A libertáriusok nem konzervatívok
Merriam arra is felhívja a figyelmet, hogy sok statisztika módszertani okokból a libertáriusokat is konzervatívnak számolja, mivel ez a csoport is – hasonlóan az angolszász konzervatív hagyományokhoz – az alacsony adókat és kiterjedt szabadkereskedelmet preferálja. Társadalmi értelemben azonban a libertáriusok inkább a progresszív oldalhoz köthető értékeket vallanak, azaz támogatják az azonos neműek házasságát vagy az abortuszszabályozás liberalizációját. Utóbbi szempontok miatt pedig egyáltalán nem tekinthetőek klasszikus értelemben vett konzervatívnak. Feltehetőleg tehát az egyetemi oktatók és a bírák között is kevesebb a társadalmi értelemben is konzervatív beállítottságú személy, mint azt a hivatalos statisztikák sugallják.
Kevés a valóban konzervatív bíró
A konzervatív mozgalom zászlóshajójának tekintett Federalist Society egyik legnagyobb eredményének tartják, hogy sorra meg tud nevezni szakmailag alkalmas, világnézetében konzervatív jelölteket az amerikai legfelső bíróság tagjai közé. Merriam azonban árnyalja ezt a képet. Rámutat, hogy a Konzervatív Jogi Mozgalom kora éveit is ideszámítva a mozgalom 13 főbíró-jelöltet szállított a Republikánus Párt számára, azonban mindössze 5 olyan főbíró volt, aki következetesen konzervatív álláspontot képviselt. A többiek inkább ingadoztak a markánsan baloldali és a konzervatív nézetek között. Merriam szerint azonban ez a „mérleg nyelve-attitűd” inkább a baloldali nézetek érvényesüléséhez vezetett.
Összegzés