Az EPRS elemzése 9 politikai területre fókuszált, amikor a 34 nem, vagy nem kellő mértékben használt rendelkezést definiálta, és javaslatokat tett a jogilag hatékonyabb kihasználásukra. Az első nagy csoportba azokat az ügyeket sorolja az elemzés, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikához tartoznak. Nem használt, de a Lisszaboni Szerződésben biztosított jogi rendelkezésként hivatkoznak a közös kül- és biztonságpolitika hatékony döntési mechanizmusára. A dokumentum szerint formai és eljárási okok miatt túlzottan nehézkes a döntéshozatal ebben a témakörben, s ezért mindenképp javasolt a változtatás. Többek között ki nem használt lehetőségként utalnak a közös EU-s hadsereg felállítására is.
A következő csoportokba olyan ügyek kerültek, amelyek a bevételekkel, a költségvetéssel és a strukturális alapokkal kapcsolatosak. Itt három olyan területet említenek, ahol kevésbé használták ki a döntéshozók a Lisszaboni Szerződésben foglaltakat. A dokumentum szorgalmazza a hatékonyabb együttműködést a csalások visszaszorítása érdekében, valamint a strukturális és beruházási alapok esetében részletesebb és komolyabb feltételek kidolgozását. A migráció és a menedékjog kapcsán három olyan Szerződés cikkre utal az EPRS, amelyek esetében tovább lehetne fejleszteni az együttműködést. A külső határok védelme prioritásként jelenik meg, valamint az országok közötti információ- és adatcsere szintén kiemelt részként szerepel. A fenti felvetések megvalósítása érdekében a digitalizációt és a technológiai innovációt hívnák segítségül a szerzők. Fontos pontként jelenik meg a harmadik országokkal való kapcsolatfelvétel és sikeres kommunikációs stratégia is. Az irreguláris migráció meggátolása kapcsán a nemzetállamok kooperációjában látják a megoldást amellett, hogy az illegális migráció dekriminalizálását is sürgetik. A szerzők szerint komolyabb hangsúlyt kellene fektetni a terrorizmus megelőzésére, valamint a nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koordináló EUROJUST erejének növelésére egyaránt.
A polgári jog és a társasági jog kapcsán szorgalmazzák a peren kívüli megegyezést és a választottbíróságok előtti alternatív vitarendezést. A dokumentum szerint az EU-s szellemi tulajdonjog olyan területnek számít, amelynek szabályozására a Szerződés lehetőséget biztosít, de a törvényhozók még nem éltek vele. A gazdaságpolitikai és monetáris kategória kapcsán a tanulmány rámutat, hogy az euróövezetet multilaterális ellenőrzésnek kellene alávetni, valamint, hogy meg kellene erősíteni az eurózóna részes államainak pozícióit. A következő csoportban, ahol az intézményi ügyeket veszik górcső alá, az elemzés írói kifejtik, hogy uniformizálni kellene az európai parlamenti választások lebonyolítását minden tagállamban. A nyolcadik és kilencedik egységben a társadalmi, kulturális és oktatási tevékenységeket vizsgálják. Kifejtik, hogy ideális lenne az egyetemek és a vállalatok közötti határokon átnyúló kooperatív kommunikáció és együttműködés fejlesztése. Szorgalmazzák az Erasmus+ program kiterjesztését, valamint hatékonyabb gyakornoki rendszerek kidolgozását a nemzetközi kapcsolatok élénkítése céljából.