Páneurópai listára lenne szükség?
A 2014-es választásokon először kipróbált csúcsjelölti rendszer keretében az európai pártok megnevezik saját listavezetőiket, és a legtöbb mandátumot szerző párt jelöltjének megválasztásáról szavaz elsőként az Európai Parlament. A rendszert már akkor érték bírálatok, melyek szerint ezzel a pártok és az EP elbitorolják a tagállamok jogköreit. Az uniós szerződés értelmében ugyanis az Európai Bizottság elnöki posztjára a tagországok állam- illetve kormányfőiből álló Európai Tanács jogosult jelöltet állítani; igaz ugyan, hogy az EP-választások eredményének figyelembe vételével, de ennek pontos jelentése nincs meghatározva.
Juncker szerint az Európai Parlament és az Európai Bizottság összetételéről is vitát kell folytatni. Kiemelte, ő jó ötletnek tartja, hogy a képviselők egy részét páneurópai listákról válasszák meg az EP-ben, noha a javaslatot 2019-ig már aligha fogják elfogadni, miután a testület az előző héten ez ellen foglalt állást. Az uniós biztosok számának esetleges csökkentéséről azt közölte, hogy egyesek szerint egy kisebb bizottság hatékonyabban működne, de ez azt is jelentené, hogy egyes tagországok nem rendelkeznének képviselettel az intézmény politikai szintjén, ráadásul a brüsszeli politika is jobban elmagyarázható „otthon” a jelenlegi rendszer keretében. Erre egyszer már történt kísérlet, de a tagállamok egyhangúlag kitartottak amellett, hogy minden tagállam kormánya küldhessen egy-egy tagot a brüsszeli testületbe.
Közelebb jöhet a lengyel álláspont?
Mindazonáltal Juncker hangsúlyozta, hogy a brit külügyminiszter állításaival szemben nem egyfajta „európai szuperállam” létrehozása a célja, sőt azt kifejezetten ellenezné.