az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmával, ha a súlyosság különösen jelentős mértékét elérik. Ez akkor valósul meg, ha az állami támogatástól teljes mértékben függő személy súlyos anyagi nélkülözéssel szembesül. Abban az esetben tehát, ha képtelen legalapvetőbb szükségleteit kielégíteni, mint például az étkezést, a tisztálkodást, valamint a lakhatást, és ez fizikai vagy lelki egészségének romlásával jár. Az Európai Unió Bírósága által hozott ítélet szerint tehát nem kötelező átadni olyan tagállamoknak a főszabály szerinti menedékkérelem-elbírálást, amelyekben súlyos anyagi nélkülözéssel kellene szembenézniük a bevándorlóknak.